A 123 vers Nagyenyedről című, a Kriterion Könyvkiadónál frissen megjelent verseskötet (Rácz Levente válogatásában és Holányi Julianna rajzaival) bemutatása kiemelt eseménye volt a Nagyenyedi Magyar Napok rendezvénysorozatának.
Néhány perccel a bemutató előtt Rácz Leventével beszélgetve kiderült: az ötlet onnan adódott, miszerint egy város 
szellemisége, múltja elsősorban azoknak a véleményében tükröződik, akik itt éltek és versben vagy prózában megírták élményeiket, átéléseiket. Józsa Miklós nyugalmazott irodalom tanár ismertette a szemre is tetszetős kötetet, hangsúlyozva, hogy e könyv segítségével jellegzetes enyedi hangulatot szeretnének teremteni. A válogatást végző Rácz Leventét e nehéz, de szép munkában a szülőföld szeretete vezette, és az a szándék, hogy ne vesszen feledésbe „az álmodó és nagyratörő város”, amelyet Nagyenyednek nevezünk.
szellemisége, múltja elsősorban azoknak a véleményében tükröződik, akik itt éltek és versben vagy prózában megírták élményeiket, átéléseiket. Józsa Miklós nyugalmazott irodalom tanár ismertette a szemre is tetszetős kötetet, hangsúlyozva, hogy e könyv segítségével jellegzetes enyedi hangulatot szeretnének teremteni. A válogatást végző Rácz Leventét e nehéz, de szép munkában a szülőföld szeretete vezette, és az a szándék, hogy ne vesszen feledésbe „az álmodó és nagyratörő város”, amelyet Nagyenyednek nevezünk.Berde Mária, bár nem Enyed szülötte, híres monográfiájában így ír: „Ez a város, mely nagyobb, kincsesebb testvérei között koronatanúja Erdély történelmének. Ötször vagy hatszor pusztult el, hogy csak kövei maradtak és eltipratlan lelkisége, mely, ha minden veszett is, a kövekből mozdult ki, sugárzott fel mindig újra…”
A 123 versnek 42 szerzője van. Többek között Áprily Lajos, Bod Péter, Szász Károly, Berde Mária, Makkai Sándor, Kónya-Hamar Sándor, Dominich Sándor, Csávossy György, Reményik Sándor, Kányádi Sándor, Magyari Lajos, Balla Zsófia és mindazok, akiket Enyed szelleme megihletett. A kiválasztott verseket Rekita Rozália kolozsvári színművész adta elő, míg a hangulathoz illő gyönyörű dalokat Tasi Nóra, a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémia elsőéves hallgatója tolmácsolásában élvezhette a közönség.
A kötetben az ihletet a megkapó enyedi táj, valamint a Kollégium nyújtja, de melléjük jól illeszkedtek a teremtő munkát és a bort megéneklő költemények. Józsa Miklós szerint valamennyi enyedi témájú költemény szövetében benne rejlik a fájdalmas, nosztalgikus visszavágyás érzése.
Holányi Julianna festőművész találó, finoman megkomponált, jellegzetes enyedi tájakat, ismert épületeket megelevenítő grafikái jól illeszkednek a gyönyörű versekhez. Ő is Enyeden született, és a Kollégiumban nevelkedett, a visszavágyók közé tartozik, művészetével a mai napig szülővárosát is szolgálja.
Befejezésül H. Szabó Gyula, a Kriterion Kiadó igazgatója ismertette azt a sorozatot, amelynek az enyedi válogatás is része. Elhangzott: Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon és a Székelyföldön jelentek már meg ehhez hasonló válogatás kötetek.
Az irodalom és művészet világából a közönség kissé hirtelen csöppent át a tudományos kutatás és kalandok világába, Xantus Gábor sikeres filmjének köszönhetően. A 140 éve született és 115 éve elhunyt enyedi kutatóról, Fenichel Sámuelről készült produkció az Erdélyből – Erdélybe sorozatba illeszkedik. Az első magyar új-guineai kutató töredék életművéről idén tavasszal, születése évfordulóján a Kollégium is megemlékezett, szellemi hagyatékának átadása alkalmából. A film Nagyenyeden indul, ahol Fenichel született és Új-Guineában folytatódik, ahol kutatott, és ahol a Xantus-csoport felkereste sírját, amelyet felújítottak, benne a Kollégium által küldött tölgyfakazettás emlékkel. A közönség páratlan figyelemmel követte a csoport kalandos utazását, a filmet ismét nagyenyedi képek, az itteni gyűjtemény bemutatása követte. Az utazás lebonyolításában, a film illetve az új síremlék elkészítésében sokat segített dr. Hangay György főmuzeológus Sydneyből. A vetítés végén Csávossy György köszönte meg a kivételes élményt, gratulált a film szerzőjének, akinek sikerült a nézők elé varázsolni a kaland- és a dokumentumfilm érdekes ötvözetét.
A tapsok, majd a gratulációk és a szokásosnál élénkebb könyvvásárlás, valamint a dedikációk és a beszélgetések még sokáig ott tartották a népes közönséget, akik nemcsak Nagyenyedről és környékéről, hanem Kolozsvárról, Marosvásárhelyről és Magyarországról is érkeztek.
(Szabadság 2008. november 11.)