A mindössze 241 négyzetméteres kis templom szerényen húzódik meg az impozáns református vártemplom mellett, ámbár figyelemreméltó építészeti értékekkel rendelkező, A-besorolású műemlék.
Nagyenyed központját a Bethlen Gábor Kollégium illetve a vele szemben levő vár látképe uralja, benne a két, a református és az evangélikus-lutheránus templommal.
A vártemplomot 1239-ben építették toronnyal együtt, melyet őrtoronynak is használtak. 1241-ben a tatárjárás idején már a várfal is fel volt épülve, a nagyenyedi lakosok ide menekültek a támadók elől. A IV. Béla által behívott szász telepesek Enyeden is megvetették a lábukat, akik elhatározták, hogy saját templomot építenek a vártemplom mellé, mely 1333-ban készült el. A reformációig mindkét templom római-katolikus volt, Nagyenyed lakossága 1551-ben tért át a reformált vallásra. Az 1564-es nagyenyedi zsinaton különválik a lutheránus evangélista egyház és a kálvinista református egyház (a magyarok a kálvini, a szászok a lutheri irány követői lesznek).
A mai kis evangélikus templom helyén egy kis román kori erődtemplom állott, emeletes őrtoronnyal, amelyről egy ábrázolás is fennmaradt. Ez a templom lehetett a település névadója, Szent Egyed védőszentje révén. Mivel Szent Egyed a bencések kedvelt szentje volt, a bencéseknek tulajdonítják a templom építését is. A korabeli feljegyzések szerint alatta kripta volt. 1866-ban az evangélikus templomot megfontolatlanul visszabontották, majd újjáépítették, erről egy kis emléktábla maradt fenn. A lebontáskor régi falfestmények nyomai kerültek felszínre, többek között Szent Tamás apostol életnagyságú képe, de teljesen megsemmisültek. Korabeli forrásokból az is kiderül, hogy a parochiális épület falán 1866-ig egy Agnus Dei domborművet őriztek, amelyet később a Kollégium régiségtárában helyeztek el. Az orgonát az elmúlt években ajándékozták el a gyulafehérvári templomnak. Arról is tudunk, hogy a középkorban még négy kápolna is volt Boldogasszony, Szt. Ilona, Szt. Erzsébet és Nepomuki Szt. János tiszteletére.
A szász lakosság fogyatkozása a 18. században vált szembetűnővé, a későbbiekben pedig megállíthatatlanná vált, ezt a folyamatot az 1945 januárjában zajló oroszországi deportálások, majd a Ceaușescu-féle eladásos kitelepítések tetőzték. A nagyenyedi lutheránus – evangélikus egyház kb. 1947-ig rendelkezett önálló lelkésszel (a régi evangélikus parókia a vártemplomban, a fal mellett volt), később a szászsebesi majd a gyulafehérvári lelkész szolgált a megcsappant lélekszámú gyülekezetben. Amikor a tavaly az evangélikus esperes meghozta a döntését a templom eladásáról, már csak hat híve volt a városban, azok közül sem beszél már mindenki németül. 2016-ban volt utoljára igehirdetés a kistemplomban, azóta Gyulafehérvárra utaztatják kisbusszal istentiszteletre a híveket. 2017-ben az evangélikusok a városban levő ingatlanjukat is eladták.
A nagyenyedi református közösség, élén Tóth Tibor lelkipásztorral, hálásan örvend annak, hogy sikerült megvásárolni a kistemplomot, hiszen így lehetővé válik hosszú távon megtartani a vár református jellegét, az újonnan szerzett ingatlan pedig kiválóan alkalmas lehet különböző egyházi és kulturális jellegű tevékenységek megvalósítására. Jelen pillanatban eredeti funkcióját tölti be, hiszen legkevesebb három évig a nagytemplom teljes külső-belső felújítás alatt áll. A járvány okozta kijárási tilalom idején is a kistemplomból közvetítették az online istentiszteleteket.
A megvásárlás örömével ugyanakkor újabb feladat vár az egyházközségre, hiszen szinte azonnal felvetődik az ingatlan felújításának kérdése: az 50 ezer eurós vételárhoz további 130 ezer euró helyreállítási költség szükséges. Ha ezt sikerül beszerezni, akkor minden esély meglesz arra, hogy a helyiek egy rendezett városközponttal büszkélkedhessenek: a felújított kollégiummal, a restaurált várfalakkal és a bennük levő történelmi-építészeti műremekekkel, amelyek egyben Erdély kiemelkedő kultúrkincsei is.
Basa Emese
Főtámogató: BETHLEN GÁBOR ALAP
