Ötven székelykocsárdi és környékbeli gyerek számára vált élvezetessé 2021. október 25 és 29-e között a kényszervakáció, hiszen a Cserevár Egyesület idén is megszervezte a hagyományos úszótábort Marosludason. A programot a Bethlen Gábor Alap és a Communitas Alapítvány támogatta.
Az úszótábort hagyományosan a téli szünidőben szokták megtartani, azonban ez év elején erre nem volt lehetőség a járvány miatt. Most is kérdéses volt, hogyan valósítják meg a beütemezett eseményt a váratlan szigorítások miatt, azonban – mivel a kocsárdi gyerekek „törzsvendégnek” számítanak – az uszoda üzemeltetői készséggel két órával hamarabb, már reggel nyolckor kinyitották számukra a medencét, a kísérő pedagógusok és szülők illetve a három, egy ludasi és két kolozsvári szakavatott úszómester pedig hajlandó volt arra, hogy nem egyszerre, hanem két csoportra osztva foglalkozzanak a gyerekekkel.
A marosludasi úszótábornak, Fehér megye egyik legnagyobb, a magyar gyerekek számára rendezett sporteseményének a jelentősége annak közösségépítő erejében rejlik. Ezt minden évben a marosludasi uszodában tartják, bérelt busszal, az egyesület kisbuszaival és magánszemélyek gépkocsijaival szállítják a gyerekeket, az utolsó napon pedig egy közös pizzázással zárják az eseményt. „Nem csak a kocsárdi gyerekek jönnek el, hanem a környékbeli, mélyszórványból származó diákjaink is. Az első években boldogan tapasztaltuk, hogy a délutáni oktatásba jelentkező ingázó diákok nagy része az úszótáborban ismerkedett össze igazán és határozta el jó szívvel, hogy a kocsárdi iskolába, magyar tagozatra iratkozik és ez mindennél fontosabb számunkra” – nyilatkozta Basa Anna-Mária, a Cserevár Egyesület elnöke.
A gyerekek boldogan mesélték, milyen jól szórakoztak együtt, még a hároméves kezdőknek is sikerült megbarátkozniuk a vízzel. A valamivel nagyobbacskák már a második nap karúszó nélkül merészkedtek a medencébe és szinte kivétel nélkül részt vettek a rögtönzött versenyeken. A tapasztaltabbak számára már a hát- és mellúszás, de még a négy tempóra való úszás sem jelentett túl nagy kihívást, többen közülük minden évben részt vettek a táborban.
Néhány oltásigazolvánnyal rendelkező szülő is besegített a kísérő pedagógusoknak, ami megkönnyítette dolguk, hiszen a felügyelett mellett a különböző falvakból származó gyerekek szállítását is meg kellett oldani. Székelykocsárdon azonban nem ez volt az első alkalom, amikor a pedagógusok és a Cserevár Egyesület tagjai feláldozták szabad idejüket a közösségépítésért.
Támogatók: BETHLEN GÁBOR ALAP
Communitas Alapítvány
