A nagyenyedi Áprily-estek október eleji rendezvényét a festői Torockónak szentelték. Ebből az alkalomból, számos érdeklődő (köztük torockói meghívottak jelenlétében) nyitották meg idős és ifjú Lőrincz Zoltán Szivárvány a Székelykő fölött című kiállítását, majd Bakó Irén tanárnő felolvasta A „vasember” igazsága című dolgozatát.
Rácz Levente (aki nem vehetett részt a rendezvényen) videoról meghallgatott méltatásában értékelte a két fotóművész munkásságát és a kiállított képek magas művészi színvonalát. Hangsúlyozta, hogy a fotók szerzői „rég hódolnak a pillanat csodájának és művészetének.” A mintegy negyven nagy formátumú fénykép jelentős része a Székelykő alatti Egy Isten földje csodálatos tájait, épített örökségét és szorgos lakóinak mindennapjait mutatja be. A „hagyományos” és digitális technikával készült alkotások valósággal elkápráztatták a nézőket, akik ezek álta mintegy újra felfedezték a jól ismert tájakat.
Ifjú Lőrincz Zoltán, a nagy kísérletező, képei közül elsőnek a rendkívül érdekes az éjszakai Székelykőn készített fotót emelném ki, amelyen sikerült megörökítenie egy, az éppen akkor az égbolton átsuhanó meteoritot. Különösen megragadták a nézők figyelmét a nedves kollóidumos eljárással készült ódon hangulati hatású felvételek is, amelyeket a hivatásos fotóművész egy aukción vásárolt, „matuzsálemi kort” megért (minetgy száz éves) gépével (amelyet be is mutatott), saját maga alkotta kazettákkal, lemezekkel készített.
Idős Lőrincz Zoltán, akit elsősorba „a fény és az árnyék játéka” és annak hangulata érdekel, fényképei közül „Különösen az őszi témájú, (digitális technikával készült) képek, a torockói épített örökség – Jékely Zoltán szavait parafrazálva – “tetemrehívása” az, mely a “vissza nem térhetők” üzenetét suttogja.” – állapítja meg találóan Rácz Levente megnyitó beszédében. A néprajzi szempontból is kiemelkedő templomi fotó-kompozíció a pompás torockói népviseletbe öltözött konfirmáló fiatalokat és a gyülekezetet örökíti meg.
A kiállított képek bemutatása után a jelenlévők megcsodálhattak egy néhány perces, a Székelykő legnagyobb „kőlyukából” éjszaka készített kisfilmet, amely Edward Schneider, Docea Marius, Sorin Sabau és ifj. Lőrincz Zoltán közös munkája.
A rendezvény második részében Bakó Irén nyugalmazott tanárnőnek most is sikerült bebizonyítania a vidék múltja iránti tudományos érdeklődését. Ezúttal Torockó leghíresebb emberéről, Zsakó István (1809-1892) torockói bíró, egyházi gondnok, nemzetőr-parancsnok életéről és munkásságáról értekezett igen alaposan dokumentált munkájában. A szerző eredeti célja az volt, hogy tudatosítsa, elsősorban a torockóiakban, hogy valójában ki is volt ez a rendkívüli ember, akiről Jókai Mór az Egy az Isten című regényének főhősét, Adorján Manassét alkotta meg és akinek személyes információi nélkül ez a regény nem láthatott volna napvilágot. Ehhez a szerzőnőnek arra volt szüksége, hogy lehántsa a regényben romantikus eszközökkel ábrázolt férfiúról a közhiedelemben rátapadt elemeket és valóságos, realis alakjában mutassa be azt az embert, aki falujáért élt-halt egy olyan korban, amikor a „lenni vagy nem lenni” Shakespeare-i kérdésre a kis közösség megmaradását biztosító „lenni!”-vel kellett válaszolni. Számos hazai és külföldi forrás felhasználásával, elfogulatlan hozzáállással, az értekezőnek sikerült választ adnia a felolvasás elején elhangzott kérdésre: „Ki volt Zsakó István?”
Az előadás hitelesebbé tétele érdekében Bakó Botond részleteket olvasott fel a legjelentősebb forrásértékű művekből.
Hisszük, hogy az Áprily-estek közönségének mindenike maradandó élményekkel tért haza otthonába!
Józsa Miklós
Megjelent a Szabadság 2014. október 11-i számában, a Körkép rovatban.
A rendezvényen készült fotók megtekinthetők itt