Székely Mihály
(1912-2002)
Székely Mihály, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium egykori földrajz-geológia tanára 1912. április 17-én született Marosgombáson (Alsó-Fehér, ma Fehér megye). Édesapja Székely Lőrinc kevés birtokkal rendelkező földműves, az I. világháború áldozata lett.
Édesanyja, Takács Rozália nagy nélkülözések közepette nevelte fel öt, kenyérkereső nélkül maradt gyermekét.
A Maros bal partja fölött, Enyed közelében fekvő szülőfalu festői vidéke egy életre elkötelezte a természettel a természet szépségeire figyelő gyermeket. Ezt később festészetében gazdagon gyümölcsöztette.
Elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában végzi. Művészi érdeklődését első tanítónője, Bágyoni Mihály Irén kelti fel, akinek hatására rajzolgatni kezd. Festői hajlamát korán felismerte és támogatta második tanítója, Császár Gyula is.
Tanítói ösztönzésére, Elekes Viktor kollégiumi rektor-professzor támogatásával 1926-ban beiratkozik a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tanítóképző intézetébe, ahol ösztöndíjasként végzi tanulmányait. Sok segítséget kap tanáraitól: Juhász Albert vallástanár megismerteti Gruzda János képeivel, Munkácsy Mihály és Vidovszky Béla művészetére irányítja figyelmét. Ugyancsak támogatta festői tehetségének kibontakozását György Ferenc magyartanára és Erdélyi Gyula pedagógia-lélektan tanára is. A tantermekben kifüggesztett szemléltető eszközök révén megismerkedett Túll Ödön pedagógiai céllal festett akvarelljeivel.
A festészet alapelemeit Halmágyi Antaltól, első rajztanárától sajátította el, aki megismerteti vele az angol vízfestés-technikát. Első jutalmát egy tanév végi akvarell-versenyen nyerte el. Második rajztanára Szász Árpád, aki felkarolta és népszerűsítette a tehetséges diákokat. E két rajztanára magas fokú rajz és festészeti ismerettel látta el. Ugyanakkor az elméleti képzésre is nagy hangsúlyt fektettek.
Első diákkori kiállítására 1929-ben került sor az iskola rajztermében. Második kiállítását a harmincas évek elején a Városi Magyar Kaszinóban rendezik meg. Első közös kiállításán, 1931-ben a Nagybánya vidékéről jött Incz Jánossal (aki Incze János Dés nével lett Erdély egyik legjellegzetesebb festőművésze), állították ki képeiket ugyancsak a Városi Magyar Kaszinóban. Nagy hatással volt rá Dóczyné Berde Amál festőművésznő, akivel közös kirándulásokon tájképeket festettek.
1935 májusában köt házasságot a marosdécsei Horváth Máriával. Házasságukból születtek iker gyermekeik, Mihály és Mária Johanna. Egy ideig kántor-tanító Magyarbecében. Itt különösen nagyméretű olajképeket fest. Ebben az időben szakmai tanácsokkal látta el Baranyainé Kasselik Mária és az akkor Enyeden élő Szolnay Sándor is. 1938 nyarán Balla Béla hentes és mészáros elegáns üzlethelyiségében önálló kiállítást rendez, ahol 53 olajfestményt és akvarellt állít ki. Becei korszakában kerül Gruzda János tájfestészetének hatása alá. Ekkori képeinek értékét, saját vallomása szerint, a ragyogó színhatások és az erős líraiság növelték. Tudatosan törekszik arra, hogy megszabaduljon az idegen hatásoktól és megtalálja sajátos művészi témavilágát és kifejezési formáit.
1940 őszén Észak-Erdélybe megy, ahol Kajántón lesz kántor-tanító. Mivel az I. világháború végén nem fejezhette be tanulmányait, a kolozsvári Eperjes utcai fiú tanítóképzőben szerez tanítói oklevelet. 1944 végén a kolozsvári Pap utcai iskola igazgatója lesz. Beiratkozik az akkor létesült magyar tannyelvű Képzőművészeti Főiskola rajztanári karára, ahol tanárai Kovács Zoltán, Kádár Tibor, Bene József, Romulus Ladea. Tanulmányait azonban nem fejezheti be, Magyarvistán, majd ismét Kolozsvárt tanít. 1948-ban beiratkozik a Bolyai Tudományegyetem geológia-földrajz fakultására, ahol tanári oklevelet szerez. 1953-ban a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Tanítóképző Intézetébe kerül geológia-földrajz és rajztanárnak. Enyedi korszakában van lehetősége behatóbban foglalkozni a festészettel elméleti és gyakorlati szinten egyaránt. Nagy hatással volt festészetére egy nagybányai kirándulás, ahol Ferenczy Károly festményeinek hatása alá kerül. Több nagybányai képet fest.
Festői pályájának kimagasló eseménye volt az 1975-ben Nagyenyeden rendezett egyéni tárlata, amelyen ötven olaj és akvarell festménnyel jelentkezett. Kolozsvárt az Állami Magyar Színházban több enyedi témájú festményét állítják ki Méhes György: A nagyenyedi két fűzfa című darabjának bemutatása alkalmából.
Székely Mihály jellegzetes témái: az enyedi és Enyed vidéki festői táj, nevezetes műemlék épületek, parasztházak, virágcsendéletek. Kedvenc technikái: olaj, akvarell, olajpasztell, pasztell.
1973-ban budapesti tanulmányi úton vett részt, ahol meglátogatta a híres galériákat, múzeumokat. Innen számos rajzzal és festménnyel tért haza.
Képeit Nagyenyeden gyakran állította ki egyéni és gyűjteményes tárlatokon. Munkásságát népszerűsítette a hazai magyar sajtó, a Román Televízió Magyarnyelvű Adása, a Román Rádió és a budapesti Magyar Filmstúdió is.
Székely Mihálynak elévülhetetlen szerepe volt a nagyenyedi amatőr festők oktatásában, nevelésében, melynek következtében számos tehetség került felszínre. Jelentős szerepe volt abban, hogy ma Nagyenyed a Művészetek Városa legyen.
Hosszú, termékeny élete során 25 egyéni kiállításon csodálhatták meg képeit Nagyenyeden és az ország számos városában és Magyarországon. 1928-1995 közt jelentős számú csoportos kiállításon vett részt festményeivel.
Székely Mihály több rangos díjban részesült. Gazdag festőművészi munkássága elismerése jeléül az Országos Képzőművészeti Szövetség felvette a hivatalos festőművészek sorába és első osztályú kitüntetéssel, aranyéremmel jutalmazta. 1978-1980-1987 közt megyei és országos pályázatokon I. díjjal jutalmazták képeit; a nagyenyedi Liviu Rebreanu Művelődési Központ Művészi Diplomával tünteti ki; 1996-ban a Gyomaendrődi Nemzetközi Művésztelepen Díszolkevelet kapott.
Munkássága elismerése jeléül 2001-ben Nagyenyed municípium Díszpolgára lett.
Az alábbi két méltatás is meggyőzően bizonyítja, hogy Székely Mihály kitartó, szívós munkája jutalmául jelentős művészi örökséget hagyott ránk.
„Finom kis tájaiban fogékony, szép látvány fölött könnyen ellágyuló lélek nyilatkozik meg, s az ilyen őszinte és igaz érzelmekkel teli képek még akkor is jótékonyan befolyásolhatják a közönség és művészet kapcsolatát, örök egymáskeresését, ha a mesterségbeli korlátok meglehetősen szűk területre korlátozzák Székely Mihály képzeletének mozgását. De a képzelet és technikai tudás együttes képzése révén erről a szűk területről még nyilatkoznak utak másfelé is. És ugye, Székely tanár úr, megéri a fáradságot, még akkor is, ha nem babérokra, hanem csak önmagára és barátaira gondol festés közben” (Banner Zoltán, Utunk).
„Az egykori amatőrből kiváló tájképfestő lett. Színei üdék, ecsetkezelése friss, felszabadult… Már nemcsak tájat tud festeni, hanem csendet is. S nemcsak fákat, hanem meghittséget, nyugalmat, az emberi lélek békés szépségeit” (Gazda József, Művelődés).
Székely Mihály 2002. október 22-én hunyt el Marosújvárt. A nagyenyedi református sírkertben nyugszik.A festményeinek egy része megtekinthetők itt