1904-ben a nagyenyedi Kossuth asztaltársaság Bodrogi János kollégiumi tanár indítványára Kossuth Lajos halálának évfordulóján elhatározza, hogy az 1849. január 8-án legyilkolt enyedi vértanúk közös sírhelyét méltó emlékoszloppal vagy más emlékművel látja el. Ennek érdekében társadalmi mozgalmat indít. Addig is, amíg eldől az emlékmű sorsa, állandóan gondoskodik a szent sír megkoszorúzásáról. Eddig nincsenek további adataink arról, hogy mikor sikerült elkészíteni és felavatni az emlékművet a Vár falán, de feltételezhető, hogy jóval Trianon előtt.
Hosszú hallgatás után, 1994-ben döntött úgy az ellenzékben tevékenykedő érdekvédelmi szervezetünk, a református egyház képviselőivel együtt, hogy évente megemlékezik a vad indulatoknak áldozatul esett és a fal tövében eltemetett ártatlan nagyenyediekről. Az első lépés mindig fontos, de nem hiszem, hogy akkor különösebb bátorság kellett ehhez. Inkább saját félelmeink legyőzése volt a tét. Az évenként megszervezett megemlékezéssel megszűnt tehát a szellemi elhanyagoltság. Jóval később, 2010-ben a Dr. Szász Pál Egyesület kezdeményezte az emlékmű teljes restaurálását. Az enyedi tanács egyetértésével, az engedélyeztetés göröngyös hónapjai után, májusban elkezdődtek a munkálatok. Az anyagi alapokat a helyi tanács, Magyarország Külügyminisztériuma, a kolozsvári főkonzul és a szombathelyi Apáczai Csere János Alapítvány (elnöke Kovács Jenő) teremtette elő. Az eltelt 17 év alatt sok minden változott, úgy is mondhatjuk, megérett a helyzet arra, hogy fenntartható legyen a tárgyi valósága a további megemlékezéseknek. A többségi tanácsosok egyöntetűen azt kérték, hogy a tábla feliratához a restaurátorok ne tegyenek hozzá semmit. Mihai Horaţiu Josan polgármester részéről a magyar tanácsosok maximális támogatást kaptak az ügy kivitelezésére.
Mára már egész gyűjteménye van a több mint másfél évtizedes emlékezések gondolat-gazdagságának. Néhány közülük: „Hazudtak már eleget a megértés jegyében. Egyszer, legalább egyszer, oda kell állnunk azok elé, akiket hallgatásunk eredményeként leírtak történelmünkből, és bocsánatot kell kérnünk tőlük, amiért nem mondtuk elégszer és mindig, hogy a valóságban mi és hogyan történt.” (Rácz Levente 2004.) „1849. január 8-án jött a halál, és elsöpörte Nagyenyedet. Nyomában elpusztult a kultúra, Erdély meghatározó kollégiuma, kézműves műhelyek, házak és a legnagyobb érték: az emberi élet.” (Bakó Botond 2006. január) „A várfalon található emléktábla halk szóval jelez, de csak azok számára, akiknek van fülük a hallására. Nem hivalkodik, nem vádol, csak emlékeztet. A nagyenyediek ha akarnak sem tudnak róla megfeledkezni (…) Ma már a tolerancia jegyében megváltozott a nemzetek együttélése.” (Szőcs Ildikó 2008. január) „Hány domb vagy holttestekkel betemetett kút van Dél-Erdélyben! Nagyenyeden a többségi társadalom számára értelmezhetetlen tábla emlékeztet a lemészároltakra.” (Domonkos László: Nagyenyedi ördögszekér 2008.) „A legnagyobb civil áldozatot a forradalomban Nagyenyed hozta. A vár falán található márványtábla, rajta mindössze egy dátummal, némán őrzi az akkori idők nagy tragédiáját.” (Egyed Ákos)
E gondolatnyi döbbenet után térjünk vissza a ma valóságába. Nagy Benjámin restaurátor elmondja, hogy a várfalon található emlékművet eddig valószínűleg sohasem restaurálták Olyan rossz állapotban volt, főleg, ami a vakolatot illeti, hogy nem egyszer pusztán homoktömegnek bizonyult. Így inkább rekonstrukcióról kell beszélni. Ezúttal a profilok visszaépítése hagyományos technikával történik, de hidraulikus lélegeztető vakolatot használnak, ami tartósabb lesz. A három fiatalember közül Bodó Sándor és Szakács János a cég alkalmazottai ugyanúgy, mint Anton Bachs svéd fiatalember, aki elvégzett egy restaurátori képzést, és azért van itt, mert a barátnője a marosvásárhelyi egyetem orvosi karán tanul, és ő addig hasznosan tölti az időt, tehát dolgozik. Tudja, hogy mi történt 1849. január 8-án.
Várhatóan júniusban lekerül a lepel az emlékműről. Az időtől megviselt várfal közepén az eddigieknél jobban meg fog mutatkozni a tábla, rajta a dátum. Ezekben a napokban akaratlanul is a Mátyás-szoborra is gondolunk, a pázsiton kéretlenül újra megjelent kétes szövegű táblára. Vajon a felújítottenyedi táblának milyen fogadtatása, majd milyen avatója lesz?!
Szabadság, 2011. június 04.