A Fehér megyei magyarság tizenenyedik alkalommal ünnepel szórvány vidékeinek, valamelyik elnéptelenedett, vagy nagyon kevés hivő magyar emberrel bíró templomában. Ezúttal a megye északkeleti részén a Kis Küküllő partján elterülő Szásznagyvesszősre esett a választás, ahol tizennyolc református magyar ember él. A Fehér megyei RMDSZ. szervezésében több százan eljöttek, kiskocsikkal, autóbuszokkal, mikrobuszokkal, – ahogy tudtak – a Zsidve községhez tartozó kis falucskába. A boldog helybeliek ma néhány órára megelevenedni látták többnemzetiségű falujukat. Mintha visszaköszönt volna a hajdani magyar élet, pedig csak egy rövid néhány órás nemzeti ünnep volt itt a végeken, ahol azért még nincs éppen veszve minden. Magas rangú erdélyi magyar vezetők tisztelték meg jelenlétükkel az ünnepet a szépen rendbetett kis romantikus református templomban és kertjében, ahol meglepetések is várták a sok ünneplőt.
Megérkezés, falu és templomtörténet. A mezőség dimbes-dombos útjain, Nagyenyedről majdnem egy órás autóbuszos utazással értük el a kis ritkán hallott falucskát, ahol már ott voltak az első ünneplők. A megérkezéskor a domboldalon, rögtön az elhagyott szász templom ötlött a szemünkbe. Ők voltak valamikor az alapítók, és 1504-ben templomot építettek maguknak. Ma már senki nincs itt közülük. 2002-ben az 1210 lakosból: 501 román, 470 cigány, 69 magyar és 4 szász nemzetiségű ember élt a faluban. Ki nem mondott kérdés ötlik fel, mi lesz a kis magyar közönséggel, hiszen a fiatalok, a gyermekek, mind elmentek a faluból. A kérdésre egyelőre nincs válasz.
Aztán felmentünk az ellenkező domboldalon fekvő szépen rendbe hozott református templomba, amely zsúfolásig megtelt. Tárt ajtókkal fogadtak. Az istentisztelet a kihangósítókkal a templomkertben is követhető volt. A karzaton kaptam helyet, talán ez volt az első olyan templom, amelyben, ha felálltál a fejed tetejével elérted a mennyezetet. A Szabó házaspár, Ferenc és Mária már 70 év felettiek. Korábban már sokszor bemutatták szászvesszősi táncaikat az anyaországban is. Nagy sikerük volt. Ahol ültek népi ruhájukban, felettük ott volt kifüggesztve a templom története. Rég felmerült egy kőtemplom felépítésének a lehetősége, de először 1853-ban az akkor élők egy vályogtemplomot építettek. 1965-ben Pásztori Kupán István lelkész idejében kezdődött el az építés. Ő később nagyenyedi lelkész lett. A templomot 1970-ben fejezték be, majd több mint 40 év után, mára a felújítása is sikerült.
Ünnepi istentisztelet. Bevonultak a lelkészek és velük együtt meglepetésként a huszáregyenruhába öltözött, 2011-ben alakult Gyulafehérvári Hagyományőrző Egyesület két tagja: Dimén Levente és Bándi Szilárd. Nt. Simon János szásznagyveszősi református lelkipásztor mondott köszöntőt. Érdemes volt odafigyelni az ökumenikus istentiszteletre. A meghívott lelkészek nagyszerű ünnepi gondolatok sorát tárták a gyülekezet elé. Csak néhányat emelünk ki közülük. Nt. Gudor Botond református esperes szerint mindig kell lennie egy törvényhozónak, és sehol sem tisztelik a törvényt, ha egy kicsit nem tartanak, nem félnek tőle. Táncos Levente dícsőszentmártoni római – katolikus plébános a visszatérő ünnepről beszélt, arról, hogy magyarnak lenni büszkeség és fájdalom is egyben. Csécs Márton torockói unitárius lelkész szerint úgy kell cselekedni, hogy száz év múlva se kelljen félni, hogy tájainkon ki is tud magyarul. Jézuskövetőnek, nem könnyű lenni, de nem is lehetetlen. (…)
Világi ünneplés. Az ünnep világi része már a templom udvarán zajlott, szerencsére a sok fa árnyékot teremtett. Kerekes Hajnal megyei ügyvezető elnök, konferált, aki oroszlánrészt vállalt a szervezésből csapatával, László Istvánnal, Nagy Máriával és Molnár Idával. Elmondta a tizenegyedik évébe lépett ünnepségsorozat történetét, ami 2003-ban Rácz Levente akkori megyei elnök kezdeményezésére született meg.
A magyarlónai „Imreh János” vegyeskar Máté Hajnalka vezetésével szép ünnephez méltó dalokkal örvendeztette meg a közönséget. Az üdvözlő beszédek sorát Kováts Krisztián megyei RMDSZ elnök nyitotta meg, aki köszöntötte a magas rangú vendégeket és a hagyományok tiszteletére és az emlékezés jelentőségére, hívta fel a figyelmet. Kelemen Hunor szövetségi elnök, aki megtisztelte jelenlétével a nemzeti ünnepet felhívta a figyelmet Bethlen Gábor fejedelem emlékére, akit négyszáz éve emeltek trónra. Párhuzamot vont Szent István és Bethlen Gábor a két nagy vezető között. Mindkettőnek sikerült megújítania a társadalmat és ezért fenntartania a magyarság létét. Lőrincz Helga kollégiumi tanár, nemzetiségügyi tanfelügyelő jól megszerkesztett beszédében megemlítette, hogy Szent István akkoriban hazát és földet ígért a magyaroknak. Felhívta a figyelmet arra, hogy nem hagyhatjuk végvárainkat üresen. Veres Réka, XI. o. tanuló, Csávossy György „Csak együtt” című találó ünnepi versét szavalta el. Hegedűs Csilla országos alelnök pragmatikus beszédet tartott és bejelentette, hogy szeretnének egy női szervezetet felépíteni a Szövetségen belül. Králik László Attila szenátor bejelentése meglepetésként hatott, hiszen ez év január elsejétől felvállalta a Fehér megyei magyar közösség jogvédelmét. Megemlítette, hogy szülőföldjén, a Székelyföldön, ahonnan érkezett a mai napon őrtüzeket gyújtanak a hegyekben Kerekes Júlia ny. tanítónő a helyi egyházközség rövid történetét, ismertette, hiteles adatok alapján.
A harmadik meglepetés nem is tűnt fel addig. Holányi Julianna a hűséges kollégiumi véndiák, képzőművésznő most sem feledkezett meg szülőhelyéről. Minden olyan templomról, amelyben aug. 20-i ünnepek zajlottak egy tusrajzot készített, amelyeket most együtt a templom belsejében függesztettek ki. Talán a legszebb emléket állította erről a nagyszerű eseményről, amelynek varázsa ma is tart. Szent István Napi vándorzászló is készült, amelyre ezúttal az összes eddigi ünnepi színhelyek képviselői, – akik mind itt voltak – egy emlékszalagot kötöttek fel. Az elsőt maga Kelemen Hunor elnök. Három fele járt az idő, a megéhezett vendégsereget finom kaláccsal és ásványvízzel kínálták, majd lassan beszélgetve lefelé indultak a várakozó autóbuszok felé.
Egy igazi tartalmas ünnep ért véget. Nem fényes, nem pompás, de mégis igen gazdag örömünnep volt, amelyben a nagyobbik közösség példamutatóan magához emelte egy rövid időre a végeken lakó magányos magyarokat.
A rendezvényen keszült fotók megtekinthetők itt.
2013-08-21 Bakó Botond