A kollégiumba látogatót már a folyosón egy Kőrösi pannó fogadja, ami az 1970-es években nem kis bonyodalmakkal született (az akkori hatóságok élénk nemtetszése közepette) egy bátor tanárnő és egy elszánt torockói diák munkája eredményeképpen. A Bagolyvár oldalán, ahová iskolába járt Kőrösi, három emléktábla is hirdeti a nevét. Érden a Magyar Földrajzi Múzeum szoborkertjében többek között ott áll Kőrösi Csoma szobra is.
Krizbai Jenő a kollégium történelem tanára Kőrösi életét és életművét átfogó előadást tartott, a nemzet, és egyben a kollégium büszkeségének nevezve őt. Vannak sorsszerű születések, apáról-fiúra szálló legendák, elrendelt feladatok, amelyeket meg kell valósítani. Ő ennek a jegyében született. Az előadó egy újabb elképzelést ismertetett, miszerint valószínűleg tizenöt évesnél fiatalabb lehetett, amikor édesapja behozta a híres kollégiumba, ennek megfelelően kb. 1787-88-ban születhetett. Volt egy bátyja, szintén Sándor, aki korán meghalt, és talán az ő anyakönyvi adataival szerepelt az igazi Csoma. Ezt a feltételezést erősíti meg Bernard Le Calloch és Szilágyi Ferenc Kőrösi-kutató.
Mindig büszke volt arra, hogy ő székely-magyar, mint felnőtt inkább gondolkodó típusú ember volt, nem egykönnyen beszélő kommunikatív lény. Annak a fáklyának a fényénél, amit Göttingenben gyújtott meg, Nagyenyedről elindult eleink felkutatására, közben megismerkedett a tibeti irodalommal, a buddhizmussal. Találkozik William Moorcrofttal, aki felismeri képességeit. 40 000 tibeti szót gyűjt össze. Tudományos munkájával már életében nagy tiszteletet váltott ki.
Az előadást Bajusz Katalin Áprily Lajos, Magyari Lajos, Juhász Gyula és Farkas Árpád Kőrösi témájú verseivel fűszerezte, de vetített képeket is láthattunk falujáról, szobrairól. Józsa Miklós jóvoltából emlékezhettünk Jakabos Ödön kézdivásárhelyi fiatalemberre, aki végigjárta Kőrösi útját, majd könyvet is írt (Indiai útinapló), és sok erdélyi város után, tanítóképzős tanulók meghívására Nagyenyedre is ellátogatott. Sajnos a kollégiumban nem fogadták, így a városi parkban találkozott Borbáth Károly akkori könyvtárossal és a diákokkal.
Dardzsilingben a Bengáli Ázsia Társaság emelt számára méltó síremléket. Ennek jobboldalán a Magyar Tudományos Akadémia 1910-ben emléktáblát helyezett el Széchenyi István róla mondott szavaival: „Egy szegény árva magyar / pénz és taps nélkül,/ de elszánt kitartó hazafiságtól lelkesítve, / KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR / bölcsőjét kereste magyarnak / és végre összeroskadt fáradalmai alatt. / Távol a hazától alussza örök álmát, /de él minden jobb magyarnak lelkében.”
Szabadság, 2009.június 5.
