Nagyenyed– Kép vagy te is: rendhagyó tárlat a közösségi házban

M. Lovász Noémi igazi mai művész. Kétgyermekes anyaként művésztanár a kolozsvári Apáczai-líceumban. Pillanatnyilag kicsit soknak tűnik, amit vállalt, de bájos mosolya mögött lélek és elszántság tükröződik. A megnyitón Józsa Miklós többek között arról beszélt: az Áprily-estek egyik csodája, hogy nemzedékeket gyűjt össze. Ez történt most is, hiszen jelen volt a Murádin család apraja-nagyja. Murádin Jenő felidézte, hogy őt családi kötődés is fűzi ehhez a házhoz, hiszen a volt tulajdonos, Elekes Viktor családjával rokonságban áll.

A művésznő pályafutása még rövid. Az általános iskolát a Bethlen-kollégiumban, a művészeti középiskolát pedig Udvarhelyen végezte. Kolozsváron a Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémián tökéletesítette művészi felkészültségét. Eddig több kiállításon is bemutatkozott Nagybányán, Kolozsváron, Budapesten és Nagyenyeden. A mostani azonban eltér az előző tárlatoktól. Az erős térlátás, a lírai gondolatok mértani idomokban való kifejezése, a csíkok és a vonalak, a hangulatiság a művészeti kifejezés eszközeivel idézi fel a szemlélőben azt az újabb, bonyolultabb világot, amelyben élünk.

Vallomás a művészetről

Önmaga munkáját értékelve a művésznő egy nem hagyományos kiállításról beszélt. A figuratív festészethez viszonyítva, a néző egy kicsit távolinak érzi a képeket. Tudomásul kell azonban venni, hogy egy színben, egy mértani idomban érzelmeket is lehet kifejezni. Áprily Lajos jól ismert sorai jutottak eszébe: „Vers vagy te is. Ezért van harc közöttünk / Rég vívom érted a művész-tusát. / Ki a hibás, ha túlságos közelből / Nem hallom lelked tiszta ritmusát.” Ez a vers befolyásolta, amikor összeállította jelen kiállítás anyagát. Említette Kandinszkijt, az orosz származású nonfiguratív művészt, kiemelve: Áprily Lajos és Kandinszkij kortársak voltak, művészetük összecseng, és gondolatiságuk a teremben is egyszerre van jelen. – A festőnek is vannak tisztán festészeti eszközei ahhoz, hogy a pirkadat hatását formába öntse, mondjuk anélkül, hogy egy kakast kéne feltétlenül megfestenie – idézte Kandinszkij gondolatát a művész.

A tónus, a szín, a vonal segítségével akár érzelmet is lehet sikeresen kifejezni. Az absztrakt kép igénybe veszi a nézők aktivitását. Nemcsak csendes szemlélődést, hanem aktív részvételt kíván. A képeken megjelenik az alkotó jellegű többértelműség. Síkok ütköznek, terekké rendeződnek, vonalhálók kinyílnak, majd bezárulnak. A születés pillanatában már ott van a vonal, hiszen a köldökzsinór vonalként köti össze az újszülöttet az anyával. Ezáltal a művész is jelképesen a leválást, a megszületést érzi, ezzel kezdődik az új élet vagy történetesen egy új művészet. Befejezésül a művész meleg szavakkal köszönte meg a közönség jelenlétét, és reményét fejezte ki, hogy munkái új életre kelnek, sikerül velük megbarátkozni, sikerül őket megfejteni, befogadni.

Kép, zene, szó

A Collegium Gabrielense muzsikája (Kelemen Ferenc zenetanár és Tomai Gyöngyi tanító irányításával) közben a diákzenészek közül többen versmondóként is bemutatkoztak (Szőcs Tímea, Achim Emese, Bódi Alpár). Több Áprily-vers is elhangzott, az Ajánlás, amely mintájára M. Lovász Noémi ugyanolyan ritmusú saját verset írt. (S most add a szemed, szíved, lelked, / hogy halld színeim ritmusát, / képzeleted el-elképed, / S általad él az Alkotás.) A költő és a festőművész hasonló ritmusban, de mindegyik a maga nézőpontjából fogalmazta meg a feleségnek hozott virág és a ritmusokból szőtt lélekcsokor rokonvonásait.

Mi, a jelenlévők szükséges, elégséges és hasznos leckét kaptunk művészetből, költészetből. A Nagyenyedről elszármazott, és most alkotóként visszatért M. Lovász Noémi vallomása, alkotásai megszépítették az Áprily-estet, és tanítottak is egyben. Amit láttunk, hallottunk, hiteles volt és érthetőbbé tette a művészet nyelvén azt a mai bonyolult világot, amely körülvesz bennünket, és ami időnként ellenszenves is tud lenni.

Szabadság, 2012. november 27.

Fotók: Admin

Kép, zene, szó