Nagyenyed – „Jó boroknak szép hazája, Erdély”

Azismert név és a szép, tartalmas könyv vonzatában sokan összegyűltek október 4-én a hangulatos bemutatóra, az Áprily-estek keretében. A közönség egy kötetlen, múltat, jelent és jövőt is érintő, gondolatiságban gazdag, bensőséges emlékező beszélgetés résztvevője lehetett.

Az új kiadás a marosvásárhelyi Mentor Kiadó munkáját dicséri. A bemutatón jelen volt Káli Király István igazgató és Gálfalvi Ágnes szerkesztő. Rajtuk nagyon sok múlott ebben a munkában, amelynek során a csaknem 400 oldalas kötetnek a címe nem változott, tartalma és formája azonban megújult. Született egy új előszó és egy új fejezet az erdélyi borversenyekről. Idézünk az előszóból: „Tíz év alatt sok minden változott Erdély szőlészetében, borászatában. Megjelentek a szőlőtermelő nagybirtokok. (…) Új jelenség a kézműves borok térhódítása is. Egyre szaporodnak a borrendek, és biztató jel a borturizmus fejlődése. Erre jó példa a Fehér megyei borászat a maga borútjával és borversenyeivel.”

Háttérmunkások sikerei

Gálfalvi Ágnes, az új kiadás szerkesztője – aki igen jól ismeri a könyvet – nem csak kijavította az első kötet hibáit, de esztétikailag is újravarázsolta a nem csekély számú táblázatot és illusztrációkat. Bevallotta: kedvenc fejezete a harmadik, amely az erdélyi borokról és Erdély úttörő borászairól szól. Itt szerepelnek a borkülönlegességek, a csúcsminőségek, pl. a plébános és a rózsamáli. Szerinte az alkotó transzszilvanizmus kiváló műve a kötet, amelyben a szépség ötvöződik a művészettel és a tudományos irodalommal. Mi pedig hozzátehetjük: a szerkesztő munkájával tovább emelkedett a kötet minősége.

Káli Király az idő cinizmusáról beszélt, amely tüskéin át szívódik az oldalunkba. Elmondta: a felmutatható értékek kapcsán az utóbbi időben szinte csak „szépkorú emberek” műveit adják ki. Csávossy György pedig a maga szép korában megalkotta a szőlő és a bor erdélyi enciklopédiáját.

Győrfi Dénes, a Református Dokumentációs Könyvtár főkönyvtárosa szokásához híven régi dokumentumokról szólt, éppen akkor, amikor egy Csávossy-interjút sugárzott a Duna Televízió. Egy kollégiumi tanári gyűlés jegyzőkönyvéből idézett, amelyben 300 veder bornak az eladását hagyták jóvá a Kolozsvári Pinceegylet részére. A határ- és dűlő-nevekről is beszélt, amelyek 90%-ban magyar elnevezések, és a mai román lakosság is ezeket használja. Említés történt továbbá a csombordi iskoláról, az aranycsapatról (Csávossy György, Fülöp István, Bartók Árpád). A könyv megírását segítették a dokumentumok, de ebben az alkotásban elsősorban a szerző lelke van benne, mert a bor a lélek itala.

A szerző vallomásai

A bemutató során a szerző több adalékkal is segített abban, hogy kikeredjen mindkét kötet keletkezésének története. Elmondta, hogy harminc év munkája fekszik a könyvben. Az első kötet megírásának idején a szenátusi pozíció biztos jelöltségéről mondott le (a marosújvári Incze Tibor javára), hogy a könyvet befejezhesse. A Magyar Borakadémia örökös tagja említést tett az első kötet kiadását vállaló Mezőgazda Kiadóról, visszaemlékezve dr. Lelkes Lajos felelős kiadóra, aki rávette, hogy bocsássa útjára a könyvet. A kiadást több bemutató is kísérte, az első 2003-ban volt, az utolsót – amely igen emlékezetes – ugyancsak ebben az évben Bécsben, az ottani magyarok körében tartották. A kiadás évében az év szerzője címet nyerte el. Sokat számított az első kiadásnál a Mezőgazdasági Minisztérium támogatása, és nem feledkezhetük meg a 259 kézdivásárhelyi előfizető megelőlegezett bizalmáról sem. Ennek kapcsán a szerző elárulta, hogy a második kötet kiadásának anyagi fedezetét a volt Csombordi Kertészeti Középiskola öregdiákjainak előzetes megrendelése biztosította.

Valaki felvetette, hogy nincs egy üzlet, ahol enyedi bort lehet kapni. Csávossy György szerint a jó borokat el kell juttatni a közönséghez. Elmondta: hamarosan megnyílik a Takács Attila féle üzlet, ahol meg lehet majd vásárolni a jó enyedi borokat is, a fogyasztáshoz azonban meg kell tanulni a borkultúra bizonyos elemeit. A borművészet itt sokat segíthet, mert nem mindegy, hogy milyen ételhez milyen bort szolgálunk fel, a fogadópohár pedig mindig a száraz pezsgő kell hogy legyen. – Szeretném – mondta a szerző –, ha Enyeden is készítenének pezsgőt.

Minden jó, ha a vége jó

Az ismert közmondást itt úgy módosíthatjuk, hogy ezúttal a bemutatónak az eleje és a vége is jól sikerült. Ilyen alkalmakkor az Áprily-estek összejövetelei mindig egy kis beszélgető résszel végződnek, ahol a közönség is szabadabban megnyilvánulhat. Ezúttal annál inkább szívesen maradt mindenki, mert a Mentor kiadó jó könyvei mellett Szász Mátyás finom királyleányka borát is felszolgálták, ami feloldotta, sőt fokozta a beszélgetőkedvet. A szerző pedig, immár 87 évesen, a könyvírás és -bemutatás talán legszebb pillanatait élte meg, hiszen folyamatosan dedikált. Az estén minden kötet elkelt.

Szabadság, 2012. október 09.

  A rendezvényről készült fotók megtekinthetők itt