NAGYENYEDI ISKOLAI KÜLDÖTTSÉG SOLTVADKERT ÜNNEPÉN

Soltvadkert a homokszülte dél-magyarországi kisváros neve ma is ismerősen cseng Nagyenyeden, különösen a Kollégiumban. A valamikori községből húsz éve lett város. Iskolája, amelyik Kossuth Lajos nevét viseli 15 éve létesített – a jelenben is élő – testvériskolai kapcsolatot a Kollégiummal. A húsz éves jubileumi ünnepségre, 25 tagú általános iskolai gyereksereg és 20 tagú tanári gárda utazott ki abba a városkába, ahol mindig szeretettel, barátsággal valamint jó programokkal várták a nagyenyedieket.

         

  Petőfi szülőháza előtt együtt a soltvadkertiekkel

 

 

A vadkerti tó partján a nagyenyedi küldöttség     

A szülőház.       

 A képek Vas Sarolta fotói!

Iskolatörténeti eligazító

            A soltvadkerti kapcsolat egy szép emlékekkel teli kötődés, amelyiknek még élnek a kezdeményezői, de ma már a Kollégium aktív tanárai az intézői és természetesen az élvezői is egyben ennek a szép kapcsolatnak. Akkoriban ez a kötődés jól indult és még jobban  folytatódott. Valahol ott a Kós Károly Gimnázium zuglói gyermektáborában a soltvadkerti tó partján fogalmazódtak meg Fekete Ilona történelem-orosz szakos tanárnő, akkori aligazgató részéről azok az alapelvek, amelyekre ez a kapcsolat épült a következő másfél évtizedben. Mindez egy pohár üdítő mellett történt 1998-ban nyarán. Később, ahogy fejlődött a soltvadkerti kapcsolat, annyi szép élmény halmozódott fel, hogy érdemesnek találtam egy kis kiadványban összegezni őket. A címe szimbolikus volt és egy hajnalon, amikor kisétáltam a vadkerti tómentén látható csodálatos „aranyhíd” adta az ötletet, hogy a Kollégium, legtartalmasabb kapcsolatát megörökítsem az ötven oldalas leírásban. (Aranyhíd: 2005. TIPO-REX Service S.R.L.) Egyik legemlékezetesebb látofgatásunkon a millenneumi ünnepségen (2000. máj.11-14) a krónika így kezdődik: „ amikor megérkeztünk a Petőfi szülővárosa melletti kisvárosba, a szép házak, a gondosan művelt szőlők, a templomok, a mutatós központ, a Kossuth iskola ismerősként üdvözölt bennünket.” (…)  A kis emlékező könyvecske 23. oldalán „A soltvadkerti aranyhíd” 23. oldalán (2002 márc. 14-18) látható egy kép ahol Szőcs Íldikó a vadkerti tó partján levő Rózsa utcai üdülőben éjszakába folyó közösségteremtő beszélgetéseket folytatott, a jövő tantestületével. Talán itt szilárdult meg a hite, hogy az igazgatói feladatot, amely akkor már várt rá, ezekkel, a fiatalokkal elvállalhatja és megvalósíthatja. Az eltelt idő őt igazolta.

Azóta évente találkozott a két tantestület, felváltva Soltvadkerten, vagy Nagyenyeden és ezek az együttlétek mindig tartalmasak és felemelőek voltak. A kapcsolat városi szinten is kiszélesedőben van. Fekete Ica is többször járt már Nagyenyeden. 2003-ban részvett az utolsó végzős osztályom osztályfőnöki óráján. A legmaradandóbb emléket azonban a „Múlt és jövő” díjjal állította, amit évente a híres nagyenyedi ballagáson adott át ő, vagy egy megbízott tanár az arra érdemes tanulónak. Először 2005-ben Polgár Dalma nevű tanítóképzős lányt érte a nagy megtiszteltetés.

Az idei látogatás.

A népes küldöttséget Szőcs Ildikó igazgató vezette. Soltvadkert ezúttal is meleg barátsággal és gazdag programokkal fogadta a testvériskolákból érkezőket. Jelen voltak az enyedieken kívül a szilágysági és a német testvériskolák küldöttségei is.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     Péntek délután volt a megnyitó, ahol Lehoczki Ferenc polgármester ismertette a húsz éves városi lét történetét. Részvevője volt az ünnepségnek Font Sándor országgyűlési képviselő is. A két nap alatt sok jó program volt pl. a szántó verseny, mert Soltvadkert mezőgazdasági város, főleg szőlészetére és borászatára alapoz, de megbecsüli a kulturális emlékeket is. Mostmár abban is hasonlít Nagyenyedre, a Kollégiumra, hogy iskolája egyházi jellegűvé vált, pontosabban evangélikus iskola lett. Itt szervezték meg a szép képzőművészeti kiállítást, de volt bicigli túra a közeli kiskőrösi Petőfi Sándor szülőházhoz is. Az országosan neves soltvadkerti cukrászda utcáját „borutcának” nevezték el erre a napra, és benne vásárt rendeztek be, amit a nagyenyediek is szívesen látogattak. Persze volt borkostolás is, ami Soltvadkerten elmaradhatatlan.

A Kollégium tanulói közül azok vettek részt, akik a tavaly otthonukban fogadták a soltvadkerti tanulókat. A kultúrműsor a Városi Sportcsarnokban volt, aminek a címe: A 20 éves város, Soltvadkert. A műsort a város és az iskola vegyesen szervezte és adta elő.

 A jövőt érintő kérdések is felmerültek. Ebben Fekete Ica ny. aligazgató újból szerepet vállalt, hiszen, amint említettük tíz éves az ő által alapított „Múlt és jövő díj” amit szeretne 2014-ben Nagyenyeden megünnepelni, reméljük családjával együtt. Ebből a célból László Enikő biológia szakos tanárnő elvállalta a szervezést ami, abból áll, hogy meghívják az elmúlt évtizedben „Múlt és jövő” díjat kapott összes véndiákot a ballagásra, majd egy találkozó keretében elevenítik fel az emlékeket és az életük, felnőtt emberré formálódásuk első évtizedét. Szép terv és reméljük már a felújított kollégiumban fog megvalósulni. Nagyon várjuk, hiszen ez méltó folytatása lesz a Bethlen Kollégium és a Kossuth iskola barátságának.

2013-09-18                                                                           Bakó Botond