Szentimrei Jenőre emlékeztünk Hangulatkeltésként az enyedi református egyházközség és a kocsárdi kórus vegyes együttese karácsonyi dalokat adott elő, Fodor László és Basáné Zudor Anikó vezetésével. Józsa Miklós, az Áprily-estek fáradhatatlan szervezője üdvözölte a vendégeket, és rövid bevezetőjében kiemelte: az Estek egyik eredeti célja éppen az, hogy az Enyedről elszármazott jeles emberekről beszéljünk. Ide tartozik Szentimrei Jenő is, aki zsenge korától enyedivé vált. Gyakran játszadozott a közeli Széna téren, innen került iskolájába, a Bethlen-kollégiumba, amellyel időközben nagyon összenőtt. Innen indult pályája, amely egy tevékeny életút után ért véget a kolozsvári Házsongárdban. A két unoka, Szabó Zsolt és H. Szabó Gyula felváltva beszélt az író nagyapa életéről, küzdelmeiről, aki Aradon született, de édesanyjával és két nővérével már hathetes korában Nagyenyedre került, ahol a nagyszülőknél töltötte gyermekkorát. 1918-ban Új Erdély címmel hetilapot szerkesztett Kolozsváron, a húszas években továbbra is újságírással foglalkozott a Keleti Újság, a Napkelet, a Vasárnap, a Vasárnapi Újság, az Újság, majd az Ellenzék nevű lapok szerkesztőségében. Aktív résztvevője különböző kulturális intézmények (Kaláka, Haladás, Cimbora) szervezésének. 1926-ban Kemény János meghívta Marosvécsre, ahol a helikoni íróközösség tagja lett. Számos irodalmi esten lépett fel, és a Brassói Lapok munkatársa lett. 1941-ben részt vett a kolozsvári Ünnepi Könyvhét megszervezésében. A Kolozsvári Magyar Színház igazgatója 1947-ig, majd színháztörténetet oktatott a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben. Megírta önéletírását, de az első kötet csak 1971-ben jelenhetett meg. 2009-ben adták ki újra, a torzóban maradt második kötettel együtt. 1959-ben hunyt el Csucsán, az írói pihenőházban.
Mezőségi útirajzok
Wagner Péter budapesti építész-grafikust Szabó Zsolt méltatta, kitérve nemrég megjelent, Mezőség. Történelem, örökség, társadalom című könyvére, amelynek borítóját is ő tervezte. Kolozsvári és marosvásárhelyi bemutatkozása után Nagybányán is volt tárlata. Murádin Jenő szerint Wagner Péter „otthonról haza, Budapestről Erdélybe érkezett”. Édesapja Zsombolya mellől származott, 1945-ig Kolozsvárt élt, ő maga ennek a családi kötődésnek a nyomán fedezte fel Erdélyt, először Széket, a hagyományokat, majd a tágabb környezetet, a Mezőséget. Megcsodálta az e tájon fellelhető etnikai sokszínűséget, a holttengert, amely annyi népszokást és hagyományt termett, és amely tele van magyar nyomokkal, elhagyott falvakkal. Wagner Péter leginkább nem a fényképekből, hanem saját rajzaiból dokumentálódik, mert ez utóbbiak két-három fontosabb sajátosságot emelnek ki, amelyek a festményeken is megjelennek. A művész más erdélyi tájakat is megörökített, pl. grafikákat-festményeket készített a Gyimesekről, amelyet a világ egyik legszebb tájának tekint, a Szilágyságról és a Nyárád-mentéről, amely szintén egy csodálatos vidék, és ahol a tájékozódáshoz még tolmácsra sincs szüksége.
A kiállításon bemutatott számos pasztell tanúskodik a művész mezőségi útjairól. Dvorácsek Ágoston fizikatanár is beszélt a könyvről, enyedi vonatkozásairól, részleteket olvasott fel belőle, és megemlítette saját mezőségi tapasztalatait is.
Gazdag könyvvásár
A folytatásban a szép könyvek bűvöletében indult meg a szabad beszélgetés. A könyveknek is sok vevője akadt. Az Estekhez kapcsolódott a Szentimrei-kötet, amelyben Ferenczy Erzsébet emlékiratai is benne vannak. A Mezőség című könyv is szépen fogyott. Voltak különlegességek is, pl. John Paget Magyarország és Erdély (Naplójegyzetek) című munkája a kolozsvári Kriterion kiadásában. A kötet 1839-ben, tehát 170 évvel ezelőtt jelent meg Londonban. A normann királyi vérből származó angol orvos élvezetes stílusban szól Erdélyről, a tájakról, a kihasználatlan természeti kincsekről, a derék lakosokról. Elsőként tájékoztat az angolbarát Széchenyi gróf reformtörekvéseiről a XIX. századi Magyarországon. Arra, hogy bejárta Erdélyt és „magyar gazdává” lett, a főrangú asszony, báró Wesselényi Polyxéna mosolya is buzdította.
A változatos Áprily-est alig akart véget érni. Az érdeklődők lassan kiléptek a ködös decemberbe, és tovább ballagtak a sok magyar esemény helyszínéül szolgáló Széna téren (ma Piaţa Roma) keresztül a város központja felé.
Szabadág, 2ö11.december 10.
A rendezvényről készült fotók megtekinthetők itt