Józsa Miklós a napokban megjelent írásában átfogóan értékelte a 165 éve történt eseményeket. 1994-től az enyedi magyarság évente a jan. 8.- hoz legközelebb eső istentiszteleti napon, rója le emlékező tiszteletét a vérengzés nagyszámú áldozatainak emlékére. Jan.12.-én, mint más években is a megemlékezés helyszíne a Vártemplom és párhuzamosan a felenyedi református templom volt.
1994-ben az első ilyen alkalomkor még bennünk éltek a diktatúrát követő félelmek, hiszen addig csak suttogni lehetett a város magyar lakossága sorsát, jövőjét mélyen befolyásoló eseményről. A város többségi lakossága ma sem tudja a teljes valóságot. A megemlékezések pedig furcsa kettőséget tükröznek, míg a magyar közösség tudatában van a történteknek a városban Axente Sever nevét viselő iskola, és utca van elnevezve. Nincs tehát még békés elszámolás, valós értékelés az akkor történtekről. Ladányi Árpád megyei RMDSz. elnök alkalmi beszédében egyenesen fogalmazott, amikor kimondta, addig nem lehet megbékélés, amíg nincs nyilvános bocsánatkérés az akkor történtekért. A történtekért nem a mai emberek, hanem az elődök a vétkesek.
2011-ben egyetlen pozitív jel volt, amikor a polgármester és csapata megjelent a rehabilitált emlékmű felavatásánál, békés beszédet mondott és fenyőcsemetét ültetett. Akkor csak egyetlen kérés volt, a dátum mellé ne kerüljön semmi más. Ez akkor egy fontos lépés volt, de a folytatás elmaradt. Ehhez történelmi tényeket kell tisztázni, és szembe kell nézni velük. El kéne magyarázni a román ifjúságnak Enyed város valódi történetét.
A Vártemplomban sokan megjelentek az istentiszteleten, ahol Tóth Tibor lelkész a 165 éve legyilkolt emberek százairól a sárba tiport értékekről beszélt. A forradalom elindítóit márciusban a szabadság ügye és nem az öldöklés vágya hajtotta. A nagyenyedi magyarság máig sem, heverte ki létszámában és lelkiekben az akkor történteket. Az istentiszteleti megemlékezést koszorúzás követte az Emlékműnél az RMDSz a Református Egyház, a Kollégium, nevében. Felenyeden a Lőrincz Konrád lelkész által celebrált istentisztelet után az áldozatok emlékére emelt kopjafánál koszorúztak.
A remény tovább él, hogy egyszer lesz még felszabadító harangzúgás.
2014-01-13
Bakó Botond
