A Nagyenyed környéki közösségeink már ráébredtek arra, hogy hiábavaló a népességstatisztikákon való kesergés, ehelyett folyamatosan olyan kulturális és hagyományőrző programokat kell szervezni, amelyek megmozgatják és összetartásra, egymás szeretetére buzdítják a magyarságot.
Humorest Csombordon
Az RMDSZ szórványkaravánja november 3-án, csütörtökön a jó borairól híres településen ingyenes humorelőadással, György Botond, Kun Zsolt és András Előd humoristák stand up comedy produkcióival szórakoztatta az nézőket. „Nálunk jobban senki sem tudja jogainkat megvédeni, érdekeinket érvényesíteni. Mi vagyunk azok, akik a leginkább tudjuk, hogy mire van szükségünk: a magyar diákoknak magyar iskolára, hiszen nem mindegy, hogy anyanyelven tanulhatnak vagy sem. A magyar embereknek jól megfizetett munkahelyekre, hiszen nem élhetnek éhbérből, a magyar közösségnek pedig jól képzett szakemberekre. Közösségünk szépkorú tagjainak becsületes nyugdíjat kell biztosítanunk. Ez a feladatunk, ezért dolgozunk!” – hangsúlyozta Lőrincz Helga nagyenyedi alpolgármester, az RMDSZ Fehér megyei szenátorjelöltje, aki a csombordi magyar emberek, környékbeli tanárok és diákok előtt szólalt fel. Október és november folyamán Erdély-szerte összesen 12 helyszínre látogat el a karaván.
Szórvány-székely találkozó Marosdécsén
A sepsiszentgyörgyi Százlábú Néptáncegyüttes a X. Jubileumi Erdélyi Néptánc Antológián való fellépése adott alkalmat a miriszlói és a décsei kis magyar közösségekkel való találkozásra: útban Kolozsvár felé ismerkedéssel, előadással egybekötött pihenőt iktattak progjamjukba. A kapcsolatot Pillich Balázs, a Szarkaláb Néptáncegyüttes vezetője létesítette, aki több, mint 3 éve jár a községbe néptáncot oktatni és már szívügyének tekinti az itteni magyarság sorsát. A találkozóra november 4-én, pénteken, a marosdécsei kultúrotthonban került sor, elsőnek a sepsiszentgyörgyi csoport lépett a színpadra, vezetőjük, Virág Endre részletesen ismertette a bemutatott táncokat (moldvai, szilágysági, méhkeréki román táncok és szászcsávási cigány táncok), őket a házigazda Miriszló Gyöngye kezdő és haladó csoportja követte felcsíki, küküllőmenti és mezőségi táncokkal. A két csoport tematikája tökéletesen kiegészítette egymást, Erdély szinte valamennyi tájegységeinek valóságos képzeletbeli utazására hívta a népzene által a közönséget. A décsiek nagyon hálásak voltak, érzéseiket Gábor Ferenc református lelkész öntötte szép szavakba, megköszönve a szervezők, Szabó Csilla Erzsébet óvónő és Bányai Tímea helyi RMDSZ elnök és a református közösség szervezésben nyújtott segítségét.
Az előadást közös vacsora és késő estig tartó táncház követte. A mulatságon alkalom adódott a tánccsoportok vezetőinek tapasztalatcseréjére is. Szabó Csilla, Virág Endre és neje, Ildikó, a Háromszék Néptáncegyüttes hivatásos táncosa hosszasan elbeszélgethettek a gondokról és sikerekről és fölvázolták a kapcsolat lehetséges folytatását. A székelyek nagyon jól érezték magukat ezen a vidéken és a legmélyebb benyomás annak felismerése volt, hogy egy ilyen kis szórványközségben, mint Miriszló, minden gyereknek és fiatalnak be kell kapcsolódnia a „mozgalomba” ahhoz, hogy létrejöhessen egy néptánccsoport, ami végső soron összetartásra ösztönöz mindenkit.
A 30 fős székely csapat másnap továbbutazott, a helybelieknek viszont annyira megjött a kedve a mulatsághoz, hogy szombaton este szüreti batyubált szerveztek a jó hangulat betetőzéséért.
Magyar gazdanapok Székelykocsárdon
Szombaton, november 5-én a Gróf Gálffy János Magyar Közösségi Házban gyűltek össze a falu szorgalmas gazdái és gazdasszonyai, mint mondták, együtt örvendeni egymás jelenlétének, egymást biztatni a kitartásban és természetesen a betakarított termést számbavenni, hiszen a mezei munkák nagy része már befejeződött. A gazdák örömmel nyugtázták, hogy az idei termés bőséges volt, így a jelenlévőknek nyomós okuk volt a mulatságra.
Az est fénypontja a kocsárdi töltött káposzta volt, amely Újfalusi Zsuzsa és Csegezi Katalin helybeli gazdasszonyok dédanyjuktól örökölt receptje alapján készült.
A jó hangulat a gyerekekre is átragadt és mivel a Zúgó Néptánccsoport tagjai is belopakodtak szüleikkel , annyira beleélték magukat az est atmoszférájába, hogy feltett szándékukká vált lejárni a csizmájuk sarkát. A 8 éves kisfiútól a 17 éves kamaszig egytől-egyig „megforgatták” a lányokat, a szülők pedig számbavehették, hogy a rendszeres próbáknak köszönhetően-melyeket a Communitas Alapítvány támogat- mekkorát fejlődött a tánctudásuk. A kocsárdiak közül sokan most vettek tudomást először azokról a legújabb fejlesztésekről is (falak kijavítása, kifestése, mintegy 50 új szék megvásárlása), amelyeket a Magyar Házban valósított meg a Cserevár Alapítvány a Bethlen Gábor Alap támogatásának köszönhetően.
Új ravatalozó avatása Magyarlapádon
A beruházás révén a helyi református egyházközség fontos célkitűzése valósult meg, felszentelésére november 6-án, szombaton került sor, mintegy 150-200 gyülekezeti tag jelenlétében. Áldást mondott dr. Gudor Kund Botond, az egyházmegye esperese, jelen voltak továbbá az egyházkerület lelkészei valamint Mucsi László, az egyházmegye gondnoka.
Az épület összköltsége 200 ezer lejre tehető, Borbándi András lelkipásztor, a presbitérium egyöntetű támogatásával, 2014 óta gyűjtötte össze a hozzávalót, melynek tetemes részét az egyházközség fedezte saját bejöveteleiből és adományokból, egy negyed részét a helyi önkormányzat finanszírozta. Nagyon sokat számított Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatónőjének fölajánlása is, hiszen az iskola felújításakor jó állapotban levő törmeléktéglákat és tetőcserepeket a lapádiak közmunkával kiválaszthatták, ingyen fölhasználhatták.
A ravatalozó felépítését három dolog indokolta: a közösség ezirányú igénye, az uniós normatívák és nem utolsó sorban az ősi hagyományokhoz való visszatérés. A megvalósításról Sipos Ferenc, az egyházközség főgondnoka nyilatkozott lapunknak: „A ravatalozó nevében én az avató szót vélem fölismerni, azaz avatást kapunk a másvilágba. Az örökkévalóságba való átmenet rituáléja régebb három napos volt, ma két napos csak a virrasztás, az új ravatalozó pedig lehetővé teszi a régi szokások gyakorlását, felelevenítését.”
Több tájegységhez hasonlóan, Lapádon is a „tiszta szobában” szokás elhelyezni a koporsót, a ravatalozónak pedig valamiképp fel kell idéznie ezt a bensőséges hangulatot- vélte a presbitérium- ezért egy falusi, úgymond „verandás” parasztház mintájára képzelték el az épületet. A kivitelezéskor ifj. Kós Károly Küküllő menti népművészet című művéből merítették az ihletet, akárcsak a parókia főbejárati kapuja, a cinterem nyugati kapuja illetve az új szórványkollégium főbejárati kapuja esetében. A népművészeti jegyek előtérbe helyezése az eredeti építőanyagokhoz való visszatérést is jelentette: kizárólag „cigánytéglát”(azaz nem géptéglát) és fát használtak alapul. A belső bútorzat úgyszintén a Lapádon régebb használt padok vonalait, mintázatát idézi. Az autentikusságra való törekvés egyébként nem meglepő a hagyományápolásban élen járó Magyarlapádon.
BASA EMESE