Marosnagylak

Az RMDSZ Fehér megyei szervezete és a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház csapata új szórványjárással próbálja éltetni a „hamvadó tüzet.” Legutóbb Abrudbányán jártak. Most Nagylakon látogatták meg a szórványközösséget, de ezúttal alkalmas partnert is vittek magukkal: a kollégium XI. B óvó-tanító szakos osztályát, csaknem 20 tanulót, akik az iskolájukban már előadott mikulási műsorukkal teremtettek hangulatot. Ők is kísérőkkel érkeztek: Turzai Melán aligazgató, Monica Sabău romántanár, Bartha Melinda osztályvezető, és Lázár Emőke vallástanár, aki betanította a műsort. Rövidesen felhangzott egy dal, közben a teremben Edina, József, Szilárd, Evelin, Júlia, Roxána, Renáta, Péter, Mátyás, Tímea és Melinda megszeppenve, mozdulatlanul ültek a helyükön. Amikor az enyedi képzős tanulók a műsoruknak megfelelően javasolták, hogy valaki közülük is mondjon egy verset, még jobban megdöbbentek és mélyen hallgattak. A közös éneklésbe már be-bekapcsolódtak, ha bátortalanul is. A csomagoknak, mint minden gyermek, ők is nagyon örültek. A műsor végén egy hirtelen jött, jó ötlettel bevonták őket a közös körtáncba, és ekkor a megszeppent arcokon megjelentek az első mosolyok.

Az RMDSZ kis csapata (Kerekes Hajnal ügyvezető elnök, László István informatikus és Nagy Mária mindenes) és a tanító-óvóképzősök kinyújtották a segítő kezet a mély szórványsorsba kényszerült közösség felé. A szülők nem jöttek el, ők a gyerekeket már átadták a többségi iskolának. Lettek volna pedig megoldások, a közeli Koppándon vagy Csúcson, majd az enyedi kollégiumban. Most már csak az van hátra, hogy gyerekeiknél a görcsös alkalmazkodás és megfelelni akarás után meginogjon az identitástudatuk, és elveszítsék anyanyelvüket. A többit elvégzi az idő! A következő generációnak már nem lesznek gondjai.

Ladányi Sándor református lelkipásztor szerint nem szabad feladni a reményt. Őt az édesapja úgy engedte el, amikor hét éve, ingázó elődje után elfogadta Nagylakot, az elhanyagolt közösséget: „Fiam, a süllyedő hajót, utóljára a kapitány hagyja el.” Azóta születtek jó példák is. A gyermekek vallásóra után magyar nyelvű szövegeket másolnak, hogy megtanulják az írott anyanyelvet is, és sokat beszélgetnek. Ez tehát egy kis magyar óra is! Noémi és Rebeka évekkel ezelőtt vállalták az internátusi sorsot a kollégiumban. Idén sikerrel érettségiztek, és ma a Babeş–Bolyai Tudományegyetem hallgatói, tanulságaként annak, hogy magyar nyelven tanulva is lehet érvényesülni. Reméljük, akadnak követőik!

Szabadság, 2011.12.10.

A rendezvényről készült fotók megtekinthetők itt