A gazdag kulturális programok, a minőségi szórakozás és a jövőbe vetett remény rendezvénye Fehér megyében
Felvincen tudatosan nem nevezik falunapnak az eseményt: a valamikori Aranyosszék mezőváros rangú központja ma is sokat őriz egykori polgárias jellegéből. Idén híres kolozsvári előadóművészek emelték jelenlétükkel a rendezvény színvonalát, érdekes tudományos előadás hangzott el, a közösségi ház avatójára pedig holland, magyarországi és székely vendégek érkeztek. Az épületre Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke kérte áldását. Az eseményt a Felvinc Egyesület szervezte, partnerek voltak a helyi református és római katolikus egyházközségek , támogatta a Communitas Alapítvány.
“Igyekszünk mindig becsempészni a kultúrát”
…vallotta be lapunknak Vincze András helyi RMDSZ tanácsos, a rendezvény és a helyi közösség egyik vezéregyénisége, büszkén ecsetelve Felvinc “aranykorszakát”, amikor szerinte Torockónál is rangosabb volt a település.
A helybéliek kultúra iránti igényét jól tükrözi a 2017. július 29-30. –án megrendezésre kerülő XII. Felvinc Napok programkínálata.
A szombat délelőtt a kicsiké volt, akik amúgy már nagyon otthonosan mozogtak a közösségi házban és annak Toldi nevű udvarában, hiszen előző nap ért véget a bibliahét. Ezúttal egy csodálatos, Kemény Henrik- bábelőadás hozta izgalomba a társaságot, a Vitéz László és az elátkozott malom, a kolozsvári Keljfeljancsi Bábszínház előadásában. Ezt követően Kincskeresés címszó alatt a kisbaconi Bodvaj Egyesület szervezésében egy interaktív alkotó kézműves program zajlott és a környéken kevésbé ismert, nagy vonzáserejű népi gyermekjátékokkal szórakozhattak a résztvevők.
A kulturális estre a régi Vígadóban, a mai művelődési házban került sor, ahol Szacsvai Kinga egyetemi tanár, a lelkes főszervező köszöntötte az egybegyűlteket, majd Szacsvai István színi hallgató, a műsor konferálója, előadta Dsida Jenő Ének az egész világnak című költeményét.
Mihály Imre plébános Szent László a lovag király, avagy ne legyünk balerina keresztények című előadásában kiemelte: a magyar szentek közül a nép Szent Lászlót tisztelte a legjobban, képe nem homályosodott el, a templomokban sokhelyütt ma is ott van ez az arc, egy igazi lovagkirály arca, hermáján pedig Krisztust véljük látni. A hozzá fűződő kultusz lényege napjainkban a következő imperatívuszban rejlik: Továbbvinni a lovagigazságot!
Lukács György református lelkipásztor 500 év, a hit nemes harca címmel tartott összefoglalót, a címbeli fogalmak összefüggéseit elemezve. A tusnádfürdői Kisboldogasszony egyházi kórus szombaton világi, a vasárnapi istentisztelen és avatón pedig egyházi kórusműveket adott elő.
Nagy érdeklődés övezte Oláh Boglárka (zongora) és Oláh Mátyás (cselló) kamarazene estjét, melyen “Mondd el nekem, mit dalolsz…” címmel emlékeztek Kodály Zoltánra.
Az est második részében fellépett az illyefalvi Já(t)szint Ifjúsági Színjátszó Csapat, Vass Antónia Virágot Angélának egyfelvonásossal illetve Az amerikai rokon bohózattal. Az előadásokat, akárcsak az színpadon őket követő helyi Létom Néptánccsoportot vastapssal jutalmazta a közönség.
A szombati esti szabadtéri mulatságon a tusnádfürdői Reflex Band szolgáltatott jó minőségű, a “boldog békeidők” hangulatát idéző zenét, a közkedvelt slágereket a közönség együtt dúdolta az előadókkal.
Emlékévek , jeles napok a programban
Szacsvai Kinga főszervező szerint a Felvinc Napok programjának minden évben három fő cél alkotja a vázát: az emlékévek, jeles napok megünneplése, a Felvincről elszármazottak találkozója és az arany- illetve ezüstlakodalmasok köszöntése. Ami az előbbit illeti, az idei rendezvénysorozat a Szent László (940 év), a Reformáció (500 év) és Arany János (200 év) emlékév jegyében került megrendezésre.
Ennek szellemében került például műsortűzésre vasárnap délután dr. Jánó Miklós művészettörténész A Szent László legenda falképei a középkori Magyarországon című előadása, amelynek keretében ismertette a magyar művészet kiemelkedő fontosságú képsorait, részletesen bemutatva azokat a falfestményeket, amelyek a középkori Magyarország templomait díszítették, és máig megmaradtak.
A kultúra jegyében, Arany János munkásságának tisztelegve, Marosán Csaba színművész előadásában Bomlott cimbalom, Arany János ismeretlen arca elnevezésű prózai esten vehettek részt az érdeklődők. Az est filmvetítéssel zárult, a Kincses Kolozsvár Egyesület jóvoltából, a Szent László emlékév alkalmából készült Szent László legenda kisfilmet nézhette meg a közönség.
Közösségi ház: több éves munka és kapcsolatépítés gyümölcse
Történelmi pillanat részesei lehettek Felvinc lakói vasárnap, július 30-án, amikor egy évtizednyi kitartó munka eredményeként felavatták a gyülekezeti házat.
A nevezetes nap ünnepi istentisztelettel kezdődött, amelyen Kató Béla püspök a 100. zsoltár alapján – melynek minden második szava az örömről és a hálaadásról szól- hirdette az igét, kiemelve: a felvincieknek megvan az okuk az örömre, hiszen a gyülekezeti ház rengeteg munka és adomány gyümölcse, a hálaadásnak azonban a hétköznapokban is folytatódnia kell. “Minden földi eredményben Isten kegyelmét kell látnunk, a hálaadásra pedig mindenkor okunk lehet, hiszen az Ő szeretete örökké tart – emelte ki a püspök.
Az istentiszteleten Gudor Kund Botond, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese az emlékezés és a munka jegyében, “…ami pedig megmarad, abból élj, a fiaiddal együtt” vezérmotívum alapján üdvözölte az egybegyűlteket. Lukács György helyi lelkipásztor “Aki szeretetet akar aratni, annak szeretetet kell vetnie” gondolatával köszöntötte az arany- és ezüst lakodalmasokat, akik közül két pár volt jelen a templomban. Mihály Imre plébános arra hívta fel a figyelmet, hogy egy közösségben mindig az a feladatunk, hogy megoldásokat keressünk, hogy “keljünk fel és cselekedjünk”. A megható igéket a felvinci származású Béres Melinda, a kolozsvári konzervatórium hegedűtanárának zenei bizonyságtétele tette emelkedetté.
Az istentisztelet után a gyülekezet átvonult a templom szomszédságában álló közösségi házhoz, ahol elsőként Bárócz Huba, felvinc egykori lelkipásztora mutatta be az épület pro domo-ját. A mai tetszetős, korszerű épület a régi, romos iskolából született újjá Müller Csaba kolozsvári műépítész tervei alapján. Bárócz Huba szerint már a 2006-os alapkőletételnél látszott a ház vonzása, amely azóta folytonos lázban tartotta a gyülekezetet. Szembefordulva a sorvadással, Felvincen építkezésbe kezdett a közösség és a kezdeti kevés összegű adományhoz, az isteni kegyelem folytán, hozzáadódott tetemes holland segítség is, illetve a Művelődési és Örökségvédelmi Minisztérium, valamint Fehér Megye Tanácsának támogatása.
Baráti, szimbolikus gesztusok
Az avatóünnepségen részt vett egy kilenc tagú, Meerkerk településről érkező holland csoport is, amely a jelentős anyagi támogatás mellett kezdetektől részt vett a munkálatok lebonyolításában is. Gerard de Gans, a partner MeHoRo Alapítvány első embere, egy személyes vallomással kezdte beszámolóját: otthon nagy kegyelettel őrzi azt az 1000 éves szimbolikus kődarabot, amelyet a felvinci várfal tövéből ástak ki ajándékul a hollandok számára. Ennek cserébe vasárnap kis csapatával egy jelkövet helyeztek el az új épületen, amely a két település nevét , a munkálatok idejét (2005-2017) és egy rövid áldást tartalmaz.
Theo Verweij a holland csoport nevében köszöntötte az ünneplőket: „Ugyanabban az Istenben hiszünk, segítenünk kell egymást, és tanulnunk kell egymástól. Mindezt az Ő dicsőségére tesszük” – fogalmazott, egyúttal kihangsúlyozva a két település között kialakult baráti kapcsolatok jelentőgét. A néhány év alatt több mint 50 holland fiatal fordult meg az erdélyi Felvincen és a szoros barátság szimbólumaként egy 5000 darabból álló, puzzle-szerű képet hoztak ajándékba, amely együttesen a közösségi házat ábrázolja és amelynek mindenik parányi darabkája egy, az építésben résztvevő személy fotója.
Az ünnepségen jelen volt Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere, aki a tőle megszokott lelkesedéssel és határozottsággal a szórványban különösen fontos magyar összefogás erejéről beszélt: „Amikor építkező közösségekbe jövünk, örömtől repes a lelkünk, hiszen ez életünk lényege. Rajtunk áll, hogy lakhatóvá, élhetővé tegyük ezt a vidéket fiataljaink számára is.”
A felvinciek új gyülekezeti házára, amely a község és a környék magyarságának ideális gyülekező pontja, Kató Béla püspök kérte az áldást.
BASA EMESE
