Mondhatnánk: szinte csoda, hogy ma is él, és nemcsak a múltjából akar erőt meríteni. Kutatja a lehetséges forrásokat, és egyre inkább a jelen és a jövő felé fordul a megmaradásért vívott küzdelmében. Megtartó örökség, hogy a rég kisebbségbe szorult enyedi és környéki magyar közösség ma is körülöleli az iskolát, és érdeklődve fordul a kollégium eseményei, gondjai felé. A nagyvilágban is számon tartják, mint a magyar kultúra szerves részét.
Józsa Miklós nyugalmazott kollégumi tanár, az egyre sokasodó Áprily-estek szervezője és irányítója üdvözölte a megjelenteket, majd Szigeti Rozália XII. C. osztályos diák Kölcsey Ferenc 186 éve született Himnuszát mondta el, oly szépen, hogy mindenki érezhette: itt ma értékbemutató esténk lesz. A tanár úr a kollégium 300 éves évfordulóját elevenítette fel abból az alkalomból, hogy a Szabadság napilap szerkesztőségének látogatásakor a kollégium könyvtárának átadták az 1922-ben készült albumot, amelynek képeit most a kivetítőn is megtekinthettük. Láthatta a közönség az ősi épületeket, a többezres ünneplő tömeget, a kiállást 1922-ben az iskola mellett.
Dr. Demény Piroska aligazgató a Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett egyhetes rendezvénysorozatról számolt be, amelyben kiemelkedő eseménynek számított a jelen találkozó. Szép és hasznos volt az Implon József helyesírási vetélkedő (Turzai Melán tanárnő szervezésében), az V–VIII. osztályok anyanyelvi csapatversenye (Gáspár Katalin tanárnő irányításával). A későbbiekben tartották a gimnáziumi tanulók diáktudományos dolgozatainak bemutatását tájakról, hagyományokról, megbecsült emberekről, és zenés műsorral is kedveskedtek a megjelenteknek. A hét utolsó napjain színházlátogatásokra került sor a diákok és a tanárok részvételével, Kóbori Annamária tanárnő vezetésével. A Palóc Társaság pályázatára készült 50 pályamunkából hatot mutattak be az enyedi közönségnek. Boca Paula X. osztályos diák a nagymamájáról, Adorján Mária helyi festőművészről írt megkapó közvetlenséggel csakúgy, mint Székely Betty (X. A), aki nagytatája életútját mutatta be. Takács Evelyn (X. A) Pusztuló emlékeink címen édesanyja szülőfalujáról, Torockószentgyörgyről, a Szent Ilona várról, a legendákról beszélt, míg Moisze Arnold (IX. C) a vargyasi kádkészítés mesterségét méltatta. Befejezésül Szilágyi Renáta (IX. A) a magyarlapádi földműves hagyományokról értekezett. Színesítette az estét Turzai Éva és Avram Annamária fellépése, akik Tinódi Lantos-dalokat adtak elő furulyán és énekszóval, valamint Lőrincz Péter elektromos orgonajátéka.
Szőcs Ildikó igazgató ismertette az utóbbi évek megvalósításait – (A SZERZÕ FELVÉTELE)
A közönség lankadatlan figyelme közepette tartotta meg előadását Szőcs Ildikó igazgató a kollégium jogi helyzetéről, jelenéről és jövőbeli terveiről. Az iskolavezető vetített képekkel illusztrált mondanivalóját az utóbbi évek korszerűsítési törekvéseiről, az épületekben és iskolai tagozatok vonatkozásában. Első kézből kaphattak információt a hallgatók a kollégium diáklétszámának alakulásáról. A 90-es évek kb. 1200-as összlétszáma jelentősen visszaesett, és ma 713 tanulóból áll (ebből 91 óvodás, elemi 103, V–VIII. 149, középiskola 330, posztlíceális képzés 24, tanítóképző főiskola 16). Szó esett a szakképzés beindításáról, ami ma már természetes, és sok tanulót visszatartott a kollégiumban. A 2004-es részleges visszaszolgáltatással elveszett a már betervezett világbanki kölcsön, saját erőből kellett a korszerűsítést beindítani, a Református Egyházkerület mint tulajdonos, az RMDSZ, a helyi tanács és természetesen pályázatok segítségével. Az előadó érintette az épületek jogi helyzetét, a haszonbérleti szerződéseket és a sikereket, amivel a belső korszerűsítést megvalósították. Voltak közben nehéz pillanatok, bizarr ötletek a Városi Tanács részéről, hogy a kollégiumot kiköltöztethessék elhagyott iskolaépületekbe. Mindenki láthatja, hogy minden más enyedi iskolát felújítottak, csak a kollégium maradt kopott vakolatokkal. Az előadás egyik legfontosabb mozzanata volt, amikor az igazgató felsorolta az iskola mai erősségeit: az órán kívüli gazdag közösségi tevékenységet, a Fenichel Sámuel önképzőkört, ami eredményeivel hírnevet szerzett az iskolának, a gyűjtőkas szerepet, amely a mai napig is fennáll, az ösztöndíjrendszert (évi két és félmillió lejt osztanak szét a diákok között), a sikeres pályázatokat, amelyek mögött gyakorló pályázók állnak, a folyamatosan működő honlapot. „Sikereinknek, örömeinknek titka van” – állította az előadó, majd kivetítőn Böjte atya találó gondolatai következtek: „Nem taktikus fortélyokkal, mindenféle okos eszközök trükkös felhasználásával kell színes kartonokból szirmokat ügyeskedni a megszáradt magvakra, hanem a bennük levő csodás életet kell hiteddel, jóságos jelenléteddel kibontakoztatnod, a többi jön magától.”
Csaknem három óra elteltével is folytatódott a beszélgetés. Dvorácsek Ágoston fizikatanár azt vetette fel, hogy vajon miért csak a magyar iskolát nem javították meg a városban. Krecsák Albert alpolgármester a javítások bonyodalmairól beszélt és arról, hogy az enyedieknek ma is szívügye a kollégium. Rácz Levente megyei RMDSZ-elnök szerint mára a valamikori kollégiumi vagyon nagyrészt eltűnt, a nagy épületegyüttes anyagi háttere megszűnt, az iskola mostohagyermekké vált. Elveszett az a szaktudás is, amivel az egyház rendelkezett akkor, amikor tulajdonosa volt az egykori teljes kollégiumi vagyonnak. A megmaradt közösség sem olyan jelentős, mint pl. a Székelyföldön, ezért itt a magyar intézményekben inkább csak foltozgatás folyik. A küzdelem pedig nehéz, mert a mindennapi életben szó sincs egyenlőségről, a kisebbség, másodrendű szerepet tölt be. Házon belül sem volt könnyű egyeztetni az álláspontokat, a feleket tárgyalóasztalhoz ültetni. Az iskola ügyében összefogásra van tehát szükség és nem széthúzásra, hangsúlyozta a hozzászóló. Végül bemutatta a készülő enyedi honlap tervezetét, amely a magyar Nagyenyedet szeretné bemutatni, és ehhez munkatársakat toboroznak.
A szépszámú, kitartó közönség leckét kapott a kollégium hétköznapi gondjaiból, sikereiből, a diákok bemutatkozása pedig az iskolát és környezetét hozta lélekközelbe. Végül egy örömteli bejelentés hangzott el, miszerint megjött a rendelkezés, hogy három nap alatt ki kell üríteni a műemléknek nyilvánított tornacsarnokot, úgyhogy hosszú vajúdás után talán elkezdődhetnek a munkálatok.
Szabadság, 2009. január 28.