Tisztelt megemlékező gyülekezet!
Krecsák Albert barátom e-mailen szokta küldeni nekem Kolozsvárra az enyedi rendezvények programjairól szóló értesítéseket. Legutóbbit február végén kaptam tőle, a nagyenyedi Kultúrházban megtartott, magyar kultúrát bemutató kollokviumról. El is jöttem az eseményre, s meglepődtem azon, hogy Bubi nem volt ott. Sejtettem, hogy valami baj lehet, meglátogattam a rendezvény után. Jól tettem, mert ekkor láthattam utoljára. Nehézkes levegővétele alapján tudtam, hogy el fog távozni.
Nem szándékom Bubi földi pályafutását ismertetni, hiszen mindannyian ismertük. Inkább néhány emlékfoszlányt említek fel, melyek alapján jobban láthatjuk emberi vonásait, érdemeit.
Fogódzónak használom a Pál apostol Thesszalonikaiakhoz írt I. leveléből vett igét, mely nagyon találóan érzékelteti a Bubi életének a lényegét:
„És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, amiként rendeltük néktek.” (Thesszalonikaiakhoz írt I. 4, 11.)
Krecsák Bubi becsületbeli dolognak tartotta, hogy csendes életet folytasson.
Kötelességét hűen teljesítette. Becsületet szerzett minden ügynek, amelyet szolgált. Bubi nem tartotta magát a szavak emberének. Jól él emlékemben a kijelentése, hogy ő a számok embere. Nem volt frontember, inkább azt mondanám, hogy igazán jó háttéremberként mindig támasz volt. Pontosan tudta és aktívan támogatta a magyar közösség, a város, a megye rendezvényeit, tőle mindig hiteles híreket lehetett megtudni. Ezért előszeretettel keresték a különböző újságok tudósítói.
Krecsák Bubi saját dolgát elvégezte, tulajdon kezével munkálkodott, ahogy a magyarsága megkövetelte tőle.
– Az enyedi és a megyei magyar érdekvédelmi szervezet és a Dr. Szász Pál Egyesület egyik oszlopos alapító tagja, haláláig aktívan részt vett ezek munkájában. Vele meg lehetett beszélni dolgokat, tanácsot adott, segített kivitelezni, szervezni. Emlékszem, amikor megyei RMDSZ elnökként mindig elkísért a román pártokkal tárgyalni, amikor 2004-ben kialkudtuk a magyar alpolgármesteri tisztséget, s arra, amikor 2008-ban, utolsó megoldásként elvállalta az alpolgármesteri széket. Műszaki ismereteivel segített az RMDSZ-székház berendezésében, javításában, a Magyar Ház létrehozásában. Kivételesen jó munkatárs volt a választási kampányokban. A számok embereként közvélemény kutatásokban is segített, folyamatosan vezette a hasznos nyilvántartásokat.
– Önzetlen odaadással támogatta szülővárosa közügyeit. Az 1992-ben megtartott első szabad önkormányzati választás óta ott volt a Nagyenyedi Önkormányzatban. Tagja volt annak, a 22 év után szűkké apadt társaságnak, amelyik több mint két évtizedes munkát fejtett ki az önkormányzatban. Nem vágyott más, jelentősebb tisztségre, pontosan tudta, hol a helye. Ez manapság igen ritka. Mindent aprólékosan feljegyzett. Egyik alkalommal, amikor az ügyészség bizonyos ügyben a Polgármesteri Hivatal néhány vezetőjét vizsgálta ki egy feljelentés nyomán, a tanácsülésen készített feljegyzései mentették meg az illetőket a súlyosabb következményektől.
– Tanácsosként hozzájárult a testvérvárosi kapcsolatok kiépítéséhez Gyomaendrőddel, Siklóssal, vagy éppen Dingelstädt-tel. Mindenki másnál szívesebben, jobban ápolta azokat. Nem véletlen, hogy temetésére a gyomaendrődiek testületileg eljöttek. Emlékezetesek közös útjaink a testvérvárosokba. Ezeken mindig a kapcsolatok szálait próbálta szorosabbra fűzni, az enyedi magyar intézményeknek segítve ezáltal.
– Emlékezünk rá, hogy alpolgármesterként sokat ügyködött azon, hogy az enyedi borászok egyesületbe szerveződjenek, boraikat pedig értékesíthessék, visszaszerezve az enyedi bor régi becsét.
– A rózsatermesztők kiváló támaszt találtak személyében, jócskán hozzájárult az évente megrendezett rózsanapok sikeréhez.
– A magyar érdekeltségű sajtgyáraknak segített abban, hogy a testvérvárosokban saját standokon mutathassák be termékeiket.
– Igazi enyediként folyamatosan kereste a kapcsolatot a többségi lakossággal, talán közülünk ő volt az egyetlen, aki honorálta a különböző román rendezvényekre szóló meghívásokat.
– Tisztségei révén mindig megpróbálta, s többször sikerrel, hogy a magyar közösség képviselőit is behelyezzük azokba a testületekbe, ahol a döntések születtek, megpróbált a magyar közösségnek, a magyar egyházaknak is juttatni, a szimmetria elve alapján.
– Mindig szeretettel fordult alma materéhez, a Bethlen Kollégiumhoz, melynek Igazgatótanácsában is működött, s ahányszor módja volt rá, támogatott. Tavaly már betegen is részt vett a Magyar Parlament Bethlen Kollégiumnak szentelt emlékülésén. A Kollégium rendezvényeinek pedig állandó vendége, pártolója volt.
– Emlékezetes marad számunkra a Máltai Szeretetszolgálat egyenruhájában a Máltai bálokon, vagy más karitatív eseményeken. Ott is szívesen dolgozott, segített, rendezett.
Krecsák Bubi az enyedi magyarság puritán jellemű, önzetlen, alázatos munkásaként becsületbeli dolognak tartotta tehát a csendes, dolgos életet. Kerülte a más dolgába való beavatkozást. Az apostoli ige szerinti értelemben saját dolgának, munkásságának becsületet szerzett és közösségi dimenzióba helyezte azt: család, iskola, magyar érdekvédelem, magyar civil szervezetek, város, megye. Éppen ezért hajtunk fejet ma itt emléke előtt.
Bubi barátom, Isten nyugtasson ott fönn, a csillagok fölött!
Rácz Levente
2014. április 12.
