Lassan-lassan itthagynak bennünket a Fehér megyei RMDSZ régi, alapító csapatának tagjai. Mezei Sándor, Krecsák Albert, s dr. Brendus Gyula után, most Köble Csaba nevét „olvasta fel” a Mindenható, az életnek és a halálnak Ura.
Mintegy két-két és fél évtized választott el életkorban Csabától, ezért csak 1992 után ismerhettem meg közelebbről.
Csabával egy újabb tősgyökeres nagyenyedi távozott el, akinek édesapja kollégiumi tanár és református lelkész volt, így beleszületett a Bethlen kollégiumi hagyományba, az ún. Bethlen szellembe, örökségbe. Olyan történelmi időszakban végezte tanulmányait, amikor még az örök Bethlen Kollégium nevéből is kigyomlálták az alapító fejedelem nevét, mégis hajszálerein keresztül szívta magába a bethleni örökséget, a mindenkori magyar ember kötelességérzetét, itt, a Fehér megyei szórványban.
Csaba különösen azt követően vetette be magát az érdekvédő, közösséget képviselő munkába, miután 1995-ben korkedvezményes nyugdíjazását kérte. Villamosmérnökként több évtizeden keresztül az Enyedi Fémipari Kombinát (IMA) egyik részlegének vezetőjeként működött. A 89-es változás után többségi kollégái meghiúsították számára az általa vezetett ipari részleg kiválását és szanálását. Lehet, hogy ezzel is megállítható lett volna Enyed utóbbi két évtizedének gazdasági hanyatlása, s így nem hagyta volna ott szeretett városát oly sok magyar fiatal.
1996-ban elvállalta, hogy ő legyen első ízben Nagyenyed magyar polgármesterjelöltje, ami akkoriban merész dolognak tűnt. Persze, ez nem jött be, sőt román kollegáink még azt az ígéretüket sem tartották be, hogy Csaba akár alpolgármester lehessen.
1997-től, ha jól emlékszem, 2000-ig a magyar közösség képviseletében ő töltötte be a prefektúrai főtitkár tisztjét, mely eléggé széles cselekvési területet biztosított számára. Sok magyar embernek segített a korábban elkobzott földjeik és ingatlanvagyonuk visszaszerzésében. Hosszú évtizedek után a megye magyarsága végre érezte, hogy „van egy jó embere” a megye vezetői között.
Csaba több éven keresztül megyei, illetőleg nagyenyedi önkormányzati képviselő, az Állami Földalap megyei igazgatója volt. Minden pozitúrában jóval többet segített a magyar közösség tagjainak, mint amire az illető tisztségek, beosztások kompetenciát adtak.
Hálás vagyok neki, hogy mindig készen állt elvállalni olyan feladatokat, melyekre felkértük. Volt Fehér megyei RMDSZ választmányi tag, Státusiroda vezető, SZKT képviselő, képviselőjelölt, szenátorjelölt is. Becsülettel végezte el az ezekkel járó munkát. A Fehér megyei RMDSZ és az ottani szórványmagyarok oszlopos tagja volt.
SZKT képviselőként, Fehér megyei RMDSZ elnökként nagyon sokat utaztunk együtt, így sokat is társalogtunk. Ekkor ismertem meg közelebbről az embert, akinek jó vezetői adottságai voltak, jó szervező volt, sőt gazdasági vénáját is érzékeltem. Sajnálom, hogy nem adatott meg számára, hogy alpolgármester lehessen Enyeden. Biztos sokat tett volna szülővárosáért, melyről az enyedi születésű Jékely Zoltánnal együtt mindig hangoztatta, hogy „Enyed a világ közepe”.
Kedves Csaba, hiszem azt, hogy nem az életre következik a halál, hanem a halálra az élet.
Isten nyugtasson!
Rácz Levente
2015. november 21.