Jókai Mór a nagyenyedi városházán

Képeslap az 1910-es évek elejéről
korszakban alakult ki a részben ma is létező városközpont.

Jókai ezúttal nem Csombordon, báró Kemény István kollégiumi főgondnok kastélyában szállt meg, hanem Enyeden, Zeyk Károly főispán újjáépült otthonában, a vándorpatrióták hajdani találkozóhelyén, a Kemény-Zeyk kúriában, a „burg”-ban, ahonnan Zsigó báró, Kemény Zsigmond, a későbbi nagy regényíró enyedi diák korában bejárt a kollégiumba.

Az enyedi látogatás másnapján, október 21-én a városnézés alkalmából Jókai meglátogatta a Szentkirály utcai régi vármegyeházát, ahol Csató János természettudós, megyei alispán fogadta, majd megtekintette a kollégiumot, a vadonatúj városházát és a kaszinót. Délben az új épület pompás dísztermében bankettet rendeztek a jeles vendég tiszteletére. A díszebédre menet a lépcsőház mennyezetén Jókai megpillantott egy gyönyörű festményt, amelyen az igazság istennője volt látható, „aki bekötött szemével és sújtó pallosával mindent rendbe hoz – írja visszaemlékezésében. – Ez a pallos nem a támadást, hanem védelmet jelent; a másik kezében lévő serpenyő az ipar és kereskedelem szimbóluma.”

A banketten elhangzott meleg hangú beszédében a jeles vendég szót ejtett a városnézés során gyakran látott címerekről: a hattyús Bethlen-címerről és a város griffet ábrázoló jelképéről. Érdekfeszítő okfejtésében a történelem folyamán kialakult szimbólumok nyelvét saját korának nyelvére fordította le.

A városháza homlokzata fölötti címerről Jókai így vélekedett: „A bagoly a tudomány és a művészetek istennőjének, Minervának volt kedvelt állatja. Az a különös benne, hogy mindig csak éjjel jár, és mégis a világosság szimbóluma. Legnagyobb a baj a két griffel és szfinxszel, melyeket az emberi fantázia teremtett. Az enyedieknél enyhítő körülmény, hogy az állati testre igenszép női fejeket alkalmaztak. Ennek a két állatfajnak az összekerülését az a körülmény magyarázza, hogy az építészeti bizottság a nekik szánt vezető szerepet elvette, és a bagolynak adta – így került a kitárt szárnyú bagoly a címer tetejére –, de hogy kárba ne menjenek, nekik is talált helyet. Majd megszokja a szem, gondolák.”

1918 után az épületen több változás is történt. A csúcsát „megkoronázó” díszes kovácsoltvas rácsozatnak nyoma sincs. Eltűnt a lépcsőház mennyezetéről a gyönyörű freskó, a homlokzaton a római számokkal jelzett építési év (MDCCCLXXXIII) helyére felkerült a Primăria felirat, majd az is lekerült később, a gyönyörű frízet áttörve órát helyeztek el, majd az 1980-as években azt is leszerelték, helyét bevakolták. A húszas évek elején eltűnt az épület dísze, a hatalmas, kőből faragott városcímer és az azt őrző két griff is, amelyeket Jókai sajátos módon értelmezett. A másik két ártatlan griffnek, amelyek az oszlopos párkányzat tető melletti részén ma is állnak, megkegyelmeztek, így közel 140 éve emlékeztetnek a régi Nagyenyedre.

Szabadság, 2011. szeptember 24.