hangulatos estével ajándékozta meg az enyedieket
Dávid Gyula a Polis kiadó tavalyi és idei kiadványait mutatta be. Megjegyezte, hogy a kiadó helyett sokkal inkább a kiadványok kell hogy beszéljenek önmagukról. Most, amikor a múltból annyi minden kezd kiszivárogni, és divat a másokra mutogatás, Cseke Gábor könyve a Jelentések magamról újszerűnek hat, hiszen kevesen vállalják manapság azt, hogy önmagukkal szembenézzenek. Könyvének előszavában olvashatjuk: „A mai nappal – 2002 nyarán vagyunk éppen – megkezdtem a mélyre ásást…”
A 60-as évek végétől Bukarestben élő költő, prózaíró, az Ifjúmunkás egykori főszerkesztője, majd az Előre vezető publicistája vette a bátorságot, és egy tartalmas könyvben nyíltan szembenézett a kérdésekkel, terhes élményei színhelyével. Visszaemlékszem cingár, szemüveges alakjára egy-egy irodalmi vagy más jellegű összejövetelen, amint sohasem kihívóan, hanem szerényen, visszahúzódóan viselkedett.
Kötő Józsefről Dávid Gyula megjegyezte, hogy a mai est igazi meghívottja, mellette mi csak „kapcsolt áruk” vagyunk. Könyve egészen új műfaj, hiszen egy lexikonná szerkesztett anyag, amely betekintést nyújt az erdélyi magyar színjátszásba. A sikerkönyv a 218 éves erdélyi színjátszás (kolozsvári kezdetekkel) egyik korszakának (1919–1940) neves színészeit vonultatja fel, közel másfélezer pályaképpel és dokumentummal.
Az enyediek számára a szerző az a kollégiumi véndiák, aki nemcsak pusztán valamikori tanulója, hanem jeles közéleti személyiségként mindig őszinte támasza volt az „alma mater”-nek. Valljuk be, az utóbbi években, évtizedekben igencsak elkelt ez a törődés. Rá mindig lehetett számítani, odafigyelt, és ha lehetett, akkor segített. Mai „ajándékára” külön büszkék vagyunk, hiszen színésztörténeti írásai révén is növeli a kollégium és a város tekintélyét.
Bajusz Katalin nyugalmazott óvónő, az Áprily estek hangulatának gyakori megszínesítője, ezúttal Petőfi színészetről szóló verseiből szavalt (pl. a Színészdalt) különös átéléssel. Aztán elmesélte: visszaemlékezett, arra, hogy valamikor itt Enyeden, ő is átélte az amatőr színészkedés örömeit és ürömeit.
Dávid Gyula igazgató a sok szép Polis könyv közül beszélt még a legújabb Bánffy kötetről. 1990 után eddig 12 kötet jelent meg. Végül a nyugati világban is felfigyeltek a Trilógiára, amely azóta több európai nyelven is megjelent. Hallottunk még a hiánypótló Reményik kötetről és Lőrinczi László kisregényéről, amely azért is érdekes, mert a szerző édesapja itt Enyeden tanító volt a kollégiumban.
Mindkét jelen lévő szerző beszélt most bemutatott alkotásaikról, amelyekből rövid részleteket is felolvastak. Kötő szerint erdélyi színjátszásról Enyed nélkül nem beszélhetünk. A színészet a két világháború között az Iparos Önképzőkör helyiségében működött (a mai Művelődési Házban). Abban az időben valósággal hősies cselekedet volt színésznek lenni, vagy éppen igazgatóként egy társulatot vezetni. A vacsora nemegyszer a bevételtől függött. Enyed akkor néhány hónapig el tudott tartani egy társulatot.
Cseke Gábor a könyv utótörténetéről beszélt, a visszhangról, amely annyira fontos a szerzőnek. Pl. telefonon: érdeklődéssel és kíváncsisággal olvastam a könyvedet, és akkor eszembe jut… Szeretnék találkozni Önnel, mert olvastam a könyvet…
A meginduló dialógus során a szerzőkkel, Csávossy arra a tényre reagált, hogy Kötő József bemutatásra csak férfi színészeket választott: „Nem értem Kötő József barátomnak a nőkkel szembeni „diszkriminációját!” Én „nőbarát vagyok” – jelentette ki, és rögtön elmesélt egy történetet a saját életéből: – Ötéves koromban megharapott egy kutya, és felvittek Kolozsvárra a Pasteur intézetbe, majd az oltás után édesanyám elvitt a sétatéri színházba, ahol éppen valami operettet játszottak. A kisfiú előadás közben egyszer csak felkiáltott: „a csúnya bácsi menjen ki, a szép néni maradjon”. További kérdések és vélemények hangzottak el a bemutatott kötettel kapcsolatban, többek között az alcímmel: Közhasznú Esmeretek Tára. A bevezetőben a szerző így ír, erről: „A modell kézenfekvő volt: ahogyan 1839-ben a pesti Heckenast nyomdában megjelent első magyar lexikon a kultúra táraként „közhasznú esmeretek közreadását tűzte ki maga elé”. Felmerült az is, hogy eddig öt kötet jelent meg a színészet tárgykörében, és 100 körüli írás, a szerző tollából, a most Enyeden bemutatott könyv különbözik az eddigiektől mert enciklopédikus jellegű, és egyben életműnek is tekinthető.
Krecsák Albert alpolgármester egy másik rendezvény miatt késett ugyan, de kihasználva az alkalmat és a kedvező légkört, aktuális közérdekű bejelentéseket tett. Bemutatták a keresztszülő programot Budapesten, és február végén Gyulafehérváron benyújtották a Bethlen-kollégium teljes felújításának a kivitelezési tervét.
A két észrevétlenül eltelt óra után a közönség jóérzéssel és elégedettséggel lépett ki a még mindig havazó márciusi télbe, azzal a ki nem mondott gondolattal, hogy a következő Áprily estre újra eljövünk. Ez pedig rövidesen következik, hiszen március 19-én, Kun Kriza Ilona: Húsvéttól feltámadásig című könyvét mutatja be Deák Piroska dévai magyar szakos tanár.
Szabadság, 2010. március 09.
Fotók: Admin