„Játszani jó, együtt játszani még jobb!”- ezzel a gondolattal hívta meg a tavaly vendégeit a magyarlapádi óvodába Székely-Bányai Andrea, a rendezvény ötletgazdája, akinek javaslatára évente váltakozó helyszínnel rendezik meg a megye óvodásainak népi gyermekjátékok és versmondó vetélkedőjét. Idén Miriszlóra esett a választás, a versenyre benevezőket május 13-án várták tárt karokkal az itteni szép óvodában.
A gyülekező ideje alatt a kicsik kézműves foglalkozáson vettek részt, majd spontán játszóházat hoztak létre. Szülők és pedagógusok egyaránt örömmel állapíthatták meg, hogy a közös programoknak köszönhetően, a különböző falvak gyerekei nem zárkóznak el egymástól, hanem szívesen játszanak együtt, élvezik egymás társaságát.
„A néptáncoktatás, a népi kultúra iránti érdeklődés felkeltése a népi gyermekjátékok tanulásával kezdődik”- emelte ki köszöntőjében Szabó Csilla óvónő, aki a népi gyermekjátékok eredetéről is fölvázolt néhány érdekes adatot.
Mindenik óvoda műsora teljesen lekötötte a résztvevők figyelmét, öröm volt megcsodálni a gyerekek egymás munkája iránti érdeklődését és azt az őszinte törekvést, hogy a legjobbat hozzák ki magukból. Kiértékelőjében a zsűri elnöke, Varga Melinda torockószentgyörgyi tanítónő (akit Nemes Rozália miriszlói óvónő és egy enyedi tanárnő egészített ki)az óvodások őszinte mosolyát és nagyfokú lelkesedését emelte ki. Díjkiosztás- pedagógiai megfontolásból- idén sem volt, hanem a zsűri elnöke, a fellépések sorrendjében, külön-külön értékelte a bemutatkozók pozitívumait, az óvónőket pedig, odaadó munkájukért, oklevéllel tüntettek ki.
A műsort a nagyenyedi óvoda Bóbita középső csoportja nyitotta meg. A Szakács Mária által irányított csoport esetében a program változatossága volt figyelemreméltó: a körjátékok, szavalatok, kiszámolók, énekek tartalmilag tökéletesen egybeilleszkedtek és nem volt sem formai törés, az egész jól összeszerkesztett műsorként hatott.
A torockószentgyörgyi kislányokat Szabó Emőke óvónő nagyon szép versekre tanította, nagyon szépen hangsúlyoztak és bátran legyőzték izgalmukat. Ugyanezek voltak érvényesek a magyarbecei óvodások kifejező szavalataira is, akik a Szabó Mária óvónő által kiválasztott versekkel valódi tavaszt csalogattak a lelkekbe.
Székely-Bányai Andrea magyarlapádi óvodásai a körjátékokban megtapasztalható dramatizálással tűntek ki és ezeket bátran, gyönyörű kiejtéssel adták elő, ami sok gyakorlásra és együtt játszásra vall.
A házigazda miriszlói óvodások között csak egyetlen lány volt, ezért Szabó Csillának az iskolások közül kellett kettőt „kölcsönöznie” ahhoz, hogy egy nagyobbacska kört ki lehessen alakítani. Az együttműködés nagyon jónak bizonyult, mert a legénykék végig nagy örömmel adták elő műsorszámukat. A jelenlevő pedagógusok felfigyeltek a sok ismeretlen körjátékra, amelyet az előadás után rögtön mindannyian el szerettek volna sajátítani. Ekképp a nap egy szép, szimbolikus gesztussal ér véget: gyerekek, szülők és pedagógusok egymás kezét megfogva egy óriási kört alkottak mindannyian és Szabó Csilla irányításával népi körjátékokat játszottak, legvégül pedig körbejárt a komatál, melyből a kicsik édességet halásztak elő.
A barátság, a hagyományápolás és az egymásra való odafigyelés céljából szervezett esemény lényegét legjobban a II. „Kör, kör, ki játszik?” mottója fejezi ki: „Táncban, játékban összefogjuk kezünk,/ Ezzel barátokra s szeretetre lelünk”.
BASA EMESE