FOTÓ: LÁSZLÓ ISTVÁN– Sokan voltak kíváncsiak Bakó Botond előadására
Az ünnepi előadást Bakó Botond nyugalmazott kollégiumi tanár, az enyedi tanítóképzés történetének szorgalmas kutatója és kiváló ismerője tartotta. Az Apáczai Csere János utazásai és iskolái című, alaposan dokumentált dolgozat, amely hosszabb kutatómunka eredménye, újszerű megvilágításba és rendszerbe helyezte a tudós pedagógus életművét.
A rendezvény bevezetőjében elhangzott Bod Péter Magyar Athenas című művének két részlete, amelyekben a „magyarigeni bölcs” tömören összegzi „a filosofiában és Sz. Írás magyarázásban doctor” Apáczai munkásságának jelentőségét. Munkája befejező soraiban írja: „Ha ez az ember tovább élhetett volna, úgy lehet ítélni, hogy a tudományok is jobb lábra állottak volna; mivel néki a tanításban nagy földön mása nem volt…”
A hármas tagolású dolgozat bevezetőjeként az előadó két részletet olvasott fel Apáczai Magyar Enciklopaediájából: egy tudományos jellegűt és egy gyakorlati vonatkozásút, amelyekkel előrevetítette az első magyar nyelvű tudományos mű két alapvető jellegzetességét.
Ezt követően az előadó rendkívül közvetlen stílusban varázsolta hallgatósága elé a több mint három és fél évszázaddal ezelőtt élt tudós alakját, tudományos és pedagógiai munkásságának úttörő jellegét. Az előadás Apáczai 1659. december 31-én bekövetkezett halálával indult, majd tanulmányi éveinek, hazai és külföldi útjainak részleteivel folytatódott, szemléletes térképek és vetített képek illusztrálásával. A barcasági Apácáról indult tehetséges ifjú Bethlen Gábor 1622-ben Gyulafehérvárt alapított kollégiumában tanult, majd ösztöndíjjal hollandiai egyetemeken szerzett alapos és sokoldalú tudást. A harderwejki egyetem első doktoraként, fő művével, a Magyar Enciclopaediával, holland feleségével és kisfiával tért haza egykori iskolájába, Gyulafehérvárra. Az előadó taglalta Apáczainak a gyulafehérvári és kolozsvári református kollégiumban diákként, majd tanárként eltöltött éveit, tudományos munkásságát, iskolateremtő és akadémia-alapozó tervét. Apáczai két székfoglaló beszédében fogalmazta meg a tudományok tanulásának és „az iskolák felette szükséges voltának” hitvallását. Az előadás epilógusában Apáczai utóéletével, munkásságának máig ható üzenetével ismerkedhettek meg a hallgatók. „Apáczai híd a századok fölött” – állapította meg találóan az előadó, hiszen tanításai ma is megszívlelendőek és követendőek.
Bakó Botond több eredeti megállapítással, eddig kevésbé ismert érdekességgel tette egyedivé dolgozatát. A népes hallgatóság megtudhatta, hogy az enyedi kollégiumban 1926. január 1-jén rendezett nagyszabású Apáczai-ünnepélyen Juhász Albertteológiai professzor és Járay István igazgató méltatta a 350 éve született Apáczait, Jékely-Áprily Lajos tanár-költő elszavalta a Tavasz a házsongárdi temetőben című, erre az alkalomra írt gyönyörű költeményét.
Az előadást Apáczai életével kapcsolatos felolvasások színezték. Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben című költeményét Bakó Boglárka VIII. osztályos tanuló tolmácsolta, Kányádi Sándor Apáczai című versmondatát Szilágyi Márta IX. óvónőképzős tanuló mondta el, Sütő András Apáczai Csere János emlékezete című veretes szövegét Turzai Melánia tanárnő olvasta fel, amelyben a szerző, az egykori enyedi diák, így értékeli a jeles pedagógus maradandó életművét: „Bűvös köréből, biblikus derengésben, nyelvünk lépett ki vele Európa tereire, megfogalmazni az emberi haladásnak eladdig ismeretlen értékeit.”
Jelképes értékűnek tekinthető, hogy a csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusok Háza és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége rendezte Apáczai-emlékév záróünnepségén meghívottként Bakó Botondenyedi tanár is méltathatta felolvasásával a jeles pedagógus elődöt.
Szabadság, 2009. december 19.