A nagyenyedi református temetőben a Dr. Szász Pál Egyesület kezdeményezésére folytatják a régi tanári sírok rendbe tételét, kiszabadítását a bokrok fogságából. Egy szép áprilisi délután, a virágzó orgonabokrok közt, a temető régen elhagyott, nyugati részében meghatódva pillantottuk meg Herepei Ádám kollégiumi professzor impozáns síremlékét, amelynek meglétéről hosszú ideje nem tudtunk. A sírra Rácz Levente, az Egyesület elnöke és László István, a Fehér megyei RMDSz irodavezetője bukkant rá a tél folyamán, amikor a lombtalan bokrok látni engedték a már eltűntnek hitt sírkövet.
Kertész József: Hazajáró lelkek – nagyenyedi képek című 1929-ben megjelent könyvében örökítette meg Herepei Ádám sírkövének, napjainban már nehezen olvasható feliratát: „Maradéki becsüld emlékezetét, tanítása az eltölt időt ismertette; a jelen való állása okait magyarázta. Ékesen szólása beszédét foganatossá, a papi chatedrát kedvessé tette. A nagyenyedi főiskolában XXIV esztendők alatt nevelvén fiakat a hazának. Az élet LVIII-ikában elnyugodott MDCCCXIV-ben. Emlékét barátai és tanítványai tisztelik.”
„ A “sírkő” déli, völgy felé néző oldalára sugaras nap van bevésve, amely az örök életet és annak a sötétség fölötti didalát jelképezi. Vagy talán napkeletet, ahová híres tanítvány elindult az őshaza felkutatására.” – olvasható Vita Zsigmondnál. Herepei Ádám a Hunyad megyei Lozsádon született 1756. február 22-én református lelkészi családból. Négy évig Szászvároson tanul, majd 13 évig a nagyenyedi kollégium diákja. 1872-től Bázelben, Genfben és Marburgban folytat egyetemi tanulmányokat. 1875-től báró Kemény Simon „statustanácsos”- a és Alsó-Fehér vármegye főispánja fiának, Simonnak a nevelője. Ilyen minőségében kíséri el tanítványát külföldi tanulmányi útjára. Ez alkalommal a marburgi és genfi akadémián tökéletesíti szónoki tehetségét. 1790-ben meghívják az enyedi kollégiumba, ahol történelmet, költészettant, classica literaturát tanít.
Váró Ferenc iskolatörténetében így jellemzi nagy elődjét: „Herepei Ádám nagy erejű szónok volt, főképp gyászszertartásokon, élénk és elragadó tolmácsa a történelemnek. Valószínűleg az ő leckéi ébresztették Kőrösi Csoma Sándorban az ábrándos elhatározást, hogy az ős magyar haza fölkeresésére induljon. Fáradhatatlan vezetője az alsóbb osztályok tanításának.”
Kőrösi Csoma Sándor egész őstörténeti felfogásának kialakulásában és ujgurokra vonatkozó értesüléseiben neki lehetett döntő szerepe, hiszen diákoskodása idején Herepei tanította történelemre, aki a Kollégium uralkodó szellemisége, vezéregyénisége volt. Következésképpen meghatározó szerepe lehetett az ifjúság nevelésében. „Kortársai egyöntetűen kiemelik, hogy Herepei nem a történelem eseményeit tanította, hanem a történelem lelkét ragadta meg, elbűvölően érdekes és színes előadásokat tartott .” – írja Csetri Elek.
Szónoki tehetségének bizonyítékai temetési beszédei. „Ritka nevezetesebb nagy temetés vala, hol az ő beszédi ne kísérték volna a halottat örök nyugodalmára.” – jegyzi fel Zeyk János. Sajnos, kéziratban maradt művei az 1849-es vérengzés alkalmával megsemmisültek.
Herepei Ádám 1814. szeptemberében halt meg Nagyenyeden. Temetésén Hegedüs Sámuel „A közhasznú professzor és historikus” címen mondott beszédet, amelyben a híres enyedi professzor hazafias szellemű tanítását dicséri.
Sírja fölé Baczkamadarasi Kis József, a hálás tanítvány emelt „szép emléket”, amelyet sok évtizedes fogságából szabadított ki ez év áprilisában a múltjára büszke enyediek egy kis csoportja.
A súlíosan megrongált állapotban levő sírkövet a Dr. Szász Pál Egyesület szándékszik fejújíttatni.
Józsa Miklós
Herepei Ádám síremléke
Bakó Botond fotója