Már tavaly elkezdődött a tanítóképző megalapítójára való emlékezés
A programsorozat zárórendezvényére 2017 május 5-én, a Dr. Szász Pál Közösségi Házban került sor. Bakó Botond ny.kollégiumi tanár értekezletet tartott a neves személyiség életéről és munkásságáról majd kiértékelték a gyerekek számára meghirdetett versenyt. Az ünnepélyes díjkiosztáson jelen volt Aknay Tibor író, Gáspár János ükunokája, akivel meglátogatták a maroscsúcsi egykori kúriát és megkoszorúzták a református parókián levő emléktáblát.
Az ünnepség a „200 éve született Gáspár János” című előadással kezdődött. Bakó Botond ny.kollégiumi tanár, Gáspár János életútjának egyik legjobb ismerője, részletekben gazdag, vetítéssel fűszerezett értekezletet tartott a neves személyiség életéről és munkásságáról. Az eseményen jelen voltak nem csupán a Bethlen Gábor Kollégium diákjai és tanárai, hanem a környékbeli tanintézmények képviselői is. A Gáspár Jánosról való ismeretek gyarapításához jelentős mértékben hozzájárult az is, hogy előzőleg az előadó ellátogatott a kollégiumba és a képzősök számára rövid összefoglalót nyújtott át, ekképp már tájékozottan követhették az előadást.
„Egy igazi magyar mindenész”
Bakó Botond nem csupán bemutatta, hanem méltatta is a gazdag életutat, a fenti sorokat Berde Máriától kölcsönözve. Gáspár János elsők között rájött a gyermekirodalom fontosságára, rátalált a népköltészet gyermekeknek szóló részére és azt megismertette a hazai óvodákkal, Csemegék című- 3 kötetes- gazdag gyűjteményével pedig megalkotta az első, igazán gyerekeknek szóló könyvet. Ő volt a Bethlen-kollégium tanítóképzőjének megalapítója és első igazgatója, szívvel-lélekkel végzett munkásságának lenyomata még hosszú évtizedekig tapasztalható volt a nagyenyedi alma materben.
Gáspár János 1816. október 27-én született Torockószentgyörgyön. Kezdetben a helybeli és a torockói iskolában tanult, majd tizennégy éven át Bethlen Gábor Kollégiumban, ezt külföld, Bécs és Berlin követte, ahol megismerkedett Pestalozzi nevelési elveivel. 28 éves korában sok ismeret, tapasztalat és barátságok birtokában tér haza, utóbbiakat egész életén át gyarapítja, például kapcsolatot tart fenn Arany Jánossal, Bajzával, Tompával. Hazatérése után rövid időn belül megalakítja a Kolozsvári Nevelői Kört, olvasókönyvet, tankönyvet szerkeszt, nevéhez fűződik a Magyar Könyvtár és Kulturális Egyesület megalapítása. 1845-ben megjelenik a „Fűzérkék” amelyben a népnyelv kincseit gyűjti össze és Nevelői Körének jegyzőkönyveit a Vasárnapi Újságban jelenteti meg. Fő törekvése az volt, hogy a gyerekek könnyedén elsajátítsák a szép magyar nyelvet, amit szólásokkal, közmondásokkal, találós kérdésekkel egyaránt elősegített.
Pedagógiai hivatástudat és iskolaszeretet
Gáspár János fontos szerepet játszott a erdélyi tanítóképzésben is, szorgalmazta tanítóképző iskolák alapítását és fejlesztését. 1852-ben kinevezik a Kolozsvári Református Kollégium magyar nyelv és irodalom és nevelés segédtanárának, ekkor kezdődik tanári munkássága. 1853-ban átvette a Kolozsváron indított tanítóképző igazgatását, majd 1858 szeptemberében az intézettel együtt hazatérhetett Nagyenyedre, neki köszönhetően az enyedi tanítóképző virágzó intézetté fejlődött. „Az alapítás korának nagy és hosszan tartó áldásos munkáját (…) már a kinevezett igazgató, Gáspár János végzi el, így jogosan tekintjük őt a képző enyedi alapítójának. Utána Nagy Lajos következik, aki kiemelkedő szerepet töltött be az intézet további fejlődésében”- állapítja meg Bakó Botond.
Irodalmi munkásságának jelentős része erre korszakra esik. Gáspárnak továbbra is fontos tevékenységei közé tartozik a tájszavak gyűjtése: az általa összegyűjtött tájszók száma, becslések szerint, 1100-ra rúg. Tájszavak mellett népdalokat, gyermekszavakat és gyermekdalokat is gyűjtött folyamatosan. Nagy megbízást kapott: Eötvös 1869-ben őt nevezte ki Alsó-Fehér és Kisküküllő megyében tanfelügyelőnek és ezzel együtt királyi tanácsosi címet is kap. Lelkiismeretesen bejárta a megyének iskoláit, felmérte helyzetüket és erről részletes jelentéséket írt. Mindent megtett az iskolák továbbfejlesztéséért.
Gáspár János családi életéről is sok adat maradt fenn. Fiatalon megházasodik Bogdán Lajos csombordi gazdatiszt leányát veszi el. Hat gyermeke születik, három fiú és három leány. Szerteágazó munkássága mellett mindig tudott időt szánni a családjára is. 1891-ben 50 év munka után nyugdíjba vonul. Egy évre rá, 1892 március 6-án, tele tervekkel, váratlanul éri a halál. Újra sajtó alá akarta rendezni kedvelt „Csemegéit” és meg akarta írni Emlékiratait, amely egy érdekes, törekvő magyar világról adott volna hiteles képet. Mindez már csak megvalósulatlan lehetőség maradt. A Vártemplomban ravatalozták fel és Maroscsúcson helyezték örök nyugalomra.
Életmű, melyet a diákok is érdemesnek tartanak folytatni
Az Ethnika Kulturális Alapítvány kezdeményezésére 2016-ban, Gáspár János születésének 200. évfordulóján, versenyt hirdettek a diákok számára a neves előd életének és munkásságának minél szélesebb körben való megismertetésének érdekében. Az alapítvány már több regionális jellegű, nagy sikernek örvendő versenyt szervezett, melyeket legtöbb esetben a Fehér Megyei Magyar Pedagógusszövetség kiemelt projektként kezel, ilyenek például a Fehér megyei magyar iskolák színjátszó versenye, a megye magyar óvodái számára meghirdetett mesemondó- és szavalóverseny, különféle nép- és táncdalversenyek, megyei szintű legendamondó verseny stb. Mindezek kettős cél elérése érdekében történnek: elsősorban az anyanyelv ápolása és fejlesztése a fő szempont, ugyanakkor kiváló alkalmat biztosítanak a szórványban levő tanulók és pedagógusok találkozására, egymás megismerésére, az összetartozás érzésének elmélyítésére.
A Gáspár János emlékversenyen több kategóriában nevezhettek be az érdeklődők, mindenik szorosan kötődött a nagy előd munkásságához, annak szellemében fogalmazódtak meg.
Az egyéni versenykategória elsősorban a tanítóképzősöket szólította meg: Gáspár János újszerű neveléselméletéről kellett értekezni. A jelentkezők helyesen felismerték az általa meghonosított Pestalozzi-módszer fontosságát és utalások történtek a Rousseau, Campe, Curtmann által gyakorolt hatásokra is. A diákok kihangsúlyozták, hogy az akkori pedagógiai vezérelvek, új áramlatok ma sem tűnnek teljesen elavultnak, hiszen a szemléltetés fontossága, a belső lelkierő kifejlesztése, rend a tananyagban, valamint a népiskolai nevelés lélektani és erkölcstani alapjainak kidolgozása manapság is sikeresen alkalmazható.
A csoportos néprajzi gyűjtőmunka elsősorban a vidéki iskolákat célozta meg. A környék mondókáinak, szólásainak, találós kérdéseinek, közmondásainak versenye, a tájszó- és gyermekszógyűjtő-verseny, egy közeli természeti ritkaság leírása valamint a gyermekdal- és népdalgyűjtő-verseny komoly munkára szólította a gyerekeket és az őket irányító pedagógusokat egyaránt. Szorgalmukkal kitűntek a nagyenyedi, magyarlapádi, torockószentgyörgyi , miriszlói és vajasdi iskolaközösségek. Néhányan kis ízelítőt nyújtottak a népi gyűjtésből, pár önkéntes pedig kis kiállítást szervezett Gáspár János és családja fotóhagyatékából illetve nevéhez fűződő képzőművészeti alkotásokból, amelyeket Szakács Ferenc és id. Lőrincz Zoltán hoztak el erre az alkalomra. Aknay Tibor sem jött üres kézzel Budapestről, elhozta, többek között Gáspár János fiatalkori fényképének egy másolatát, melyet először láthatott a nagyközönség.
Az alapítvány egyéni díjakat és okleveleket osztott ki, a verseny megszervezésében az Emberi Erőforrások Minisztériuma az Eötvös Lóránd Tudományegyetem közreműködésével nyújtott anyagi támogatást.
„Egy öregúr képe a falon, akit nagyon tisztelnek”
Az ünnepség fénypontja Gáspár János ükunokájának, Aknay Tibor írónak, a Szabó Ervin ny. könyvtárosának a bemutatója volt, aki behatóan tanulmányozta és 2003-ban írásban megjelentette híres ősének életét, munkásságát. A kerekasztal jellegű beszélgetésen elsősorban a Gáspár Jánoshoz fűződő személyes jellegű viszonyáról beszélt, felidézve, hogy kisgyerek kora óta felcsigázta érdeklődését „egy öregúr képe a falon, akit nagyon tisztelnek”. Sajnos a családban kevés írásos, eredeti dokumentum maradt fenn Gáspár Jánostól és a levéltárakban is elég nehezen jutott hozzá a szükséges forrásmunkákhoz, a rendületlen kutatómunka viszont meghozta gyümölcsét. A diákoknak is hasonló kitartásra van szükségük: „Menjünk tanolni, nincs jobb, mint tudni!”- báró Jósika Miklós jelmondatát Gáspár kiírta és elfogadta magának mint mottót a Neveléstani jegyzeteiben- emelte ki az előadó.
Aknay Tibor azt is kihangsúlyozta, hogy nagyon örvend az enyedi látogatásának, a megújult kollégiumnak. Első ízben 1990-ben járt a városban, és annak ellenére, hogy az elszakított területeken több helyütt is van családi kötődése, Erdély, Nagyenyed mindig a legvonzóbbnak tűnt számára, egy olyan hely, mely –megmagyarázhatatlanul- mindig visszaszólította őt.
A megújuló maroscsúcsi kúria nagy lelki elégtétel
Elmondása szerint Aknay Tibornak szerencséje volt jelen lenni a torockószenygyörgyi kopjafa-avatáson is, viszont a maroscsúcsi emléktábla-avatáson nem. Erről tudomásuk lévén, az ünnepséget követő napon, a szervezők egy maroscsúcsi látogatást iktattak a programba, amely igazi meglepetéseket tartogatott mindenki számára.
A Nagyenyedtől mintegy 35 km-re fekvő maroscsúcsi birtok Gáspár János feleségéé, Bogdán Juliannáé volt. Egyébként mindketten nemesi származásúak voltak, a zoltáni illetve a kovásznai előnevet használták és az 1850-es években költöztek az idillikus hangulatú faluba. Itt helyezték őket örök nyugalomra, a sírhelyet viszont csak páran gyanítják, hol lehet, hiszen a domb tövében levő családi temetkezési hely később a TSZ útjában volt….Ismert okokból a birtokot is elkobozták, a kúriában óvoda működött, jelenleg súlyosan elhanyagolt állapotban van.
Szerencsére -az 1990-es években kialakult holland testvérközösségnek köszönhetően – a maroscsúcsi magyar közösségnek megoldása került az égető problémára, hiszen a családi birtokok egy része a református egyház tulajdonába kerültek, a hollandok pedig egy új parókia építését támogatták. Erre az épületre helyezték el 2006-ban a Gáspár János-emléktáblát, melyet ezúttal sikerült a leszármazottnak megkoszorúznia.
Szilágyi Zsuzsanna, a gondnok felesége, örömmel számolt be a további tervekről is. A régi parókia épületét teljesen felújítják és a közeli Marospartig hosszabbítják meg, ahol majd csónakázásra alkalmas helyet alakítanak ki. A kúriát pedig, ahol Gáspár János lakott, eredeti formájához hűen igyekeznek felújítani és vendégszállót rendeznek be az épületben. Aknay Tibor, az ükunoka, megelégedéssel fogadta a hírt, számára nagy elégtétel, hogy az emlékezetes épület megmenekül a végső pusztulástól.
BASA EMESE