Fotóművészet-legendák-néptáncok-nosztalgia-operett-hangverseny-udvaribál
(2014. július 25-26)
Nem első ízben rendeztek Anna napot Torockószentgyörgyön. Idősebb Annák, pl. Móricz Annuska elmondása szerint 1985-86-ig rendszeresen voltak Anna bálok. Annál, inkább mert sok Annuska, Nusi, Anna, volt a faluban. Talán még Ilona és Bori volt annyi. Délután a gyermekek is részt vehettek a táncmulatságon, majd hajnalig állt a bál a fiatalok és a felnőttek számára, amihez Járából hozattak igazi cigányzenekart. A mostani rendezvény kétnapos és kétfalus volt. Pénteken Torockón inkább kulturális jellegű események voltak egy kis esti szórakozással, míg szombaton Szentgyörgyön színpadi fellépésekkel és „utcai bállal” folyt a mulatság. A dr. Szász Pál Egyesület és a Fehér megyei RMDSz sikeres ötlete és szervező munkája nyomán a község két falujának lakói, a hazalátogatók, turisták, boldog, felszabadult órákat tölthettek együtt. Kerekes Hajnal ügyvezető elnök és csapata (László István és Nagy Mária) a helybeliekkel karöltve jó munkát végzett. Ezt még fokozták Ladányi Árpád megyei RMDSz elnök reprezentálása a rendezvénysorozaton. Véleménye szerint az idei Anna nap egy szép hagyomány újjászületése lehet.
Első nap Torockón a Tóbiás galériában id. és ifj. Lőrincz Zoltán, apa és fia torockói és enyedi témájú fotókiállítása és egy kisfilm kötötte le a nagyszámú érdeklődő közönség figyelmét. A művészi fotókiállításon huszonnyolc képet láthattunk tizenötöt az id. és tizenhármat az ifj. kiállítótól. Rácz Levente mérnök és jogász, a Sapientia illetve a Partiumi Keresztény Egyetem segítő és felügyelő programjának vezetője, színvonalas bemutatójával, vezette fel a kiállítást. Mostanában is gyakran jár Enyeden és ismeri a két Lőrincz fejlődő művészetét. Kiemete technikai tudásuk mellett a művészi hajlam harmóniáját is. Ifj. L. Z. a hobbijából tartja fenn magát, igazi profi és újból próbálkozik régi fényképészeti technikával, un. „nedves kollódiumos” eljárással. Évszázados gépével ódon hatásokat vált ki. Apja ny. lelkipásztor „a láttatás amatőr mestere” akinek művészetét főleg a fény és az árnyak játéka és megfelelő aránya jellemzi. Művészetének lényege „a látás és a láttatás.” Rácz L. szerint a „fény és a kép művésze a kiállítás képeivel egyaránt sikeresen célba talált.” Jól megválasztott idézete szerint „ (…) egy fénykép őrzi a pillanat csodáját” ( Jékely Zoltán: Megíratlan)
Ifj. Lőrincz Zoltán kisfilmje a torockói farsangtemetésről, elkápráztatta, a nézőt, aki először látta, de újra átélésre ihlette azt is, aki már látta ezt a különös még ma is élő télutói hagyományt. A fényképkiállítás és a kisfilm hangulatot, kultúrát vitt Torockó mindennapjaiba.
Ezzel még nem volt vége. Basa Emese enyedi tanárnő, nemrég az Áprily – esteken már sikerrel bemutatta legenda-gyűjtéseinek eredményeit és fortélyait. Ezúttal Balogh Szabolcs helyi torockói lakost hívta segítségül, aki szerint a legendákkal megpróbálhatjuk a múltból megtalálni azokat a színfoltokat, amelyek ma is alakítják Torockó helytörténetét. Ott helyben el is mesélt egy történetet a mai Duna ház múltjával kapcsolatban, amelynek főhőse Czupor Ferenc, aki állítólag tízezer téglát vásárolt a járai cigányoktól az építkezés céljára. Végül felhívta a közönség figyelmét azoknak a pillanatoknak a jelentőségére, amelyek meghatározóak lehetnek életünkben.
Este sötétedéskor a vásártéren a tábortűz mellett sok érdeklődő gyűlt össze. Szép gitármuzsikát lehetett hallgatni az algyógyi gitártábor jóvoltából és a színes lampionos eregetés is sajátos élményben részesítette a közönséget.
A második nap, Torockószentgyörgyön a régi bárói kastélyudvaron zajlottak az események, ahol a helybeliek, és a vendégeik, köztük a távolból hazaérkezettek is igen jól szórakoztak. Az egyre gyakorlottabb Fehér megyei néptáncegyüttesek táncbemutatója ezúttal is színvonalas volt. Minden együttes történetét röviden bemutatták, majd következtek a jobbnál-jobb táncok. Felléptek a szentgyörgyiek (Kónya Tibor iskolalelkész) a vajasdiak (Szilágyi Loránd Gyulafehérvár) a miriszlóiak, a beceiek (Bándi Zoltán egyetemista) Mindezek mellett a kastély erkélyén kevesek által követett hasznos kézműves foglalkozás zajlott, hiszen a helyi tanítónő és az óvónő (Varga Melinda és Szabó Emőke) népi festészetre tanította az érdeklődő gyerekeket.
A népi táncok után következett az est várt nagy élménye Dancs Annamari és partnere Kerényi Miklós Máté a Budapesti Operettszínház művészei, akik egy órás parádés műsorukkal örvendeztették meg az egyre gyarapodó közönséget.(könnyűzene, pop, nosztalgia, operett és musical) Sikerült felvidítani a közönséget és a sok munkában elfáradt kérges tenyereket tapsra serkenteni. Igazi jó hangulat keletkezett, amelynek egyik fénypontja volt, amikor feljöttek az összes Annák a színpadra és együtt a művésznővel átvették a virágcsokrokat és csoportfényképek is készültek. Befejezésképpen újabb művészi fellépés következett, hiszen megjelent és fellépett a nemsokára megalakulásuk harmincadik évfordulóját ünneplő magyarlapádi Piros Pántlikás zenekar (Sipos Ferenc, Szilágyi András, Turzai András zenészek és Szilágyi Hajnal népi énekesnő) Ezúttal a bárói udvarról indultak el a lampionok látványos légi útjukra, majd éjszakába nyúló „szabadtéri bál” következett. Mi is táncra perdültünk, hogy jó ritmusos mozgással vezessük le a két nap gazdag eseménysorát.
2014-07-29
Bakó Botond