Székelykocsárd a Kolozs, Maros és Fehér megye hatán található szórványvidék legismertebb települése, bár a faluban a magyarság aránya napjainkra 25-30 %-ra csökkent. A helyi magyar közösség megmaradása, identitásának megőrzése sokszorosan veszélyeztetett, de tudatos közösségépítő-, különféle kulturális- és hagyományőrző tevékenységek révén a negatív folyamatok megállíthatók. Ezt a feladatot igyekszik felvállalni a Cserevár Egyesület,a Magyar Ház működtetője, hiszen a faluban léteznek még olyan kulturális- és humán erőforrások, amelyek az itteni magyar közösség támpilléreit képezik.
Az egykori aranyosszéki település gazdag múltból táplálkozik: három erdélyi fejedelem fordult meg a faluban, 1575-ben Báthory István, 1605-ben Bocskai István, 1662-ben pedig Apafi Mihály, aki nem csupán csatát vívott itt, hanem október 6-án Kocsárdról a Szilágyi-kastélyból ( abból a régi kúriából , melyben az önéletrajz-író Gálffy János gróf született s mint Aranyosszék főkirálybirája lakott, s mely az ő kivégeztetésével jutott a Szilágyi-család birtokába), adja ki azon rendeletét, mely szerint a Bethlen Gábor által alapított kollégiumot Nagyenyedre helyezi át. A Rákóczi vezette szabadságharc alatt is több csata színhelye volt a település, először 1704-ben Thoroczkay István kuruc vezér Kocsárdnál akadályozza meg Rabutint a Maroson való átkelésben, 1707-ben Pekri Lőrinc pedig Tiege osztrák generálist győzi le itt. 1848-ban Bethlen Gergely Kocsárd határában veri szét azt a vérengző móc hadat, mely előzőleg a szomszédos Nagylak magyarságát gyilkolta le.
Orbán Balázs is meglátogatta a települést „mely a közmíveltség zászlaját iránytadólag ragadta föl”, megemlítette korának „szellemi vivmányaiból eredő örvendetes jelenségeit”, elsősorban a falu református iskoláját, amelynek felépítésében egy helyi származású lelkész adományozásához „a kocsárdi birtokosság régalékból gyült 3000 frttal járult” és amelynek „itt a Székelyföld szélén, a magyar elem határvonalán igen nagy jelentősége van”.
A valaha egy hónap alatt „elővarázsolt” iskola helyzete napjainkban szinte megismétlődik, hiszen az épületet sikerült nagyon rövid idő alatt jó állapotba hozni, a helyi Cserevár Egyesület küzdelmes munkájának köszönhetően, amelyik 2024-ig bérli az ingatlant a református egyháztól és közösségi házzá alakította azt (időközben az 1970-es években új állami iskola épült a faluban). A gyors felújítás a Bethlen Gábor Alapítványtól nyert támogatással kezdődött, mely a fő prioritás, a fürdő rendbehozatalát tette lehetővé. Ez a magyarországi vissza nem térítendő támogatás Kónya Gerő székelyföldvári lelkipásztort, a kocsárdi közbirtokosság elnökét arra ösztönözte, hogy 3000 lejjel járuljon hozzá a felújításhoz, ugyanakkor a Cserevár Egyesületnek is sikerült a nyár folyamán ugyanannyit összegyűjtenie, néhány önkéntes pedig az asztalos- és kőművesmunkákban segédkezett.
A meghitt hangulatú épületben „kettős avatót” tartott az egyesület. Az elsőre 2015 december 13-án került sor, amikor – Szabó Gergely helybéli lelkész kapcsolatainak köszönhetően – a Jobbágytelki Hagyományőrző Egyesület tagjai egy identitáserősítő, interaktív gyermekprogramot mutattak be „A fekete lovas meséi” címmel. A remek hangulatot a Mikulás betoppanása fokozta, aki 60 gyerek számára készíthetett ajándékot egy helybéli vállalkozó-házaspár, Kónya Csaba és Enikő jóvoltából.
A tulajdonképpeni avatóra 2015 december 26-án került sor, amikor néptáncbemutatót, táncházat, éjfélig tartó batyubált rendeztek és sor került a névadásra is. Kezdetben Szekeres Ildikó tanárnő köszöntötte az egybegyűlteket és röviden bemutatta a Cserevár Egyesület éves tevékenységét. Kiderült, hogy ez az esztendő is gazdag volt eseményekben: különböző támogatásoknak köszönhetően a gyerekek a magyarlapádi egyhetes tánctáborban vehettek részt, de rendeztek számukra a Magyar Házban intenzív angol- és román-nyelvtábort, helyi mesterek által irányított kézműves-műhelyeket (ahol tányérfestést, nemezelést, gyöngyfűzést, szövést-fonást, fafaragást és kovácsolást tanulhattak), bekapcsolódtak a falunapok szervezésébe és kirándultak Válaszútra és a tordai sóbányába is. Állandó jellegű tevékenységnek számít a helyi néptánccsoport beindítása, amelynek bemutatására Kónya Tibor nagyenyedi iskolalelkész, a néptánccsoport irányítója vette át a szót. Mint kiderült, kezdetben eléggé nehézkesen kovácsolódott össze a csoport, mára azonban már 18 tagot számlál, köztük vegyes házasságból származók is vannak, sőt egy román gyerek is állandó tag. A kocsárdi származású táncoktató igyekezett felkutatni a helyi táncokat és azokat betanítani, mely kezdeményezés bizonyos fokig sikerült is, ezt láthatta a közönség. A műsor két kocsárdi népdallal kezdődött, Szakács Imelda 6. osztályos tanuló előadásában. A rendkívül tehetséges kislánynak újabban a Kallós Zoltán Alapítványnál nyílt lehetősége a népdaléneklés tanulására, akárcsak az est élőzenéjét biztosító Ficfa Zenekarnak a hangszeroktatásra, hiszen közösen mennek el hetente Válaszútra. A székelykocsárdi táncrend, amely egy menyasszonykísérő –belépő- énekből, lassú pontozóból, szaporából és csárdásból tevődött össze Kónya Tibor koreográfiájában, igencsak elnyerte a zsúfolásig telt Magyar Ház közönségét, vissza is tapsolták kedvenceiket. Az előadás után a Ficfa Zenekar tovább húzta a talpalávalót, a táncházban pedig a felnőttek is bekapcsolódhattak a táncoktatásba. A jó hangulat az éjfélig tartó batyubálon folytatódott.
Csegezi Zsuzsa, a Cserevár Alapítvány elnöke lapunknak fölvázolta a Székelykocsárdi Gróf Gálffy János Magyar Közösségi Házzal kapcsolatos elképzeléseket. Az épület kezdettől fogva a helyi közösség oktatási és közművelődési centruma volt, az 1960-70-es években például az épület egyik részében egy 140 fős diákságot befogadó bentlakás működött itt, ahova gerendi, nagylaki, harasztosi, koppándi, sőt távolabbi gyerekek iratkoztak be, idén találkozót is szerveztek. A felújítást megelőzően az épület a cserkészcsapatnak adott otthont, napjainkban itt tartják a népi- és a modern táncpróbákat ( a Step Up Dance tagjai épp pár napja részesültek immár másodjára, különféle érmékben és kupákban egy regionális gálán, melyet a marosújvári kultúrotthonban szerveztek), a különböző kézműves-műhelyeket és tanfolyamokat. A közeljövőben elsősorban a megkezdett tevékenységek folytatását igyekeznek biztosítani, de minden évben újabbnál-újabb ötletek kerülnek megvalósításra, melyekbe a környékbeli kistelepülések szórványmagyarságát is szeretnék bevonni. Arról a közéletben tanúsított józanságról, mértékletességről és a közösség iránti hűségről szeretnének hitvallást tenni, amellyel Báthory István jellemezte közösségi házuk névadóját, gr.Gálffy Jánost , amikor 1577-ben új címert, új birtokokat adományozott neki, de egyben új, nehéz feladatokkal is felruházta őt. Remélhetőleg azt a veszélyt is sikerül majd leküzdeni, ami a magyar lakosság negatív szaporulatával, elvándorlásával és beolvadásával együtt a pillanatnyilag virágzásnak indult ősi székelykocsárdi közösség szárnyalását porba sújthatja.
Basa Emese
Identitástudat-ápoló tevékenység és mikulásvárás jobbágytelki vendégekkel (Fotó: Cserevár Egyesület)
A székelykocsárdi néptánccsoport a Magyar Ház avatóján (Fotó: Cserevár Egyesület)
A SZÉKELYKOCSÁRDI GRÓF GÁLFFY JÁNOS MAGYAR KÖZÖSSÉGI HÁZ
FŐ TÁMOGATÓJA:
