(2014. február.21)
Szempont kérdése, hogy siker vagy félsiker volt az első Magyar Kultúra-Kollokvium megszervezése. A szervezés, a háromórás gazdag és színvonalas program alapján egyértelműen sikeres a rendezvény. A közönség összetétele alapján azonban kevésbé. Miközben Erdély különböző városaiban autonómia melletti és szeparatizmus elleni tüntetésekre készülnek, Nagyenyeden békés hangulatban zajlik egy kísérlet a hiteles magyar kultúra és történelem közelítésére, helyi többségi társainkhoz. A jelentős városi, megyei és országos mediatizálás ellenére, ők azonban nagyon kis számban jelentek meg, az elsősorban nekik szóló rendezvényen. Főleg értelmiségiek, akiket az előadók iránti tisztelet vagy a kíváncsiság vezérelt. A jelenlevők körülbelül kilencven százaléka magyar volt, annak ellenére, hogy a Kollégiumban éppen szalagavatás folyt. Természetesen nekik is szólt a jelenés, az anyanyelv, nemzetközi napján.
A magyar kisebbségi kultúra bemutatása. Ion Hadarig a Liviu Rebreanu Kulturális Központ igazgatója, moderátori szerepkörében, rögtön a közepébe vágott és megállapította, hogy Enyeden jól jönne egy magyarnyelvi tanfolyam román ajkúak számára. Ő végig kezdeményezte a magyar kultúra bemutatását, hiszen mint megjegyezte, ez a város a magyar kultúra nélkül, szegényebb lenne. Bemutatta Csávossy György írót, költőt, nemzetközi hírű borászt, aki magyarul és román fordításban is bemutatott néhányat versei közül. pl. a „Tavasz,” „a Románc” és az „Ilyenkor ősszel” címűeket. A közönség megcsodálhatta 1962-ben megjelent első verses kötetét, amely a Forrás kiadónál látott napvilágot. Közben ismert dallamok zongorajátékát követhettük figyelemmel Kepeczi Loránd a Kulturális Központ zongorakörének tanulója jóvoltából.
Józsa Miklós ny. tanár a tizenegyedik évadjába lépett Áprily-estek szervezője, román és magyar nyelven szólt a kollokvium jelentőségéről. Arról, hogy keveset tudunk egymás múltjáról. Az erdélyi magyar írók közül bemutatta Áprily Lajos mellett, Jékely Zoltánt, aki sokat fordított a román költészetből, majd Berde Máriáról, Sipos Domokosról és Vita Zsigmondról is megemlékezett. Kováts Krisztián megyei RMDSz. alelnök az épület történetéről beszélt és arról, hogy ma az egész ház funkcionális. Kerekes Hajnal ügyvezető elnök László István informatikus nyomán egy merész álomról szólt, amelynek eredményeképpen kiegészült a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház, majd néhány utólagos véleményt olvasott fel Dr. Brendus Gyula hajdani „építkező elnök” véleményét is idézte: „Ez a ház a közösségi összefogás eredménye.”
Bemutatásra került az Áprily-estek. Emlékkönyv. Először levetítették a kötetben megjelent 62 képet a tíz éves Áprily estek eseményeiről. Románul és magyarul elmondott ismertetőmben többek között sok pozitív visszajelzésről számolhattam be nemcsak a városból, hanem az anyaországi Soltvadkertről, Székelyudvarhelyről és Marosvásárhelyről. A könyv szerkesztése közben erősödött az a meggyőződésem hogy az emlékkötet egy kapocs a múlt, a jelen és a jövő között. Egy állandóan szélesedő ösvény, ahol szabadon és értve lehet sétálni. Ugyanúgy, mint száz évvel ezelőtt Jékely tanár úr, Áprily Lajos költő tette, ahogyan telítve gondolatokkal, elindult sétatéri házától, egy pillantással elhaladt a Diákemlékmű mellett, majd a Bethlen utcán lassan leereszkedett a Kollégium irányába.
Balog Zoltán az enyedi Kulturális Központ referense, fotó és festőművész bemutatkozása következett. 2005-től számítja művészi tevékenységét. Eddig négy egyéni kiállítása volt. Csoportos kiállításokon főleg fotóival vett részt, legtöbbször Nagyenyeden az Inter-Art keretében de külföldön is pl. Spanyolországban, (2005) Németországban, (2006) Washingtonban (2008) és Marokkóban valamint New-Yorkban (2009) Az alkalomra Áprily Lajos négysoros versei alapján huszonhárom fotót válogatott ki. Kiállítását sokan megcsodálták. Mint elmondta témája a természet. Kedvenc képei Torockón és Szentgyörgön készültek. Valósággal imádja ezt a tájat és évente az Inter-Art táborok alkalmával, mindig visszatér. Egyik képével népszerűségi díjat kapott (Víztükör a torockói vajorban) A „Könnyek” című Áprily négysoros: Hogy hullanak (…) nem tartóztathatom, /a fagy s a köd beteg szememre hat./ Úgy ömlenek, hogy megsírathatom / velük minden, minden halottamat. Románul Lacrimi: Cum curg (…) nu pot sa le retin,/ gerul si ceata pe ochiul bolnav apasa./ Se revarsa ca as putea sa-i plang / Pe toti mortii mei.
Egyik legvizuálisabb megnyilvánulása volt a kollokviumnak if. Lőrincz Zoltán filmje a torockói farsangtemetésről, amelynek 2014-es kiadása néhány nap múlva lesz. A bemutató végén minden szereplő kétnyelvű elismerő oklevelet és könyveket kapott.
Egy újszerű magyar történelemkönyv. Következett, a Kolozsváron már bemutatott sajátos magyar történelemkönyv ismertetése. Szerzői Ferencz Pál Szabó tudományos koordonátor, Sándor Pócsai, Dr. Ciprian Rad, Dr.Váradi Éva-Andrea, Dr. Wellmann László. Szabó Csaba riporter, a könyv projekt koordonátora szokott dinamikus stílusában előadott felvezetőjében, hangsúlyozta, hogy a kötet a román és a magyar történetírás szempontjait közérthető stílusban, hitelesen, egymás mellé állítva mutatja be. Nem volt céljuk a vitás kérdések eldöntése, csak válaszok megfogalmazása. Tény, hogy a könyv a maga nemében egy úttörő munka, amely figyelmet kelt.
A kötetre a román lakosság, főleg az ifjúság tájékozatlansága miatt is szükség van, amit régi, és mai példák igazolnak. Egyetemi felvételi alatt történt az 1980-as években: egy marosvásárhelyi diák és egy olténiai diáklány egy szobába kerültek. Zavarlak e, ha meghallgatom a budapesti híreket? Hangzott el a kérdés. A csodálkozó megjegyzés: Dar tu intelegi aceasta limba? Dar ti-am spus, ca sunt maghiar! Bine-bine dar ei peste hotare, sunt unguri. (….) A könyvben is mindkét szinonimát használják. Későbbi, 1990 utáni példák: egy vonatfülkében történt: jogász és történész egyetemisták beszélgettek: Ti sem tanuljátok történelemből, hogy mi történt Mihai Vitéz korától 1918-ig Erdélyben? (…) Egy turistavezető a kérdésre, hogy kik voltak az urai az igen látogatott Törcsvári kastélynak (Bran K.)Vlad Tepes és Maria királynő között, a válasz így hangzott: „Au fost niste neinsemnati „(…)
A bemutatón minden szerző egyszerűen és világosan elmondta a véleményét az általa írt részegységről. A jelenlevők, helyenként szenvedélyesen is beleszóltak. Olvassák el Móriczot, mert Erdély akkor tündérkert volt! Győrfi Dénes ny. könyvtáros felhívta a figyelmet a jelenleg rehabilitáció alatt álló Bethlen Gábor Református Dokumentációs Könyvtárra, amelyben sok fontos eredeti történelmi dokumentum található. Helyben jelent meg Socaciu Ovidiu (Anno Domini 2000) „Aiud localitate urbana multiseculara” cimű könyve, amely egy kísérlet a város történelmének dokumentált bemutatására. A könyv szerzője jelen volt a bemutatón.
Álljon itt végszóként tragikus sorsú történészünknek Borbáth Károlynak a Dokumentációs Könyvtár hajdani könyvtárosának a véleménye: „A történelem egy tudomány, amit lehet így is, úgy is írni. Biztos forrásokra van szükség és dokumentumokra, sok kutatásra (…) A polémiának nincs helye az objektív kutatásban. A dokumentumoknak van szavuk.” (Áprily-estek emlékkönyv. 2013. 258 old.)
Közben az enyediek sok kötetet megvásároltak Az egész együtt a bemutatóval olyan volt, mint egy figyelemkeltő kopogtatás a közömbösség és tudatlanság kapuján. Türelem és idő kell a bebocsátásra.
2014-02-23. Bakó Botond
A rendezvényen készült fotók megtekinthetők itt