Mozgalmas márciusi rendezvények Fehér megyében
Egymást váltogatták az eltelt másfél hét alatt a Március 15-i megemlékezések, ünnepségek, kulturális események , diákvetélkedők, mind jó alkalmak a szórványban élő magyarok találkozására, egymás viszontlátásának őszinte örömére.
A Várhegy és az ezt körülölelő dombok közt meghúzódó hangulatos, rendezett kis falú,Magyarpéterfalva adott otthont a márciusi ünnepségsorozat legnagyobb rendezvényének, a III. Tavaszi szél vizet áraszt elnevezésű néptáncfesztiválnak, melyet évenkénti helyszínváltoztatással szervez a Fehér megyei RMDSZ. A megközelítőleg 600 lakosú Magyarpéterfalva egyike Fehér megye színmagyar településeinek, élenjáró példát szolgáltatva arra, hogyan lehet megőrizni identitásunkat a csupán néhány kilométerre fekvő Balázsfalva hatása ellenére. A március 12-i találkozó ünnepi istentisztelettel kezdődött ahol, a szokásnak megfelelően, három lelkész hirdette az igét, elsőnek a helybeli református lelkész, Makkai Dénes, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a történelmi események mögött meg kell látni Isten szabadító munkáját, hozzátéve, hogy a szabadság értékéért nemcsak küzdeni kell, hanem áldozatot is kell hozni érte. A történelem irányítója az maga az Isten és esélyt ad az elnyomottaknak, a kizsákmányoltaknak is, ezt az esélyt meg kell látni, ezt sikerült felismerniök a ’48-as forradalmároknak is. A kérdés csupán az, hogy 168 év elteltével érezzük-e a munkálkodó istent, megéljük-e magyar szabadságunkat, hiszen Isten ma is ad nekünk esélyt szabadságunk megvalósítására. A hétköznapokban szabadságunk van felvállalnunk és megtartanunk nemzetiségünk, anyanyelvünk, gyermekeink magyar nyelven történő oktatását, szabadságunk van felvállalnunk az autonómiát. Kémenes Lóránt Zoltán tűri római katolikus plébános elsősorban adomáival igyekezett felhívni a hallgatóság figyelmét az összetartás fontosságára és egy gyönyörű 1848-ból származó imádsággal zárta igehirdetését. Csécs Márton torockói unitárius lelkipásztor lendületes, figyelemfelkeltő prédikációjában hasonló gondolatok rejtőztek: ahol a Mi helyett csak az Én saját érdekét látjuk, ott hazugság és ezzel együtt hanyatlás van, ezért jó volna, ha mi, magyarok, együtt terveznénk a jövőt és együtt javítsuk ki hibáinkat. A templomból a kultúrotthonba vonult az ünnepi menet, ahol Csulák Péter konzul Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét olvasta fel. Lőrincz Helga Fehér megyei RMDSZ elnök az egybegyűlteket köszöntése után arra hívta fel a figyelmet, hogy mindennapjainkban a szabadságunk megrendülését tapasztalhatjuk, hiszen nem titok, lehet törvényt betartani úgy is, hogy közben nem érvényesítünk jogokat; mindig akadnak olyan kiskapuk, amelyek megengedik a kivívott jogok megcsorbítását. Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy csak akkor lehet minket bántani, ha nem tartunk össze, ha nem figyelünk egymásra. „Mi, magyarok, nem egymást kell legyőzzük, hanem a közösséget kell győzelemre vinnünk”- hangsúlyozta az elnök asszony, majd megköszönte a szervezők, Csatlós Csaba , a magyarpéterfalvi ifjúság vezetője és Balázs Mária Magda tanítónő önzetlen segítségét a rendezvény megvalósításában (utóbbinak külön elismerés is jár azért a színvonalas műsor betanításáért, melyet a helybeli elemistákkal vittek színpadra). A konferálók, Kiss Simon Tímea 10. osztályos és Vincellér Ákos 12. osztályos tanulók becsülettel teljesítették a rájuk háruló feladatot. Összesen 20 néptánccsoport lépett színpadra, a bethlenszentmiklósi Csigaszeműek, a csombordi Kis- és Nagy Pipacs,a felenyedi Malomkerék, a Felvinci Néptánccsoport, a gyulafehérvári Csürdöngölő, a magyarlapádi Rapó Hagyományőrző Néptánccsoport, a magyarpéterfalvi Kis- és Nagy Hanga, a Marosgombási Néptánccsoport, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium néptánccsoportja( Fügevirág), a Nagymedvési Néptánccsoport, a Miriszló Gyöngye Néptánccsoport Miriszlóról, a székelykocsárdi Zúgó Néptánccsoport, a Kis- és Nagy Szilas Torockóról illetve Torockószentgyörgyről és a vajasdi Margaréta. Három zenekar- a lapádi,a vajasdi és az enyedi Ficfa- húzta a talpalávalót és a csoportvezetők oklevéllel való kitüntetését követően késő éjszakába nyúló táncházzal zárult a fesztivál.
Egy nappal később a vasárnapi istentiszteleten Tóth Tibor nagyenyedi református lelkipásztor tartott ünnepi megemlékezést, aki prédikációjában Jeremiás prófétának a nagy omlás utáni időszakban keletkezett panaszgyűjteményeiből kölcsönözte az igét, párhuzamot vonva a korabeli és a jelenlegi nagyhatalmak gyarmatosító törekvései és a kis népek szabadságtörekvései között. 1848-ban a nagyhatalmak megpróbálták elhitetni, hogy a kis népeknek nem szabad hinniök a szabadságban és ugyanez történik ma is, azonban Isten mindig megadja a lehetőséget, hogy rendezzük az évszázados rendezetlenséget. Azt, hogy ma is itt élünk magyarként, az isteni kegyelem közelségeként éljük meg minden Március 15-én. Az ünnepi műsor a Basa Anikó által vezényelt székelykocsárdi Kokárda női kar fellépésével ért véget.
Szintén március 13- án került sor a gyulafehérvári magyarok ünnepi megemlékezéseire, amelyek minden évben az ompolygyepűi koszorúzás megható mozzanatával zárulnak. 1848 október 24-én Ompolygyepű (Presaca)határában mészárolták le a románok a menekülő zalatnai polgárokat. 50 év múlva a halottakat kiásták és három sírhalom alá temették. A 700 magyar emlékét az országút melletti kilenc és fél méter magas obeliszk őrzi.Lukács Béla (1847 – 1901) politikus, országgyűlési képviselő, államtitkár, kereskedelmi miniszter családjából ő maradt egyedül életben e vérengzés után, ugyanis román dajkája elrejtette az alig egy éves csecsemőt. Soha nem felejtette el a tömeggyilkosságot, melynek következményei egész életében végigkísérték. 1899-ben családtagjai és a többi áldozat emlékére a tragédia helyszínén Ompolygyepűnél a zalatnai országút mellé tíz méter magas obeliszket állíttatott. Az obeliszk domborművén kereszt, alatta pedig a következő felirat volt látható:”1848 október 24. Atyja Lukács Simon,anyja Gál Teréz,testvérei: István, Teréz, Simon, Péter és Eleonóra, valamint az itt nyugvó 700 zalatnai lakos emlékének kegyelettel emeltette Lukács Béla 1899-ben.” Az emlékmű ma is áll, igaz eredeti feliratát levésték, ma már csak egy rövid PAX felirat és 1848-1898-as évszám olvasható rajta. Idén dr. Gudor Botond református esperes és dr. Lőrincz Helga Fehér megyei RMDSZ elnök mondtak ünnepi beszédet és helyezték el a megemlékezés koszorúit. A vajasdi református egyház és a Margaréta Egyesület képviselői valamint a Bethlen Gergely Hagyományőrző Egyesület szintén koszorúztak, utóbbi tagjai huszáregyenruhában díszőrséget álltak.
Kedden délben a Bethlen Gábor Kollégium és a Fehér Megyei RMDSZ közösen ünnepelték Március 15-ét a vártemplomban, ahol Kónya Tibor iskolalelkész igehirdetését követően a Fórika Éva tanárnő által vezényelt iskolakórus dallamai csendültek fel, majd Szőcs Ildikó igazgatónő mondott ünnepi beszédet. Ezután Bartha Melinda tanárnő az 5-8. osztályosok ünnepi műsorát konferálhatta, melyet Lázár Emőke és Szabó Erzsébet tanárnők állítottak össze. Az ünnepség méltó alkalmat nyújtott Józsa Miklós ny. kollégiumi tanár EMKE-díjjal való kitüntetésére, melyet a nagyenyedi magyar művelődési élet fellendítésében és kulturális értékeinek ápolása terén végzett önzetlen munkájáért kapott. Az ünnepség a vártemplom udvarán, a Széchenyi emléktáblánál folytatódott, mely a „legnagyobb magyar” 1821 július 16-17-i látogatásának emlékét őrzi. Tóth Tibor lelkipásztor épp az ő szavait kölcsönözte beszéde alapgondolatául: „ Nem az a fontos, hogy ki veti el a jó magot, hanem az, hogy el legyen vetve!”. Lőrincz Helga arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy mi, magyarok, a szabadságot nem ajándékba kaptuk, hanem megharcoltunk érte; az igazi szabadság nem egy olyan dolog, amit ránk lehet szabni. Horaţiu Josan polgármester szerint Erdély jó példa arra, hogyan kell együtt élni, Enyed pedig napjaink multikulturális kapcsolatai révén modellként szolgálhat az EU helyes működésére. Ezt követően az RMDSZ, a Dr. Szász Pál Egyesület, a Nagyenyedi Református Egyházközség, a Bethlen Gábor Kollégium és a Bethlen Gábor Alapítvány, a Fehér megyei RMDSZ nő- és ifjúsági szervezete valamint Baranya megye küldöttsége koszorúztak.
Március 16-án a délutáni oktatásban résztvevő gyerekek a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban gyűltek össze a Húsvéti zsongás elnevezésű tevékenységre, melynek keretében a szülőkkel együtt porcelán tányérokra festettek húsvéti és magyaros mintákat, melyhez útbaigazítást Mán Helga és Szabó Bernadett pedagógusok nyújtottak. Szintén ezen a napon került sor az V-VIII osztályos tanulók szavalóversenyére , melynek továbbjutói Szőcs Noémi, Kiss Andrea és Kürti Márk, felkészítőjük Fodor Brigitta magyar szakos tanárnő. Az elemista diákok szavalóversenyére egy nappal később került sor és itt a küzdelem keményebbnek bizonyult, hiszen 40 fölötti létszámban jelentkeztek a gyerekek a megyéből( Bethlenszentmiklósról, Magyarlapádról, Nagyenyedről, Székelykocsárdról, Torockóról és Torockószentgyörgyről). A szavalóverseny megszervezését Mester Ágnes nagyenyedi tanítónő, a regemondó verseny lebonyolítását pedig Szilágyi-Székely Melinda magyarlapádi tanítónő vállalták, a zsűrizésben Fodor Brigitta, Gáspár Katalin, Lázár Emőke és Tomai Gyöngyi segítettek. A Kányádi Sándor szavalóverseny győztesei: Kónya Orsolya(I.o., Székelykocsárd), Kerekes Dóra(II.o., Nagyenyed),Gábor Farkas Ferenc(III.o., Nagyenyed),Tövisi Beatrix Tímea(IV.o., Nagyenyed). Az országos döntőre Varsolcon, Szilágy megyében kerül sor május 6-8-án. A Vidám Versek Versmondó Verseny győztesei: Kónya Orsolya(I.o., Székelykocsárd),Turzai Zoltán(II.o., Magyarlapád), Kis Helga Mónika(III.o., Nagyenyed), Miklós Anna(IV.o., Bethlenszentmiklós). Az országos szakasz Szatmárnémetiben lesz április 15-17-én. A regemondó versenyt csak a harmadikosok számára szervezik, ennek győztese Gábor Farkas Ferenc(III.o., Nagyenyed)lett.
Március 17-én egymást követték a kulturális rendezvények, diákvetélkedők. Délelőtt az Örökségünk őrei helyi döntőjére került sor, melyre 6 csapat nevezett be: a IX A , a Bethlen Kollégium virtuális bemutatójával(osztályfőnök Szilágyi Róbert), a IX B, az enyedszentkirályi Bánffy kastéllyal (osztályfőnök Farkas Szabolcs),a IX C a boroskrakkói református templommal (osztályfőnök Józsa Gabriella), a X C a tövisi római katolikus templommal (osztályfőnök Vass István), a X B a csombordi református templommal (osztályfőnök Kerekes Erika) és a XII C a csombordi Kemény kriptával (osztályfőnök Krizbai Jenő). A Hegedűs Csilla, Szőcs Ildikó, Lőrincz Helga és a tavalyi nyertes csapat tagjai (Megyesi Júlia és Hagymás Gabriella)alkotta zsűrinek nehéz dolga volt, hiszen a csapatok komoly munkát végeztek annak ellenére, hogy a tét nem volt olyan nagy, mint a tavaly, amikor a brüsszeli jutalomkirándulásért versenyeztek. Az elbíráláskor figyelembe vették a műemlékek internetes felületen való hatékony reklámozását, a kutatás és a bemutatás minőségét és természetesen az eredetiséget, az ötletességet is pontozták. Az első díjat- és ezzel együtt az Örökségünk őrei táborban való részvételt- a X B csapata, a második díjat – és a Bölcs diákok táborban való részvételt- a IX A csapata, a harmadik díjt- és az EU táborban való részvétel lehetőségét- a X C csapata nyerte. A zsűri egyik diáktagja a kolozsvári megmérettetésen is jelen lesz a tavalyi országos első helyezést elért csapat képviselőjeként. A műemlékek örökbefogadása egyik legsikeresebb oktatási program, hiszen mindamellet, hogy számos új ismerettel gyarapszik tárgyi tudásuk, a diákokban kialakul a műemlékek iránti felelősség és tudatosság valamint az identitásmegőrző és közösségépítő cselekedetek készsége.
Március 17-én 17 órai kezdettel az Áprily- estek keretében a Kriterion Könyvkiadót látták vendégül a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban, ahol H.Szabó Gyula, a kiadó igazgatója ismertette a közelmúlt legjelentősebb kiadványait. Előtte azonban a házigazdák az előadóteremben megtekinthető, Lőrincz Zoltán ny. ref. lelkipásztor fotókiállításra hívták fel a figyelmet, melyet Dvorácsek Ágoston kollégiumi tanár méltatott, érdekes magyarázatokkal kiegészítve a háromféle technika( tükröződések, színváltoztatások és infravörös fénnyel készült képek) bemutatását. A rendezvény központi témája Kristóf György Kritikai szempontok a magyar irodalomtörténetben illetve a Magyar irodalom a Királyhágón innen és túl című könyveinek ismertetése volt. Dr. Gaal György , a kötetek gondozója, igyekezett elvezetni a szép számú enyedi hallgatóságot a jeles irodalomtörténész, Kristóf György (Tófalva, 1878.10.2.- Kolozsvár, 1965.10.15) világába. Érdekes önéletrajzi adatokat tudhattunk meg nagyenyedi diákéveiről(1889-1898), ahol elsősorban Váró Ferenc és Bodrogi János professzorok gyakoroltak rá hatást és Közérdekben megjelenteti első írásait. Egyetemi éveit követően a szászvárosi Református Kún Kollégium tanára, innen kerül majd Kolozsvárra, ahol Kelemen Lajossal és György Lajossal együtt a korszak jeles magyar egyetemi professzorai. A power pointos bemutatót az enyedi diákévekről és a kollégiumól szóló szövegrészek felolvasása tette élménydúsabbá , hangulatosabbá.
BASA EMESE