Egy rendhagyó tornavizsga története

– Mikor és milyen céllal rendeztetek először sportnapot?
– Immár harmadik alkalommal rendezzük meg a Bethlen-kollégiumban a sportnapokat. Különösen fontos feladatnak tartjuk a mai rohanó világban azt, hogy erősítsük diákjainkban az összetartást, ugyanakkor szórakozási és versenyzési lehetőségeket is biztosítsunk számukra. Célunk az, hogy legyen a diákoknak egy olyan iskolai napjuk, amikor csak a sportolással foglalkozzanak. Eredeti elképzelésünk az volt, hogy ezen a napon az évközben lebonyolított versenyek, különféle bajnokságok döntőit szervezzük meg. Mivel a számítások nem mindig egyeznek a tervekkel, a zsúfolt tanügyi program és a megfelelő helyszínek hiánya átalakította az elképzelésünket: a sportnap szabadidős tevékenységgé alakult át. Sikerült tömegsporttá, mozgósító, szabadidős és közösségi tevékenységgé átszervezni a kollégiumi sportnapot.
– Milyen próbákra jelentkezhettek az érdeklődők?
– Az elemisták futóversenyre nevezhettek be, a gimnáziumi tanulók sor- és váltó versenyeken vehettek részt, továbbá az akadálypályákon is ügyeskedhettek. Volt asztalitenisz, lábtenisz és tollaslabda bajnokság, strongest kid erőverseny a líceumi diákoknak és természetesen aerobik tánc is. A délelőtti sportnap a játék, a sportverseny jegyében zajlott.
– A tornavizsga régi hagyományunk. Erről mit illik tudni?
– Több mint százéves múltja van. A ballagási ünnepség mellett, talán nem véletlenül a második helyen áll, és óriási népszerűségnek örvend a diákok, oktatók és Nagyenyed magyarsága, sőt lakossága körében is a hagyományos kollégiumi tornavizsga. Évről évre rengeteg embert mozgósít mind a diákok, mind a szülők, nagyszülők, barátok, ismerősök, véndiákok körében, akik elsétálnak a tornakerti sportpályára, hogy gyönyörködjenek a sok lelkes gyermek tornaszerekkel tarkított mozgásában.
– Szerinted mi teszi fontossá a rendezvényt?
– Fő célja elősegíteni a fiatalok aktivitását, az ifjúság felelősségérzetének kialakulását, a tanár-diák-szülő együttműködés erősítését, lehetőséget teremteni valamennyi gyerek részére, hogy sikeresen szerepelhessen szülei örömére. Erősíti az összetartozásunk és egymásrautaltságunk érzését, ugyanakkor jelentős szerepet tölt be a közösség építésében és formálásában. Biztosítja a sokszínűségben az egységet. Az ilyenfajta mozgás nemcsak egészséges, de esztétikai élményt is nyújt. Célja ugyanakkor, hogy sport- és szabadidős tevékenység formájában minél nagyobb tömegeket mozgósítson, testi-lelki feltöltődést eredményezzen, és az érzelmi életet gazdagítsa.
– Idén nagy fába vágtátok fejszéteket. Hogyan született az esti tornavizsga gondolata?
– Az esti tornavizsga gondolata kollegám, Ferencz Sándor ötlete volt, és amikor ezt egy kérdőív formájában a diákok elé terjesztettük, nagyon jó visszajelzéseket kaptunk. Az elmúlt tanévben már elkezdtük tervezni, de igazán senki sem hitte, hogy ezt meg lehet valósítani. A mostani tanévben idejében előkészítettük a terepet, lassan meggyőztük a gyerekeket és az igazgatókat, pályázatokat írtunk és támogatókat kerestünk. Az elképzeléstől a megvalósításig az út hosszú volt, de kitartással, csapatmunkával és nagyon sok türelemmel sikerült megvalósítani ezt a több éves álmot. Úgy gondoltuk, az idei tornavizsga „színfoltja” lesz az eddigi tornavizsgáknak. Fény az éjszakában névvel egy rendhagyó tornavizsgát szerettünk volna létrehozni, amely kötött mozgásokra épülő tömeggyakorlatokból áll, és a tornaórák sportanyagából épült fel.
– Maradt a megszokott menet?
– A tornavizsga pontos menete továbbra is megmaradt. A rendgyakorlatokból, kötött mozgásokra épülő tömeggyakorlatokból álló műsort próbáltuk színesebbé és érdekesebbé tenni új műsorszámok és bemutatók beiktatásával. Rendezvényünk fénypontját a líceumi és gimnáziumi diákok közös gyakorlatai adták, amelyet sötétedéskor mutattunk be. Ezt megelőzte az óvodások, az elemisták fellépése. Volt továbbá mazsorett-bemutató, egy rövid vetítés a tornavizsga múltjáról és mostani menetéről, és nem hiányozhattak a diákok kedvencei, a talajtorna gyakorlatok sem. A líceumi diákok világító rudakkal végezték a begyakorolt mozgásokat.
– Káprázatos volt a befejezés!
– Az esemény végén jelképesen fellobbant az olimpiai láng (fáklyaláng), és felhangzott az Örömóda, jelezve, hogy diákjaink is osztoznak a világ fiataljainak testedzés iránti szeretetében, és vallják, hogy a sport földrészeken átívelve köti össze az emberiséget. Azt akartuk sugallni, hogy ez a nap ünnep, sportünnep, azok számára, akik műsorral készülnek az eseményre, és azoknak is, akik eljöttek megnézni a fiatalság seregszemléjét.

Szabadság, 2009. június 03.