(2015. máj. 7 és jún. 21.)
Domján József tájainkon eddig nagyrészt ismeretlen festő és grafikus, munkásságát elsősorban színes fametszetei tették világszerte nevessé. Műveinek kiállítását, a véletlen hozta el Erdélybe, tudomásunk szerint most először. Szerepet játszott benne Bordás István a Sárospataki Képtár igazgatója, az EMKE tiszteletbeli tagja, aki a Kecskeméten a “Magyar Házak” képviselőinek találkozóján, ajánlotta fel az ott tartózkodó Kerekes Hajnal ügyvezető elnöknek, hogy a kiállítást hozzák el Nagyenyedre is. Végül máj. 7-én volt a kiállítás-mrgnyitó az Áprily-esten Nagyenyeden. Júniusban Balog István Inter-Art elnök közvetítésével sikerült Gyulafehérváron is bemutatni a Domján kiállítást az “Egyesülés” (Unirii) múzeumában.
A nagyenyedi kiállításra eljött maga a kezdeményező Bordás István is Sárospatakról, aki megnyitotta a kiállítást és ismertette a történetét. Anyagát a Sárospataki Képtár biztosította. Társrendezői az Amerikai Magyar Múzeum, a Sárospataki Képtár és a Dr. Szász Pál Egyesület.
Gyulafehérváron jún. 21-én került sor a kiállítás megnyítására, ahol megjelent Magyar Kálmán az Amerikai Magyar Múzeum igazgatója, aki részletesebben feltárta a “titkokat” nemcsak a kiállításról, hanem magáról a művészről is. Először járt Erdélyben és elcsodálkozott a szép tájon és a szórvány élni akarásán. Új kép alakult ki benne Erdélyről. A kiállítás történetéről Kerekes Hajnal két nyelven számolt be. Értékelte a művész teljesítményét, Cristinel Fantaneanu az Unirii Múzeum régészeti részlegének vezetője, valamint Hadarig Ioan az enyedi L. Rebreanu Kultúrközpont igazgatója.
Domján József Budapesten született és New-York-ban hunyt el. (1907-1992) Aba–Novák festőiskolája után a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzete tanulmányait. Később nyugat-európai tanulmányút segítette a fejlődésben. 1937-től rendszeresen szerepelt a kiállításokon. A munkás származású, tehetséges fiatalembert felkarolták a szocializmus éveiben. Sikeres művész lett és 1955-ben Munkácsy Mihály díjat kapott, sőt egy évre rá Kossuth díjat.(1956) 1955-ben hat hónapot töltött Kínában és megismerte a kínai művészetet, ami hatott rá. Nem maradt hűséges a rendszerhez és 1956-ban egy svájci útja alkalmából nem tért többé haza. Valamivel később családja is követte és Amerikába, pontosabban New-Yorkba emigráltak és ott telepedtek le. Itt magyar művészként az emigrációt és az erurópiaságot képviselte. Elismerték munkásságát és összesen több, mint 500 kiállításon mutatkozott be. 1970-ben műteremmel is ellátott háza leégett, ami egy tragédia volt, számára, hiszen otthon levő művei is megsemmisültek. Hatvan évesen is újrakezdte és feleségével (Evelynnel) aki sokat segített neki, a fametszésben egy újabb művészi korszakot nyitott.
Fametszeteiben minduntalan megjelennek a magyar folklór, de a magyar irodalom és a történelem elemei is. Tíz színes fametszete a Kőmives Kelemenné, Kádár Kata című népballadákhoz kapcsolódnak. Állandó ihlető forrásai Bartók és Kodály munkái. A kínai hatás is megmutatkozik, a sárkányok és állatok megjelenítése révén, amit örömmel nyugtáztak kínai kiállításain. 2007-ben születésének századik évfordulója alkalmából szűkkörű megemlékezés volt a Magyar Nemzeti Galériában. 2008-ban a San-Diego-I Mingei International Museum életmű kiállítást rendezett a művész emlékére. Fametszetei a több duccal történő ismételt nyomás során váltak egyedivé. Festészettel is fogalkozott, élete utolsó szakaszában absztrakt festményeket alkotott. Magyar Kálmán szerint a család kívánsága is volt, hogy a Kárpát-medencében is mutassák be és tegyék ismertté művészetét. 2010. szept. 15-én a Győri Városi Múzeumban szintén életmű kiállítást szerveztek, ahol néhány olajfestményét is bemutatták és természetesen a színes fametszetek világszinten elismert példányait. A kiállításon Szabó Lilla művészettörténész tartott Domján József munkásságáról átfogó ismertetést. Magyarországon a Magyar Nemzeti Galleria és a Sárospataki Képtár, valamint Amerikában a Metropolitan Múzeum őrzi műveit. Erdélyben eddig ismeretlenség ővezte, de a két kiállítás, ha egyelőre szűkebb körben is, de elindította a megismerés útján az egyetemes magyar képzőművészet e jeles alkotóját.
2015. jún. 22. Bakó Botond
