ROBERT LIXANDRU fotója
A gulyás megjelenését az alföldi pásztorélethez kapcsolják: a pásztorok fémbográcsban, krumplival, fűszerekkel és marhahúsból főzték az első gulyást. Később a földbirtokosok és kereskedők is megismerkedtek az ízletes magyar étellel. Első irodalmi előfordulása: 1787-ben Mátyus István Diatetica című művében, „gujás-hús” néven. Később megjelent a paraszti konyhákban. 1786-ban „paprikás hús” elnevezéssel említi számadás könyvében a szegedi piarista rendház rektora. 1793-ban a rajnai fronton a katonáknál is megjelenik. Egy szászországi utazó 1794-ben a paprikás ételt magyar nemzeti eledelként említi.
A nemzeti étel elterjedése II. József reformtörekvéseivel állt kapcsolatban. A kiváltságait féltő magyar nemesség az anyanyelv és a magyar ruha mellett az egyszerű, de ízletes pásztoreledelben vélte megtalálni az egységet és a sajátos magyar jelleget. Széchenyi István Hitel című művének előszavában írja: „(…) mert sokan azt tartják mesterszakácsnak, ki mindent rendkívül paprikáz, s csakis azt ugyancsak magyar embernek, ki ezt szereti is.”
Egy mai fesztiválon számtalan titkos és nem titkolt recept alapján készül az ízletes magyar gulyás, ami jelzi XXI. századi elfogadottságát is.
A Fehér megyei RMDSZ szervezésében (Kerekes Hajnal, Nagy Mária, László István) a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház udvarán tartották a gulyásfőző versenyt. A hangulatos szórakozásról a Petruc Sándor vezényelte Torockói Rézfúvószenekar gondoskodott, az egyre erősödő gazdag illatfelhőben jól jöttek a hagyományos magyar muzsika fülbemászó dallamai.
A jól megérdemelt lakmározás – ROBERT LIXANDRU
A 18 jelentkező között ott volt a kollégium igazgatójának és aligazgatójának a csapata, amelyet Szőcs Ferenc ezúttal „férji minőségben” erősített. A csoport a hagyományos recept szerint készítette a gulyást, minden különlegesebb fűszer nélkül. Feri szerint a gulyás nem pörkölt vagy tokány, hogy agyonfűszerezzük. Szabó Edit és Izabella, a tavalyi győztesek az idén is próbálkoztak, és a szülők titkosított receptje szerinti ízeket varázsoltak elő a bográcsból. Tűri Attila, a magyar bálok állandó vezértáncosa, a volt tanítvány, aki a 70-es években állandóan kérdezgető diáknak tartotta magát, most szellemeskedve mondta, hogy a gulyás is „táncos recept” szerint készült. Simon János volt kollégiumi igazgató jóbarátja, Bogdán István kolozsvári színművész társaságában főzte a finom gulyást. A versmondást e napra felfüggesztő művésztől megtudtuk, hogy a gulyásban jó, hogyha benne van a csülök, a has, ami meg kell puhuljon, és csak azután jöhet a krumpli és a többi. A politikusok közül ott volt Kováts Krisztián megyei RMDSZ-elnök, aki szerint az éppen történtek után is még kormányra kerülhet a szervezet. Fehér megye egykori alprefektusával, a megyei pénzügyőrség igazgatójával, Ladányi Árpáddal is találkozhattunk.
A tekintélyes enyedi, illetve marosszentkirályi polgárokból álló zsűri a legjobbnak a kollégiumi csapat (Szőcs Ildikó, Turzai Ildikó, Lőrincz Helga) gulyását találta. A II. díjat Karácsonyi István balázsfalvi csapata kapta, míg a harmadikat Tűri Attila vállalkozó, aki a táncot is belevitte a főzésbe. A győztesek és részvevők az okleveleken kívül szép ajándékokat is kaptak. Akinek a csapatokéból nem jutott, az jóllakhatott az RMDSZ „boszorkánykonyhájában”, az Ida óriásüstjében főtt gulyásból, amit egy helyi vállalkozó jóvoltából aztán mindenki fagylalttal nyomtathatott le.
Szabadság, 2012. május 02.
