Magyarbece
Falunapok a múltról és a jelenről
Emelkedő úton haladunk Magyarlapád felől a zárt becei katlan felé. Az öt éve leaszfaltozott út javítatlan. Nagy Zsolt tanácsos szerint a „gidres-gödrös keringés” a jövő évig tart, a remények szerint a választási kampányt várja. Szárazság sújtotta kukoricatáblák, helyenként rózsák, itt-ott parlagon hagyott parcellák és az aratás sárgálló nyomai látszanak. A kertekben érnek a gyümölcsök ugyanúgy, mint a távolabbi domboldalakon a szőlőültetvények finom fürtjei. Bece ma is jelentős bortermelő vidék, igazi kis borvilág. Lépten-nyomon észrevehető, hogy a faluban ma is mezőgazdasággal foglalkozó emberek élnek. Ezen a napon, augusztus 29-én azonban ők is a kultúrára figyelnek. Sokan eljönnek az elszármazottak közül is Magyarlapádról, Nagyenyedről, Kolozsvárról, hiszen az 1980–81-es földcsuszamlás miatt kényszerből elköltözöttek (a 700 lakosból kb. 300) is magukénak érzik a kis falut és természetesen a kis település nagy napját, amikor önmagáról, a múltról és a máról mesél. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Emelkedő úton haladunk Magyarlapád felől a zárt becei katlan felé. Az öt éve leaszfaltozott út javítatlan. Nagy Zsolt tanácsos szerint a „gidres-gödrös keringés” a jövő évig tart, a remények szerint a választási kampányt várja. Szárazság sújtotta kukoricatáblák, helyenként rózsák, itt-ott parlagon hagyott parcellák és az aratás sárgálló nyomai látszanak. A kertekben érnek a gyümölcsök ugyanúgy, mint a távolabbi domboldalakon a szőlőültetvények finom fürtjei. Bece ma is jelentős bortermelő vidék, igazi kis borvilág. Lépten-nyomon észrevehető, hogy a faluban ma is mezőgazdasággal foglalkozó emberek élnek. Ezen a napon, augusztus 29-én azonban ők is a kultúrára figyelnek. Sokan eljönnek az elszármazottak közül is Magyarlapádról, Nagyenyedről, Kolozsvárról, hiszen az 1980–81-es földcsuszamlás miatt kényszerből elköltözöttek (a 700 lakosból kb. 300) is magukénak érzik a kis falut és természetesen a kis település nagy napját, amikor önmagáról, a múltról és a máról mesél. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Felavatták a restaurált emlékművet
Nyár elején már hírt adtunk arról, hogy helyreállítják a nagyenyedi 1849-es emlékművet. Az Ars Antigua marosvásárhelyi cég Nagy Benjámin restaurátor vezetésével jó munkát végzett, többet is tett, mint egy egyszerű restaurálás. Két hónapja minden arra járó láthatja, tapasztalhatja, hogy az emlékmű megmenekült az enyészettől, és „apadó fájdalommal” ugyan, de továbbra is emlékeztet Nagyenyed legtragikusabb napjára: 1849. január 8-ra. Ezen nap eseményeinek, soha semmilyen körülmények között nem szabad megismétlődniük. Kovács Jenő, a szombathelyi Apáczai Csere János Alapítvány elnöke, a munkálatok egyik fő anyagi támogatója három hete járt erre, és egy háromszínű szalagot helyezett az emlékmű előtti tartórúdra. A szalag ma is ott van, senki nem bántotta. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Asszonynépe
Felemelő nemzeti ünnep az elnéptelenedő faluban
A Fehér megyei magyarság kilencedik alkalommal köszöntötte nemzeti ünnepünket egy elnéptelenedett, de erre az alkalomra élettel feltöltött és ünnepi hangulattal megáldott kis településen. Ezúttal a Magyarlapádhoz tartozó Asszonynépén történt ez, ahol a református gyülekezetet egyetlen személy képviseli. Borbándi András magyarlapádi református lelkipásztor szerint az államalapítás után Szent István Gizellának adta ezt a területet, aki elvégezte a telepítést. Asszonymunka volt, Asszonynépe lett a neve. A 19. századból egy fatornyos templomot tartanak számon. Egy Budapesten megtalált 1897-es építési terv szerint kőtemplomot terveztek, amely csak 1920-ban valósult meg. 1911-ben 125 református lelket számláltak, 1922-ben pedig 87-et. A kollektivizálás a 60-as években teljesen szétzilálta a birtokos magyarságot. Szent István ünnepén a több száz ünneplőt egy teljesen felújított templom fogadta, amelyet az egyházközség alapjaiból, a hívek adományaiból, az önkormányzat és a megyei tanács támogatásával valósítottak meg. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Fehér megyei magyarság kilencedik alkalommal köszöntötte nemzeti ünnepünket egy elnéptelenedett, de erre az alkalomra élettel feltöltött és ünnepi hangulattal megáldott kis településen. Ezúttal a Magyarlapádhoz tartozó Asszonynépén történt ez, ahol a református gyülekezetet egyetlen személy képviseli. Borbándi András magyarlapádi református lelkipásztor szerint az államalapítás után Szent István Gizellának adta ezt a területet, aki elvégezte a telepítést. Asszonymunka volt, Asszonynépe lett a neve. A 19. századból egy fatornyos templomot tartanak számon. Egy Budapesten megtalált 1897-es építési terv szerint kőtemplomot terveztek, amely csak 1920-ban valósult meg. 1911-ben 125 református lelket számláltak, 1922-ben pedig 87-et. A kollektivizálás a 60-as években teljesen szétzilálta a birtokos magyarságot. Szent István ünnepén a több száz ünneplőt egy teljesen felújított templom fogadta, amelyet az egyházközség alapjaiból, a hívek adományaiból, az önkormányzat és a megyei tanács támogatásával valósítottak meg. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Halleluja kórus koncertsorozata Erdélyben
Színvonalas zenei élményben részesültek a nagyenyediek július 17-én a nagyenyedi vártemplomban. A délelőtti istentiszteletet követően Farkas Rose Marie kolozsvári születésű karmester vezényletével fellépett a dorogi Erkel Ferenc Zeneiskola Halleluja kamarakórusa és a Pachelbel kamarazenekar. A negyven perces műsorban Pergolesi, Cherubini, Mozart, Gounod, Hamilton, Wolff, Kodály, Webber, Jenkins, Adiemus, Verdi, Mascagni, Liszt és Vivaldi művei szerepeltek. Délután a torockói unitárius templomban léptek fel, ahol már teljes hetvenperces műsorukat is bemutathatták a helybeliek és számos magyarországi vendég előtt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….