A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak a bálok és mulatságok ideje. Január végén a nagyenyedi és környékbeli magyarok a tavalyihoz hasonló létszámban igyekeztek a Luck vendéglő felé, ahová az RMDSZ Fehér megyei szervezete hívogatott farsangi bálra. Kikapcsolódni jöttek, és a tavalyihoz hasonlóan egyre több fiatal is érkezett. Vannak persze évenként visszajáró középkorúak is, akik alig várják ezt a hagyományossá vált alkalmat. Sokfelől érkeztek a „legmagyarabb” bálra.  Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

 

Az évek során aktív részt vállalt szeretett városunk sport-, kulturális, és művészeti életében egyaránt, szoros kapcsolatot tartott fenn a Bethlen Kollégiummal, mely alma materként nevelte, a Vasas (Metalul) SK-val, az Akarat (Voința) SK-val, az Inter Art Alapítvánnyal, illetőleg a magyar érdekvédelemmel.Mi, nagyenyedi magyar tanácsosok előterjesztőként úgy ítéltük meg, hogy rendkívül sokoldalú tevékenységével, példás magatartásával és polgári tartásával id. Lőrincz Zoltán követendő mintául szolgál az ifjabb, vagy akár az idősebb nemzedék számára, egyaránt. Hisszük, hogy céltudatos, ám csendben elvégzett munkájával hozzájárult ahhoz, hogy a szocializmus középszerű, destruktív és megalázó időszakát lezárva újból megteremtsük az egykori polgári élet, polgári gondolkodásmód, magatartás és tartás csíráit, melyek Nagyenyeden igenis léteztek a boldog békeidőkben, majd a két világháború között, illetőleg egyes családok, tartással bíró emberek esetében jóval azután is. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Mottó:

„Ott állok, amikor ott kell állanom.

Nem volna egy nyugodt éjszakám, ha csak egyszer is

 kivonnám magamat magyar kötelességtudatom alól.” (Dr. Szász Pál)
 

Élete alkonyán megírt visszaemlékezéseiben (Nehéz szagú iszap felett), Kacsó Sándor arról vall, hogy szorongásos álmai voltak amiatt, hogy a kommunista hatalom részeseként nem emelte fel szavát jótevői, Szász Pál és Márton Áron érdekében. Ezért foglalkozott oly részletesen Szász Pál munkásságának hiteles leírásával. Véleménye szerint „Szász Pál abban volt nagyvonalú, hogy ragaszkodott elhatározásaihoz, és bátor volt bízni azok sikerében. Még akkor is, ha olyan események jöttek közbe, amelyek a siker biztonságát erősen megkérdőjelezték.” Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

 

2009 januárjában háromnapos rendezvénysorozat keretében emlékeztünk meg a magyar Nagyenyed 1849. január 8-i tragikus pusztulásáról. Egyik kedves barátunk azt nyilatkozta ennek kapcsán a budapesti Magyar Nemzet újságírójának, hogy akkor lesz szemléletváltás a román történetírásban, ha szóba hozzák a 160 évvel korábban történteket, de igazi változás csak akkor következik be, „amikor Nagyenyeden a magyarok nappal koszorúzzák meg a tömegsírt, méghozzá a román polgármester jelenlétében”. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →