Az Erdélyi Múzeum-Egyesület I. (Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi) szakosztálya) a vándorgyűlések jegyében tervezi meg nagyenyedi tudományos napjait főképpen a fiatalabb korosztály számára, különös tekintettel az egykori Bethlen-tanoda értékes anyagokat őrző könyvtárára. Tegnap, június 14-én ismerkedésre került sor a könyvtár kincseivel … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →
Népszerű magyar közösségi találkozóvá nőtte ki magát a közel évtizedes Fehér megyei gulyásfesztivál – főzicskélés közben, a jó ízek, illatok, muzsika, beszélgetések és kellemes hangulatok színtere, sokak számára emlékeket ébresztő… Az elsőn, a kollégiumi tornakertben még senki sem tudta, hogy mi is lesz a sorsa. Aztán mind többen várták, és évről évre nőtt a részvevők száma. Volt, akinek újabb gulyásrecept került a birtokába, és azt igyekezett ismét elhozni, megfőzni, volt, akinek egy barátság kezdetét jelentette, más a viszontlátás örömét élte át újra, akadt, aki – pontosabban akinek a főztje – korábban már nyert, és ezért vonzódik vissza, de a legtöbben a kivételes hangulatra, a jó szórakozásra emlékeznek szívesen. Tanárok, politikusok, ifjak, de az idén még egy színművész és több kolozsvári csapat is tarkította a „szakácsok” táborát. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →
Ismét rendhagyó előadással jelentkezett az Osonó társulat Nagyenyeden február 18-án, a Bethlen Gábor Kollégium tornacsarnokában, amelyet úgy rendeztek be, akár egy stúdiószínpadon. Előadásuk valahogy nem is illett volna a díszteremhez: a sportra használt tér közepe ezúttal valóban az ő játszó-terükké vált. A vászonfalakkal körülzárt placcon egyre tágult a tér, mert monológjaikkal és a modern technika számtalan eszközével befogták szinte egész mai, zűrzavaros, vakvágányoktól sem mentes életünket. Sem a múltat, sem a válaszokat nem kutatták, nem keresgélték. A közönség – negyven érdeklődő – székeken, padokon és matracokon helyezkedett el, egy szinten a szereplőkkel. Előadás közben csak a figyelő tekintetek „tapsoltak.” A végén, valamivel több, mint egy óra eltelte után hét nyelven is közölték, hogy csendet szeretnének. Csak a gondolatok röpködtek némán. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →
Erdély legnagyobb sóhegye Marosújvár alatt található. Kitermelését a rómaiak kezdték el, a helyet Salinaenak nevezték. Értékes kincsének köszönhetõen a település fontos gazdasági szerepet töltött be, ugyanakkor fürdõhelyként is híressé vált. Orbán Balázs is meglátogatta, a Székelyföld leírásában pedig így mutatja be: „a közép Marosvölgy balfelének nemcsak legfestõibb, hanem egyszersmind legérdekesebb pontjához értünk; ellent tudnánk-e állani azon csábnak, melyet a Felvinccel szemben oly gyönyörûen fekvõ Marosújvár gyakorol reánk, midõn oly incselkedve, oly magához ragadólag tárja fel fektének pazar fényét? Nem, ily érzéketlenek, ily közömbösök mi nem tudunk lenni, mert tájszépség, természeti gazdagság s a múlt emlékeinek tisztelete egyaránt figyelmet parancsolóan hatnak reánk”.
