Tükrözte a víz az arcot
Ismét rendhagyó előadással jelentkezett az Osonó társulat Nagyenyeden február 18-án, a Bethlen Gábor Kollégium tornacsarnokában, amelyet úgy rendeztek be, akár egy stúdiószínpadon. Előadásuk valahogy nem is illett volna a díszteremhez: a sportra használt tér közepe ezúttal valóban az ő játszó-terükké vált. A vászonfalakkal körülzárt placcon egyre tágult a tér, mert monológjaikkal és a modern technika számtalan eszközével befogták szinte egész mai, zűrzavaros, vakvágányoktól sem mentes életünket. Sem a múltat, sem a válaszokat nem kutatták, nem keresgélték. A közönség – negyven érdeklődő – székeken, padokon és matracokon helyezkedett el, egy szinten a szereplőkkel. Előadás közben csak a figyelő tekintetek „tapsoltak.” A végén, valamivel több, mint egy óra eltelte után hét nyelven is közölték, hogy csendet szeretnének. Csak a gondolatok röpködtek némán. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Milyen volt és mivé lett egy takaros erdélyi kisváros
Erdély legnagyobb sóhegye Marosújvár alatt található. Kitermelését a rómaiak kezdték el, a helyet Salinaenak nevezték. Értékes kincsének köszönhetõen a település fontos gazdasági szerepet töltött be, ugyanakkor fürdõhelyként is híressé vált. Orbán Balázs is meglátogatta, a Székelyföld leírásában pedig így mutatja be: „a közép Marosvölgy balfelének nemcsak legfestõibb, hanem egyszersmind legérdekesebb pontjához értünk; ellent tudnánk-e állani azon csábnak, melyet a Felvinccel szemben oly gyönyörûen fekvõ Marosújvár gyakorol reánk, midõn oly incselkedve, oly magához ragadólag tárja fel fektének pazar fényét? Nem, ily érzéketlenek, ily közömbösök mi nem tudunk lenni, mert tájszépség, természeti gazdagság s a múlt emlékeinek tisztelete egyaránt figyelmet parancsolóan hatnak reánk”.
Sokfelől jöttek a legmagyarabb bálra
A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak a bálok és mulatságok ideje. Január végén a nagyenyedi és környékbeli magyarok a tavalyihoz hasonló létszámban igyekeztek a Luck vendéglő felé, ahová az RMDSZ Fehér megyei szervezete hívogatott farsangi bálra. Kikapcsolódni jöttek, és a tavalyihoz hasonlóan egyre több fiatal is érkezett. Vannak persze évenként visszajáró középkorúak is, akik alig várják ezt a hagyományossá vált alkalmat. Sokfelől érkeztek a „legmagyarabb” bálra. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Id. Lőrincz Zoltán laudációja Nagyenyd díszpolgára cím odaítélése alkalmából
Tisztelt hallgatóság! Kedves Ünnepelt!
Id. Lőrincz Zoltán élete szorosan kapcsolódik szülővárosához, Nagyenyedhez, majd később Felenyedhez, ahol három évtizeden keresztül református lelkészként szolgálta nemcsak az egyház, hanem a magyarság megmaradását is.
Az évek során aktív részt vállalt szeretett városunk sport-, kulturális, és művészeti életében egyaránt, szoros kapcsolatot tartott fenn a Bethlen Kollégiummal, mely alma materként nevelte, a Vasas (Metalul) SK-val, az Akarat (Voința) SK-val, az Inter Art Alapítvánnyal, illetőleg a magyar érdekvédelemmel.Mi, nagyenyedi magyar tanácsosok előterjesztőként úgy ítéltük meg, hogy rendkívül sokoldalú tevékenységével, példás magatartásával és polgári tartásával id. Lőrincz Zoltán követendő mintául szolgál az ifjabb, vagy akár az idősebb nemzedék számára, egyaránt. Hisszük, hogy céltudatos, ám csendben elvégzett munkájával hozzájárult ahhoz, hogy a szocializmus középszerű, destruktív és megalázó időszakát lezárva újból megteremtsük az egykori polgári élet, polgári gondolkodásmód, magatartás és tartás csíráit, melyek Nagyenyeden igenis léteztek a boldog békeidőkben, majd a két világháború között, illetőleg egyes családok, tartással bíró emberek esetében jóval azután is. Egy kattintás ide a folytatáshoz….