Bemutatták a leveleskönyvet

Győrfi Dénes főkönyvtáros kitűnő érzékkel választotta meg a nyersanyagot, és igen nagy szorgalommal végezte el a levelek átolvasását, rendszerbe foglalását. Az előszóban olvashatunk Vita Sándor életéről. Nem akármilyen ember írta ezeket a leveleket, mint ahogy nem akárki kapta meg azokat. Vita Zsigmond testvérbátyja, Sándor Nagyszebenben született, majd a gyulafehérvári Majláth-gimnáziumban és később a Bethlen-kollégiumban tanult. Áprily Lajos, az enyedi költő, négy éven át volt tanára. Kolozsváron banktisztviselőként dolgozott, majd az enyedi Hangya szövetkezetben is tevékenykedett ellenőrként. Szerkesztette a kolozsvári Hitel és Tejszövetkezet lapját, a Szövetkezeti Értesítőt. Tagja lett a Hitel című folyóirat szerkesztő bizottságának. Az 1926 utáni időkben cikkeket írt a Hitelben és az Ellenzék hasábjain. 1937-ben részt vett a Tamási Áronék által kezdeményezett Vásárhelyi Találkozón, ahol gazdasági kérdésekről tartott előadást. Az erdélyi párt képviselőjeként 1940 után meghívták a magyar parlamentbe. 1944 után letartóztatták, és szabadulása után, 1945-ben Budapestre emigrált.

Győrfi Dénes a Vita Zsigmondhoz fűződő kapcsolatáról is beszélt, akinek mintegy 20 éven át szolgáltatta a folyóiratokat, könyveket, amelyek jórészt Enyedhez kötődtek. Vita Zsigmond 232 levelet intézet Győrfi Déneshez, forrásanyagokat kérve. A főkönyvtáros Vita Sándor leveleiből 481-et nézett át. A „nagy levélíró” 229 személyiséggel találkozott, akik közül sokaknak az előadását hallgatta végig.

A kötetet Nagy Pál irodalomtörténész szerkesztette, aki a nagyszámú érdeklődő előtt értékelte a művet. Örömét fejezte ki, hogy az erdélyi magyar kultúra patinás városában mutathatja be a kötetet. Megemlítette, hogy a könyv a leveleknek csak egy részét tartalmazza, pontosan 141 levelet foglaltak bele. Vita Sándor igen termékeny levélírónak bizonyult, hiszen kb. félezer levelet írt, és ez egyben azt is jelentette, hogy sokakkal tartott kapcsolatot. Levelei a korabeli magyar művelődési élet hiteles dokumentumai. Az első levél, ami helyet kapott a kötetben, 1935-ben Kolozsvárott íródott. Ebben az időben járta végig Németh Lászlóval Erdélyt.

Káli Király István igazgató szerint Vita Sándor az a magyar ember, aki tárgyilagosan tudta megítélni a történelem egy-egy mozzanatát. Nem dokumentál, hanem inkább bemutat, nem igyekszik ráerőszakolni a véleményét másokra. Rácz Levente kérdésére, hogy miben áll az a szempontbeli különbség, ami a kiadó és Győrfi Dénes között fennállt, és a családnak, milyen hozzáállása volt a kiadványhoz, Káli Király egyértelműen válaszolt: a kiadó és a szerző között nem volt probléma, igen szorgalmas munkáról van szó, amelyben a lábjegyzeteket a szerkesztő javította ki. A könyv szerkesztésében részvett Szőcs Katalin és Gálfalvi Ágnes is, tehát igazi csapatmunka volt. A szerző érdeme, hogy el tudta fogadtatni az értékes nyersanyagot. Elsősorban nem nézetkülönbség, hanem együttműködés volt jellemző a munkára. Aki megvásárolja, gazdagabb lesz általa.