„Szellemvadászat” a marosújvári Teleki-kastélyban, virágültetés a nagyenyedi állomáson
Az Örökségünk Őrei regionális döntőjére készülnek a Bethlen-kollégium csapatai
Az enyedi Alma Matert két csapat képviseli a jövő hét végén megrendezésre kerülő regionális vetélkedőn. Mindkettő fokozódó lelkesedéssel készül a megmérettetésre, hiszen jól tudják: az Oktatási Minisztérium által is elismert versenynek egyre nagyobb a tétje, ráadásul épp iskolájuk ad otthont a verseny következő szakaszának
Az elfeledett Teleki-kastély
A kollégium 9.A osztálya saját kezdeményezésre, tehát nem tanári „sugallatra” nevezett be a versenyre, amelyet természetesen osztályfőnökük, Kerekes Ferenc, teljes mértékben támogatott, sőt Kovács Kinga magyar szakos tanárnő is felkarolta az ötletet. Habár kezdetben azt hitték, hogy kevésbé esélyesek a továbbjutásra, hiszen még „gólyák”, sikerrel vették a megmérettetést, így sokkal jobb kedvvel folytatták a felkészülést.
Témájuk, a felsőmarosújvári Teleki-kastély, egyszerre romantikus és nyomasztó számukra. Romantikus, mert az egykori fényűző épület mai napig sejtet valamit az egykori pompájából és könnyen szárnyalásra készteti a fiatalok képzeletét. Nyomasztó, mert a tizenéves gyerekek is nagyon pontosan fel tudják mérni a kommunizmus, a nemtörődömség majd a szerencsétlen kimenetelű visszaszolgáltatási perek káros hatását és azt, hogy mai napig nem körvonalazódott egy konkrét elképzelés az épülettel kapcsolatban.
„A gyerekek hétről-hétre új ötletekkel álltak elő és nagyon aktívaknak bizonyultak. Már kezdettől fogva tisztában voltak a nehézségekkel, azzal, hogy elég messze van a kastély és hogy nagyon romos állapotban van, mégsem adták fel”- mondta bizakodóan Kerekes Ferenc osztályfőnök. Először is Facebook- majd Instagram-oldalt nyitottak Az elfeledett Teleki-kastély néven és elkezdték az adatgyűjtést és népszerűsítést. Egy kisebb csoportnak sikerült eljutnia a kastélyhoz, ahol fotó- és videódokumentációt készítettek, amit aztán a YouTube-on és az általuk létrehozott honlapon, a a telekikastely.vixsite-on osztottak meg. Mindeddig ezt tartják legnagyobb megvalósításuknak.
Mivel az Örökségünk Őrei versenyen óriási a versengés abban, hogy melyik csapat tudja szórólapjait minél több országba eljuttatni, e téren is nagyon aktívak voltak, már tíznél több országból kaptak visszajelzést. Ugyanakkor a környéken is folyt a népszerűsítés, kollégiumi társaiknak és a magyarlapádi iskolásoknak ajánlották figyelmükbe az épületet vetítettképes bemutatókkal, játékokkal, élvezetes feladatokkal. A február közepén megrendezett helyi döntőre egy kis színpadi jelenetet is alkottak, amelyben a 19 sz.végi- 20.sz.eleji felfogást, szokásvilágot állították szembe a mai fiatal generáció mentalitásával. Nagy kihívás volt a Kolozsvári Rádióban való március 5-i szereplés is és a Maszol.ro hírportál kérdéseire adott válaszok fölött is összedugták a fejüket.
A csapat nevében nyilatkozó Balogh István, Csép Tímea és Kis Anett nagyon hálásak mindazoknak a tanároknak, akik segítik a felkészülésük, például Dvorácsek Ágostonnak a régi fényképekért vagy Kónya Máriának, a kollégium ny. történelemtanárának, akitől rengeteg adatot megtudtak a kastély történetéről.
Jó szellem a romok között
Az újvári emlékműnek, amelyet Erdély egykori legszebb fekvésű kastélyának tartottak, kalandos története van és legendák is fűződnek hozzá. Történetét részletesen lejegyezte Orbán Balázs is.
A mai kastély helyén az első várkastélyt 1336 – ban kezdték építeni, melyet a 16. században székelykocsárdi gróf Gálffy János reneszánsz stílusban átépíttetett. Az évszázadok során több tulajdonosa volt, általában Teleki kastélyként szokták emlegetni. A Mikes család, pontosabban Mikes Mihály birtokába jutott a várkastély I.Apafi Mihály uralkodása alatt. A Mikes család birtokolta a kastélyt a 19. század második feléig.
Az 1848 őszén a kastélyt Simion Prodan csapatai nagyrészt elpusztították. A Mikesekkel rokonságban lévő gróf Mikó Imre a rombadölt kastélyt 1854 – ben megvásárolta. Rövidesen a kastélyt újjáépítették neogótikus stílusban.
Gróf Mikó Imre halálával a hídvégi Mikó család fiúágon kihalt. A birtokot és a kastélyt unokája, gróf Teleki Ádám örökölte, ő volt az utolsó birtokos, akire ma is szívesen emlékeznek a településen. Az újvári Kónya Mária tanárnő a gróffal való személyes találkozását is elmesélte a diákoknak, hasonlóképp a kastély államosítás utáni helyzetét.
A kommunizmus alatt a kastély borászati központ lett, majd karácsonyfadíszeket gyártó üzem működött benne, melynek megszűnésével megkezdődött a kastély gyors rombolása, szétlopkodása. Jelenleg a kastély jogi helyzete tisztázatlan, a helyi önkormányzat tulajdonában van,és mivel az örökösök nem tudtak megegyezni, per van folyamatban.
A kilencedikesek rettenetesen élvezték a kastélyhoz fűződő legendát is, amelyik egy évszázadok óta ott lakó, a boroshordókat őrző kísértetről szól, aki mindig megvédte a kastélyt és lakóit a veszedelemtől. Legutolsó jótettére a második világháború idején került sor, amikor a megszálló szovjet – orosz katonák fosztogatását akadályozta meg.
Ebből kiindulva a diákok egy legendaíró-versenyt hirdettek meg, amelyben szabadon lehet majd alkotni a „nemeslelkű” szellemről, ez lesz következő kihívásuk a vetélkedőn.
Virágot …az állomásnak!
Az irodalmi parafrazeálást idéző akciót a Bethlen-kollégium másik csapata, az Időutazók valósították meg az általuk örökbefogadott nagyenyedi vasútállomáson, 2019. március 6-án. A Galambfalvi Angyalka tanárnő által irányított 10.A osztályosok komplex tevékenységéről részletesen beszámoltunk már. Ezúttal egy nem mindennapi akciójukkal vonták magukra a kisváros lakóinak figyelmét: virágokat és fákat ültettek az állomáson, a járókelők nagy meglepetésére. Az egyik ingázó hölgy meg is jegyezte, hogy reggel még cigarettacsikkek, délután már színes virágok díszelegtek a peron betonállványaiban.
Az árvácskáknak, rózsatöveknek, díszfáknak talán az intézmény dolgozói örültek a legjobban, akik egy emberként kapcsolódtak be az akcióba. Mint elárulták, az enyedi állomásfőnök, Mărginean Roman is felhívta figyelmüket az eseményre, ám nem is kellett különösebben kioktatni a beosztottakat, maguktól is ráhangolódtak a gyerekek lelkesedésére és a szép eredmény láttán betekintést engedtek az intézmény működésének titkaiba is. Mircea Tiutiu például megengedte, hogy hármasával a gyerekek belépjenek a kódvevő-jelfogó szobába, ahol a sok-sok szekrényke mindenikében „annyi huzal van, mint hajszál az ember fején”. A diákoknak elmagyarázták, hogy a vezénylőrendszer úgy működik, mint a számítógép logikája és nagyon biztonságos,továbbá odaengedték őket a vezénylőasztal mellé is, ahol megtudhatták, hogyan irányítják a szerelvényeket és hogyan kell például bejelenteni az érkező vonatot. A gyerekek bevallották: nem is sejtették, hogy a környezetszépítési akció ilyen izgalmasan fog végződni…
A csoport fogadására a helyszínre érkezett Virgil-Ioan Boancă nyugdíjas vasúti forgalomirányító is, az enyedi állomás történetének egyik legjobb ismerője, akivel a gyerekek már néhány nappal korábban megismerkedtek azon a tematikus előadáson, amelyet Krizbai Jenő történelemtanárral közösen tartottak a kollégiumban. A szakember példaértékűnek tartotta a diákok kezdeményezését, amely azokat a régi szép időket juttatja eszébe, amikor 50-nél több szakmabeli dolgozott az állomáson, a kisegítő személyzet nélkül és „a város kapuja”, annak tisztasága, rendezettsége, állandó nyüzsgése egy virágzó kisváros képét tárta az érkezők elé.
BASA EMESE