(2015.jún.25)
A 130 éves múltat ünneplő Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Kolozsváron jubilált. Közismert, hogy az Egyesület működése, küldetése egész Erdélyt behálózta. Természetes tehát, hogy az ünnepet vizuálisan legjobban reprezentáló történeti kiállítás a kolozsvári bemutató után erdélyi vándorútra induljon. Első megállóhelye Nagyenyed, a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház. A bemutató egyben évadzárója volt a gazdag tematikájú 2014-15-ös “Estek” műsorának. Ebből az alkalomból kedves vendégeket üdvözölhettünk: Dr. Szémán Péter EMKE elnököt és a kiállítás megalkotásában oroszlánrészt vállaló Bartha Katalin Ágnes kurátort. A kiállítás és ami elhangzott emlékeztetett a hajdani gyümölcsöző kulturális kapcsolatokra, Kolozsvár és Nagyenyed között.
A téma a következőképpen került fel a “Estek” plakátjára: “ Társadalmi szerepvállalás és részvétel a XIX sz. végén: Az EMKE indulása” A szervezők Kerekes Hajnal ügyvezető elnök és a Dr. Szász Pál Egyesület alelnöke, valamint Józsa Miklós az Estek kitartó irányítója ezúttal is hangulatkeltő meglepetéssel szolgáltak. Fellépett a közönség előtt a “Miriszló Gyöngye “ ifjúsági tánccsoport, amelynek irányítója Szabó Csilla óvónő. A vendégket Kerekes Hajnal üdvözölte és bejelentette, hogy műsorában a tánccsoport újdonságokkal is szolgál. Szémán József elnök szerint a kiállítás Nagyenyedről a jövő hónap folyamán Nagyszebenbe költözik és további tervek is vannak. Az EMKE mai napig is megőrizte azt a kiinduló, máig érvényes alapelvét, miszerint, a nemzeti művelődés által fejleszti Erdély magyar népében a hazafiság érzését. Észak-Erdélyben, a háború alatt, 1940-44 között is tovább működött, majd a kommunista diktatúra évtizedeiben megszünt, jelentős javait pedig államosították. 1990-től alakult újjá, majd 2001-től levált az RMDSz-ről és önálló civil szervezetként működik tovább. Erdélyben ma 39 Magyar Ház van, tíz erdélyi megyében.
Bartha Katalin Ágnes művelődés-történész, a kiállítás hátteréről és koncepciójáról szólt. A nagyenyedi megjelenítésben döntő szerepe volt Kerekes Hajnalnak és Józsa Miklósnak. A vendéghölgy volt az első, aki kutathatta a tárgyi-szellemi hagyatékot anyagot az EMKE törénetének első tíz évéről. Ebből is kederül, hogy az Egyesületnek milyen mobilizáló ereje volt, hiszen a cselédektől a főurakig szinte mindenkit meg tudott szólítani, sőt cselekvésre is késztetett. A kiállítás önmagában is egy kutatás eredménye, arról a töredék anyagról, amit nem zúztak be. Összeállítás közben a kurator gyakran találkozott korai enyedi gyűjtésekkel is pl. enyedi diákok neveivel.
Az óriás panókon megjelenített kiállítás igen változatos és gazdag anyagot ölel fel, amely kiterejedt a kulturális területeken kívül a gazdasági, adománybeli vonatkozásokra is. Egy érdekes kiegészítője is akadt a kolozsvári kiálításnak, ami eddig nem fordult elő. Szakács Ferenc asztalosmester magángyűjtő aki jelentős enyedi vonatkozású gyűjteménnyel rendelkezik, egy asztalt betöltő anyagot hozott a mai napra. A szerény, de sok mindenről tudó, szívesen háttérben maradó, enyedi polgár hallgatag ember, aki csak a bemutató végén jelent meg a helyszínen. Anyagában fellelhetők fényképek, gyászjelenések jelentős személyiségekről, és egy EMKE album, amit egy beázott fáskamrában talált. Nagyobb formátumú képen egy fehéregyházi Petőfi szobor látható, amelynek elkészítést a magángyűjtő véleménye szerint az EMKE finanszírozta.
Ünnepélyes pillanat következett, amikor Király Edit ny. kollégiumi tanárnő elismerő oklevelet vett át az EMKE jelenlevő elnökétől, abból az alkalomból, hogy 25 éve ő alakította újra a nagyhírű enyedi EMKE helyi szervezetét.
Józsa tanár úr átfogó, jól dokumentált előadásával folytatódott az ülés, amelynek címe “az EMKE nagyenyedi alapítói.” A kezdeti időkről szóló előadásban többek között hallhattunk az alapító-szervező főtitkárról Sándor Józsefről (1853-1945) aki a Bethlen Kollégiumban tanult. Az enyediek hamar megbarátkoztak az EMKE működésével. Alsó Fehér Vármegye választmányát Nagyenyeden hozták létre. A sokat szenvedett város kezdettől fogva élen járt a gyűjtésben és a legtöbb tagot küldte a Válaztmányba. Első helyi elnöke Zeyk József nagybirtokos, alelnökök Csató János királyi tanácsos, alispán és Teleki Gusztáv gróf nagybirtokos, jegyző, Váró ferenc ref. főgimnáziumi igazgató. A népszerűsítő munkát akkor a “Közérdek” című helyi lap vállalta magára. A táncvigalmak jó anyagi alapokat biztosították. Diódváraljai Miksa Zsuzsánna adományozó EMKE alapító síremlékét, Kertész József az író-véndiák jól dokumentáltan írta le a Hazajáró lelkek- Nagyenyedi képek című művében. Ma a Református Vártemplom udvarán van felállítva. Az eredeti sírhely a ref. temetőben sajnos eléggé megviselt állapotban van. Egyébként a többévszázados múltú Miksa család bölcsője a Bánság. Az idők folyamán több neves embert adtak Erdélynek. Miksa Zsuzsanna a legnagyobb adományt adta, mindazok közül akik minden megkötöttség nélkül ajánlották fel a jelentős összeget. Rajta kívül többen is hozzájárultak az EMKE költségvetéséhez pl. Kovács Sándor (43.660 forint) Borsai Anna ( 200 korona) Décsey károly ny. ref teológiai tanár (50.415 korona) Özvegy Mangessius Frigyesné Borbereki Fábján Mária (12.000 korona) Özv. Lőcsey Splényi Lajosné Ferenczi Klára (200 korona) Józsa Miklós névsora ennél sokkal hosszabb a Művelődésben megírt tanulmányában ( A nagyenyedi EMKE történetéből: 2011 július sz.)
Érdekes hozzászólások is voltak Kvacsaki Lajos 89 éves enyedi polgár az Ipari Önképzőköri kapcsolatokról beszélt, az enyedi színjátszásról és egy akkori népszerű dalt is elénekelt. Kiállítás nézés közben még sokáig folytatódott a beszélgetés.
2015. jún.29. Bakó Botond
