Ismét ünnepelünk. 2014, Február 21.-e van, az anyanyelv nemzetközi napja. Az ENSZ-nek köszönhetően immár tizenöt éve teszzük ezt. Ezzel az 1999-ben történt döntéssel óhajtotta a Világszervezet felhívni a figyelmet a világon mintegy kb. 6.000 beszélt nyelvnek – az emberiség közkincsének- az értékére, fontosságára és védelmére, külön – külön mindenikre és együttesen egyaránt. Mi emberek, akik e csodálatos bolygón élünk, nap mint nap mindenikünk használja agyunknak ezt a hihetetlen képességét, beszélünk, beszélünk, hét milliárdan kb. hatezer csodálatos nyelvet. Közben a nagy sietségünkben, mert sietünk, de hova? És miért sietünk? Nem vesszük észre körülöttünk a valóságot. A valóság, pedig az, hogy egy csomó kiváltságban van részünk, itt ezen a bolygón. A legnagyobb kiváltság az, hogy az eddigi ismereteink szerint, a Világegyetemben a sok milliárd bolygó közül a miénken létezik élet, és létezünk mi, mi emberi lények, mi emberek, optimális feltételek mellett élhetünk. Hacsak mi emberek nem rontjuk el a dolgokat. Ezt nem vagyunk képesek felfogni a maga teljességében, A Pompejiek is csak az utolsó pillanatban fogták fel, de már késő volt. Azt sem vesszük tudomásul, hogy nem vagyunk ragadozó állatok, nem kell egymást marcangolni. Sőt, tudni kell, a ragadozó állat nem falja fel fajtársát. És, akkor- mi, miért? Nem ártana ezen elgondolkozni, egy kissé mélyebben.
Túllépve ezen a nagyon is fontos problémán, nem vagyunk képesek felfogni a beszélő képességünk felmérhetetlen értékét sem, mármint azt, hogy tudunk beszélni, kommunikálni, van „nyelvünk”- beszéd-írás-olvasás (ezt csak a néma emberek képesek felfogni és értékelni kellőképpen). Ismert tény, hogy az ember akkor képes értékelni valamit, amikor az a valami már nincsen, vagy elvesztette.
Bábel tornya, Babilon (idős Peter Bruegel ábrázolása, 1563,
A „Bábeli zűrzavar” íme hatezernél több gyönyörű nyelvet eredményezett, amelyeknek segítségével megértik egymást az emberek (?!), ezeknek mindenike valakiknek az anyanyelve. Földünkön élő bármely ember anyanyelvén fejezi ki magát a legtökéletesebben és érti meg legkönnyebben embertársait, még ha több nyelvet ismer is. Tisztelni kell a nyelvet, mindeniket a sok ezer közül.
Az okos ember azt teszi, hogy ha számára idegen nyelvet beszélők között él, akkor megtanulja azt a nyelvet, mégpedig ingyenesen. Semmi esetre nem fogja tiltani az illető nyelv használatát. A közmondás úgy tartja, hogy: „Ahány nyelvet ismer valaki, annyi ember Ő.”
Minden ember számára az anyanyelve a legfontosabb, ezen álmodik, számol, gondolkodik, ezt nem tanulja, hanem úgymond. „az anyatejjel együtt” szívja magába, még csecsemő korában. Ezt nem lehet elfelejteni sem. Annyira szükséges az egyén számára, mint a tiszta levegő, vagy a tiszta víz. A szellemi és a gyakorlati élet megnyilvánulásának legfontosabb eszköze. E nélkül nincs megfelelő kommunikáció, nincs fejlődés, nincs emberi lét! Ez képezi az alapot. Ezen kommunikál legtökéletesebben bármely nemzet. A tapasztalat azt mutatja, hogy bármely társadalom fejlődésében az anyanyelven történik a gondolkodás. Minden embernek van anyanyelve, bármilyen nemzetiségű is legyen, más szóval minden nyelv valamely ember anyanyelve. A Föld népességének nagy többsége anyanyelvén beszél, ennek használatához minden embernek joga van!!! Ezt, tiszteletben kell tartani!
A nyelvtudományok mai állása szerint az anyanyelv az emberi faj számára az egyedek közötti kommunikáció, a megismerés, és az idegen nyelvek tanulásának alapeszköze, használatának joga pedig, az egyetemes emberi jogok közé tartozik, és nem képezheti vita tárgyát semmilyen emberi fórumon, az ENSZ-en kívül.
E jog gyakorlásának a tiszteletben tartása a nemzetközi jogon kívül az emberi méltóság és a mindenkori emberi jóérzés problémakörébe tartozik, és a másság elfogadásán alapszik. A törvényt tisztelő, jóérzésű, civilizált ember, ország így is tesz. E jog bárki vagy bárkik által való be nem tartása, bármely nyelv használatának zaklatása, tiltása, netán büntetése (!!!) az emberiség ellen elkövetett bűnnek minősíthető. Ez hasonló azzal a ténnyel mint amikor elvesszük valakitől a tiszta levegőt, a tisztavizet vagy a táplálékot. Gondoljunk csak bele. Mi lenne ha az ember nem tudna beszélni, hiányozna ez a képessége? Hol tartana ma az emberi társadalom? Bizonyára, még a fán élnénk. (Még veszekedni sem tudnánk becsületesen). Egy ország minőségét az a mód határozza meg, ahogyan képes tiszteletben tartani a mások jogait, a másságot (Cornea).
Az anyanyelv gyakorlásának és használatának joga az egész emberiséget, a Földön élő minden egyes emberi lényt személyesen érintő, egész életét meghatározó, mondhatni, -létproblémája. Ezt mindenkinek tiszteletben kell tartani!!! Az Európai Unió alapszabályzatában is szerepelnie kellene egy ilyen fontos problémának, amivel kiküszöbölhetnénk sok felesleges vitát. Ez nem egy-egy ország belügye, hanem az egész emberiség, a Homo sapiens fajnak szent ügye. A 6.000 beszélt nyelv mindenikét védeni kell Földünkön, közülük egyiket sem szabad tiltani – soha, sehol, senkinek, esetünkben az Európai Unió területén sem!!! Az Unió meg kell tartsa a fegyelmet a tagországokban. Ahol nincs fegyelem, ott a káosz uralkodik. Erre nincs szükség. Nem olyan probléma ez, hogy kijelenti az EU valamelyik szakbizottsága: „Ez belügy, nem szolunk bele.” Védeni kell minden nyelvet és mindent ami ebből ered és azt is aki beszéli az illető nyelvet! Ne feledjük: „Az emberi méltóság a kiejtett szó méltóságával kezdődik.” Ne vegyük el senkinek a méltóságát! Őrizzük meg emberi mivoltunkat, kezdve a közemberrel, egészen a politikusig. A mentelmi jog sem képezhet kivételt. Nem ártana egy olyan törvényt is hozni, amely szigorúan tiltaná a demagógia használatát (lásd a politikusokat). Törvénybe kell foglalni a fent említetteket, és, és -a törvényeket be is kell tartani! Mindenkinek, kivétel nélkül-, politikusoknak, az államhatalomnak, állami hivatalnokoknak stb. másként évente csak ünnepelünk, és ezzel maradunk. De azért most ünnepeljünk jókedvvel és örvendjünk anyanyelvünknek, tisztelve a többi hatezer nyelvet.
2013. febr.19.
Lőrincz László
/p