A Maros- és Kis-Küküllő-mente szórványközpontjaként számon tartott Magyarlapád egyik legszebb, leghangulatosabb rendezvénye a Tavaszi népi vigalom, amely sok érdeklődőt vonz a faluba a környékről és az anyaországból egyaránt. Idén május 20-22 között rendezték meg az eseményt, immár kilencedik alkalommal. A jelentősebb tavaszi munkálatok közé ünnepként, “erőgyűjtésként” beiktatott program a megújulás, a jövőbe vetett remény, a természetszeretet, az egymásra való odafigyelés szellemében zajlik. A közeli Várhegy legszebb tisztásán, a Hétágterén felhangzó eredeti népzene, a magaslaton népviseletben táncoló párok, a friss pörkölt illata, a híres lapádi bor és sajt általában feledhetetlen élményt biztosít mindenkinek. A résztvevők száma pedig évről-évre nő: hozzávetőlegesen 100 helyi és környékbeli lakos valamint 70 magyarországi vendég vett részt, akikkel közös néptánc-és népdaloktatás valamint táncház és egyéb hagyományőrző tevékenységek, kulturális programok kerültek megrendezésre. A program során a helyi, aranyminősítéssel rendelkező Pirospántlikás zenekar valamint Nyitrai Tamás ( Junior Prima Primissima díjas prímás) zenekara biztosította a muzsikát. A helyi táncok hitelességéért a faluból és a környékről származó , a népművészet nagymesterei kitüntetéssel rendelkező személyek kezeskedtek. A rendezvényre minden évben ellátogat a Budapesti Kertészeti Egyetem Néptánccsoportja, akikkel immáron 13 éve ápolnak kiváló kapcsolatot.

   A szervezők szerint a program két jelentős, regionális hatású cél érdekében kerül megrendezésre. Egyik fő cél a helyiek számára a változatlan formában fennmaradt, élő hagyományok megőrzése és továbbadása a fiatalabb generációnak, a másik pedig a határon átnyúló kapcsolatok közvetlen formában történő megteremtése, azok ápolása, a magyar identitástudat erősítése érdekében.  A folytonosság szellemében összeállított programot évente sikerül új ötletekkel gyarapítani, az idén hangsúlyt  fektettek a helytörténeti érdekességek, például a XIII. századi református lapádi templom, a fugadi Bánffy-kastély, a Gizella királyné erdejének bemutatására.  Az anyaországi vendégek különösen értékelték, hogy eredeti környezetben, népművészek , népi mesterek ismertették a falu hagyományait. Ezzel egyidőben szoros , a határon átnyúló kapcsolatok alakulnak ki, amelyek igen fontos szerepet játszanak a szórványvidéken élő lapádiak nemzettudatának erősítésében is.

Basa Emese

A rendezvény támogatói:

a Bethlen Gábor Alap

és a Communitas Alapítvány

Könnyed humorú sanzonokba, vitriolos kabarédalokba csomagolt társadalomkritikát mutatott be a 20 század első pár évtizedének legrangosabb magyar dalszerzőit megidéző, Régi magyar Cabaret című előadóestjével Laczkó Vass Róbert színművész és Szép András dzseszz-zongorista 2016 május 27-én, pénteken a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban.

Műfaji meghatározása szerint az előadóest „zenész konferansz” volt, valahol félúton a one-man-show és a leckeelőadás között, ezzel pedig az orfeumok világának népszerű figuráját, a konferansziét idézte meg. Az előadók továbbá a magas művészi színvonalon, irodalmi igényességgel szerkesztett, sajátosan magyar pesti dal előtt tisztelegtek, Laczkó Vass Róbert említést tett arról is, hogy irodalmunk több jeles képviselője is írt sanzonokat, dalszövegeket .

Az előadás nagy érdeklődésnek örvendett, Laczkó Vass Róbert személyes varázsa elbűvölte a közönséget, amelyik vastapssal viszonozta a művészi teljesítményt.

B.E.

A rendezvényen készült fotók megtekinthetők itt.

Török nyomásra 1616-ban Bethlen Gábor a Fehér megyei Vajasdra telepítette a lippaiakat. Akkor hevesen ellenezték, 2016 május 21-22-én méltó módon megünnepelték a fejedelem bölcs döntését.

Bethlen úgy kezdte uralkodását, hogy a törökök határozottan kérték Borosjenő és Lippa átadását. „Erdély kapujáért” három birodalom küzdött, Bethlen viszont belement az alkuba, hiszen Lippa volt a béke és a fejedelemség ára és így elkerülhető volt az is, hogy az uralkodásra alkalmatlan Hommonai vegye át a hatalmat. A lippai lakosság azonban megtagadta az engedelmességet, a Déva várában meghozott döntését határozott ellenszegülés követte, ezért a fejedelemnek 9 ágyút kellett odavinnie Gyulafehérvárról. A vár bevételére 1614 október 29-én került sor, a kiürítés folyamata pedig több szakaszban valósult meg. Vajasdra végül 52 család érkezett meg, az itteni magyarok az ők leszármazottaik. Az idők folyamán 600 főre szaporodott a közösség, ma mintegy 450 magyar él a településen. Református gyülekezete igyekszik megőrizni hagyományait, kiemelni a helyi jellegzetességeket. Ilyen például a környék egyetlen szász eredetű magyar néptánca, melyet a Margaréta Néptánccsoport ápol, újabban pedig igyekeznek a hajdú eredethez köthető elemeket is felkutatni és népszerűsíteni, hiszen a betelepítettek között szép számban voltak „kék inges gyalogosok”, azaz hajdúk. A kétnapos ünnepség, az „imádságos fejedelem népének számbavétele” is e két helyi jellegzetesség előtérbe helyezésére összpontosított.

Május 21-én, szombaton, ünnepi istentiszteletre került sor. Nt. Szegedi László Tamás generális direktor igehirdetésében úgy utalt a történelmi múltra, hogy mindvégig a jelen számára útmutatást szolgáló vonatkozásokat hangsúlyozta. Bethlen Gábor hitbeli hagyatéka „a lelkek templomává kell kinőnie magát”, a falu lakosságának pedig „együttesen mint élő kövek kell beépülniük a közös fundamentumba”. Ily módon Vajasd és tágasabb környéke, az Erdélyi Hegyalja, nem válik – Finna Béla szavaival élve- „az egyre jobban elnémuló harangok országává”. A megható prédikációt a szépen felújított templom udvarán elhelyezett kopjafa avatása követte, melynek emléktáblája a 400 évfordulónak állít mementót. Köszöntőt mondott Nt. Gudor Kund Botond esperes, aki az egyházhoz és néphez való hűség fontosságát hangsúlyozta: „ Ti vagytok azok leszármazottai, akik vándorbotot, nemességet, szabadságot kaptatok, de mindezek semmit sem érnek hűség nélkül…”.  A kopjafát Nt. Szegedi László Tamás generális direktor és Barta Aladár vajasdi lelkipásztor áldotta meg.

A déli szeretetvendégség, majd a helyi kultúrotthonban megrendezett ünnepi műsor következett, elsőként Vass János helybéli népi költő hazafias sorai csendültek fel. A szép számú közönséget Lőrincz Helga Fehér megyei RMDSZ elnök és Szólláth Tibor Hajdúnánás polgármestere köszöntötte. Utóbbi 7 anyaországi hajdúváros százezer magyarjának az üzenetét hozta el a kis erdélyi faluba és kiemelte a hasonlóságokat a határ két oldalán fekvő települések között, melynek magvát természetesen a közös gyökerek jelentik. A bocskais vörös úri díszbe öltözött polgármester és a hajdúkra jellemző kékinges illetve cifraszűrben felvonuló kísérete különös színfoltját, attrakcióját képezte az eseménynek. Szólláth Tibor lapunknak felvázolta a két település közti jövőbeli együttműködés konkrétumait, például az augusztus elején mnegrendezésre kerülő Hajdúk Világszövetségére való meghívást, a Hajdú rege című színdarab vajasdi bemutatóját, közös táborozásokat és hagyományőrző programok megvalósítását.

Dr.Gudor Botond esperes érdekfeszítő, rendkívül jól dokumentált power-pointos helytörténeti előadást tartott, hangsúlyt fektetett nem csupán az áttelepítés előzményeire és véghezvitelére, hanem nyomon követte annak hosszú távú következményeit is. Így tudhattuk meg például, hogy a vajasdiak, a magukat meg nem adó kék darabontok utódai,  mentették meg 1849-ben a környék magyarságát, sokan itt várták be, hogy visszatelepülhessenek közeli szülőfalujukba. Hasonlóan érdekes előadást tartott Buczkó József, a hajdúnánási múzeum igazgatója a hajdúkról, akik „szablyával eszik kenyerüket”, Dózsa György „kedves katonáim”-nak nevezte őket, de úgy is szerepelnek, mint Bocskai István „angyalai”. Vetési László, a hegyaljai magyar szórvány szakavatott ismerője, több éves kutatásaiból fotódokumentációt állított össze, melynek levetítése nagy élményt jelentett a helybeliek számára. Az ünnepségbe a vajasdi iskola diákjai is bekapcsolódtak, műsorukat Boros Imola tanítónő állította össze.

A program a sportpályán folytatódott, ahol gulyásfőzés és néptáncbemutató zajlott. Felléptek a Miriszló Gyöngye Néptánccsoport, a felenyedi és felvinci közös csoport valamint a vajasdi Margaréta Néptánccsoport, Sipos Réka helybeli szólóénekes és a népdalkör további néhány tagja népdalokkal örvendeztette meg a közönséget. Az élő zene sem hiányzott: örvendetes tény, hogy Vajasd azon kevés településünk közé tartozik, ahol népi zenekar működik, ennek lelkes tagjai: Szilágyi Levente prímás, Jakab Károly másodprímás, Varga Sándor bőgős, Tibori László hermonikás. Az ünnepségsorozat a vasárnapi istentisztelettel és közös ebéddel ért véget.

BASA EMESE

A rendezvényen készült fotók megtekinthetők itt.

A III.Erdélyi magyar kultúra- kollokviumot és három irodalmi-estet szerveztek  Nagyenyeden az elmúlt hónapban

Eseményekben gazdag, nagy érdeklődésnek örvendő időszak jellemezte az egyesület tevékenységét 2016 tavaszán. Elsőnek a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban Nagy Gábor és Nagy Ibolya Gazdát kutyáról című könyvének  a bemutatójára és a könyvet illusztráló kutyaportrék kiállításának megnyitására került sor április 7-én, a szerzőházaspár közreműködésével. A könyv érdekessége, hogy „pályán kívül” született, hiszen Nagy Ibolya az operánál és az Agnus Rádiónál dolgozik, férje pedig vállalkozó. A könyvben szereplő 15 kutyával személyesen is megismerkedtek, tulajdonosaik közismert erdélyi, főként kolozsvári színészek, művészek, tanárok.„Kívülállókként” a szerzők megtapasztalhatták, hogy- amint Horváth Enikő fogalmaz a könyv előszavában- a kedves négylábúak viszonzást nem váró szeretettel és „teljes bizalommal mellénk szegődve, emberi létünk részévé válnak”. A könyvet a Bethlen Gábor Kollégium 6. osztályos kutyabarát  diákjai mutatták be, osztályfőnökük, Fodor Brigitta is segített nekik, két diák saját költeményt is írt erre az alkalomra. A jó hangulat megteremtéséhez a Fórika Éva tanárnő és Tomai Gyöngyi tanítónő által vezetett Kakukkszó gyermekkar valamint a Ficfa együttes népdalszólistái is hozzájárultak, természetesen kutyákról szóló énekeket, népdalokat adtak elő.

Az Áprily-estek következő rendezvényére április 9-én került sor, az emlékműsort a Kriterion Könyvkiadó szervezte Kuncz Aladár halálának 85. évfordulója alkalmából. Nagyvárad, Székelyudvarhely és Marosvásárhely után Nagyenyed volt az előadás-sorozat utolsó helyszíne. Bevezetőjében H. Szabó Gyula, a Helikon-Kemény János Alapítvány elnöke, az Országos Széchényi Könyvtárral megvalósított közös projektet ismertette, melynek keretében kiadják a Helikon köré csoportosuló írók műveit, elsőként Kuncz Aladár Fekete kolostorát, amelyik 2014-ben jelent meg. Filep Tamás Gusztáv eszmetörténész a Kuncz Aladár Összegyűjtött Munkái című sorozatot mutatta be, kiemelve, hogy az életműsorozat legfőbb indítéka ama 80 éve megfogalmazott közhely elvetése, hogy Kuncz „egykönyvű író”. Ezt követően  filmvetítés által bepillantást nyerhettünk a Fekete kolostor helyszíneibe, Noirmoutier várába, az új kiadás keletkezéstörténetébe Jeney Éva irodalomtörténész, az MTA kutatója kalauzolásával, aki ösztöndíjasként járt Franciaországban. Terítékre került a műfajiság kérdése, hogy vajon dokumentumregényről vagy fikcióról van-e szó. Ezzel kapcsolatban Jeney Éva elmondta, szerinte mindkettő egyszerre, hiszen a Fekete kolostor egyes szám első személyű elbeszélésének forrástörténete arról tanúskodik, hogy önéletrajzi műként és dokumentumként egyaránt olvasták. Az irodalomtörténész rámutatott azokra a pontokra is, melyek ténylegesen visszakövethetők, megtörténtek, létező helyszínek, szereplők, illetve azokra, amelyek inkább valamit szimbolizálnak, ilyen például a vár alatti titkos folyosó mai napig élő legendája, melyet nem sikerült feltárni az ásatások nyomán. Egy Noirmoutier-i Baráti Körről is tudomást szerezhettünk, amely Jeney segítségével kiállítást szervezett a várba és emlékhelyet állított Kuncznak. A kezdeményezés amellett, hogy magyar irodalomtörténeti kuriózum és kultúránkra irányítja a figyelmet, a helyi közösség számára is jelentős, hiszen Jeney elmondása szerint sok noirmoutier-i lakos a kiállításnak köszönhetően ismerte meg a vár történetét.

Április 14-én az Áprily- estek egy régi kedves vendége, Hantz Lám Irén jelentkezett Keresztül-kasul Amerikán című könyvével, melyet Koppándi Botond unitárius teológiai tanár méltatott. Szerinte a könyvben az a legfigyelemreméltóbb, hogy az írónő mindenhol az itthonhoz köti a dolgokat s ez műfajilag is egyedivé teszi a könyvet, melyet egyaránt nevezhetünk útleírásnak, beszámolónak, helyzetképnek. Az ezerarcú Újvilág bemutatása az egykori földrajz szakos tanár szemszögéből történik, ettől válik igazán egyedivé a mű. „Csodálatos dolog a valóságban látni az általam oly sokszor felrajzolt profilt, amit a gyermekeknek évről évre tanítottam, amikor az Egyesült Államok földrajza volt a tananyag” – mondta az enyedi olvasóközönség által közkedvelt „Írócska”, aki a szakmai élmények mellett két másik élményréteget vázolt fel hallgatói előtt: a technikai csodákat és az amerikai magyarok mindennapi életének színfoltjait. Amerikában érte az 1848-as szabadságharc  150. évfordulója és meghatja a szép és tartalmas ünneplés, amelyet a „szórványok szórványa”, az ott élő magyarság rendezett. Hantz Lám Irén szerint sokan közülük fantasztikus erőfeszítéseket tesznek identitásuk megőrzéséért, például két órát is autóznak, hogy magyar nyelvű misén vegyenek részt. Amerikai tartózkodása alatt negatív és pozitív, kellemes és fonák benyomások egyaránt érték, a legmaradandóbb nyomot azonban a barátság erejének lépten-nyomon történő megtapasztalása jelentette számára. Jelenleg minden hírt, amit Amerikáról hall, ezen a barátságon keresztül szemlél, mert egyszerűen „ Ennek az erőnek a tudatában könnyebb élni a mai bonyolult világban.” A rendezvényen közreműködtek Laczkó Vass Róbert színművész, Albert-Nagy Ákos István színész hallgató, zongorázott Wiesler Zsuzsa, „amerikás” témájú verseikkel, dalaikkal mindhárman valósággal elkápráztatták a hallgatóságot.

A III.Erdélyi magyar kultúra- kollokviumot a „Liviu Rebreanu” Kulturális Központ, az Inter-Art Alapítvány, a Dr. Szász Pál Egyesület és a Bethlen Gábor Kollégium szervezték közösen, május 5 – 6 –án. A rendezvény célja, hogy bemutassa és népszerűsítse az erdélyi-és ezen belül elsősorban az enyedi- magyar kultúra és művészet értékeit, a románság körében is, ezért a felszólalásokat mindig fordították. Az interkulturális párbeszéd kezdeményezője, Ioan Hădărig művészeti igazgató bevezetőjében kiemelte: „Büszkék kell lennünk arra, hogy egy sokszínű kultúrának lehetünk részesei” és arról biztosított, hogy a legjobb igyekezete szerint „érdeklődést próbál ébreszteni a román közösségben a magyar értékek és hagyományok helyes megismerése végett”. Lőrincz Helga, a Dr. Szász Pál Egyesület elnöke a kezdeményezés fontosságát abban állapította meg, hogy olyan értékeket mutatunk meg, melyekből a többségiek is meríthetnek.

Első délután, csütörtökön, Kusztos Noémi „Remény” című festménykiállítása fogadta a kultúrotthon kistermében az érdeklődőket, melyet Ioan Hădărig és Călin Bogdan író mutatott be. A festmények ismérve, hogy a maszkábrázolások és önarcképek közötti határ gyakran a megkülönböztethetetlenségig elmosódik, a kontraszt színek pedig kidomborítják az irreális elemeket.

 Nagy érdeklődés övezte két tizedik osztályos diák verseskötetét, amelyet szintén egy tanuló, Henning Mária illusztrált. A két részre felosztott kötetben Lukács Noémi Borbála A világ megtelik fénnyel és Kerekes István Nem kell címmel adták ki első verseiket. A kollégium diákjainak költői szárnypróbálgatásait és képzőművészeti próbálkozásait Szőcs Ildikó igazgatónő, Lőrincz Ildikó osztályfőnök, Ioan Hădărig és Balog István, az Inter-Art Alapítvány elnöke méltatták. Nemcsak az ifjú tehetségek, hanem osztálytársaik is olvastak fel verseket, Balog Zoltán kettőt románra is lefordított. Ezt követően a Collegium Gabrielense reneszánsz táncokat adott elő.

A következő napon egyik leghíresebb kortárs erdélyi grafikus, Horváth Gyöngyvér munkáit méltányolhatta a közönség. Két mesekönyv, a Regék és legendák könyve illetve a Székely népmesék anyaga került a pannókra, a művésznő a gyerekkönyvek  illusztrálásának felelősségét emelte ki, hiszen az befolyásolja ízlésvilágát és abban is meghatározó szerepe van, hogyan ismeri meg a gyermek a világot. Bemutatója végén Horváth Gyöngyvér ifjúsági folyóiratokkal örvendeztette meg a legifjabb résztvevőket.

Dvorácsek Ágoston fizikatanár a híres magyar találmányokat népszerűsítette, szóban és két nyelven nyomtatott füzetek által, majd Szőcs Ildikó és Kapitány-Horváth Zsuzsa a nap folyamán másodszor is bemutatták A nagyenyedi főnixmadár című könyvet, ezúttal a román érdeklődők számára.

A délután második része Torockó tematikájú volt, ugyanis a Dr. Szász Pál Egyesület minden évben más-más híres magyar környékbeli falut szeretne megismertetni. Hantz Lám Irén a Torockói útikalauz magyar, román és angol nyelvű kiadásait hozta el, Lassel Ágnes a torockói pompás népviseletet mutatta be, a rendezvény pedig a helybeli Kis- és Nagyszilas Néptánccsoport fellépésével és a híres torockói  somodi kalács kóstolásával ért véget.

BASA EMESE