Admin bejegyzései

XVI. FEHÉR MEGYEI GULYÁSFESZTIVÁL

Közzétéve Szerző:

Újdonságok a rendezvény programjában

Szombaton, 2019  április 27-én rendezték meg a nagyenyedi RMDSZ székházában a hagyományos gasztronómiai fesztivált, amelyet ezúttal is nagy érdeklődés övezett, más megyékből is érkeztek résztvevők.

A Fehér megyei gulyásfesztivál egyre otthonosabb hangulatú, hiszen a helyi és környékbeli résztvevők nagy része visszajáró vendég, így már jól ismerik nem csak a terepet és a versenyszabályzatot, hanem egymást is. A csapatok főszakácsai már jól tudják, mit kell tenniök, hogy időre elkészüljön az étel, hiszen fél egy után már le kell adni a mintákat a szigorú zsűrinek. Azzal is tisztában vannak, mit kell otthonról magukkal hozniuk és hogyan kell úgy kotyvasztani, hogy a nagy nyüzsgésben még véletlenül se lehessen ellopni a titkos receptet. A szervezőbizottság ezúttal is biztosította a résztvevőknek a gulyáshoz való húst, burgonyát, tűzifát és infrastruktúrát.

Amíg a gulyás az üstökben rotyogott, a résztvevők boldogan beszélgettek, kóstolgatták a jó enyedi bort és mindenkinek sikerült elfelejtenie a hétköznapok gondjait. A jó hangulatot csak fokozta a magyarlapádi Pirospántlikás népi zenekar muzsikája – a fesztivál történetében először iktattak élő népzenét a programba.

Egy másik újítás az volt, hogy friss kürtős kalácsot is lehetett vásárolni a helyszínen, mégpedig Böjte László nevelőnek köszönhetően, aki az általa vezetett, a Szent Ferenc Alapítvány gyulafehérvári gyerekotthona javára ajánlotta fel a teljes bevételt. A szervezők íjászkodást is beterveztek, hiszen sok gyerek kísérte el szüleit a fesztiválra, azonban a terep adta biztonsági okokból erről lemondtak.

A gasztronómiai verseny az idén is szoros volt, a zsűri pedig a szokásosan igényes. Az izgalmat fokozta, hogy az egyik esélyes csapat, a többszörösen díjazott Mesterhármas az idén nem jelentkezett. A megmérettetésre bejelentkező csapatok már a névválasztással is sokat elárultak magukról. Néhányan – például a Mari konyha, Hun konyha, Paprika Julcsa, Fakanál – a témára utaltak nevükkel, mások a származásukat hangsúlyozták ki: Felvinc csapat, Vajasdi Margaréta, Bástya. Az eseményen jelen volt az Aranyosszéki és Alsó-Fehér Vármegyei Huszár és Honfoglaló Egyesület több tagja, ők két csapattal is beneveztek, a Honfoglalók-kal és a Huszárok-kal.             Előbbiek meg is nyerték a harmadik helyet, második a Varga Mária főszakács és Varga Orsolya segédszakács alkotta Mari konyha lett. Az első helyen az Utolsó dobás végzett, ahol Farkas Ferenc volt a főszakács, Fülöp Attila pedig a főtüzelő.

A jó hangulatú enyedi gulyásfesztivál minden bizonnyal meghozta a kedvet az újabb találkozásra, hiszen a résztvevők közül néhányan azt tervezték, hogy megjelennek az április 30-án, a Marosújvári RMDSZ és a Sóváros Egyesület által szervezett majálison, ahol ezúttal székelykáposztával várják az ínyenceket.

BASA EMESE

SZÉKELYKOCSÁRD: FELAVATTÁK FEHÉR MEGYE EGYIK LEGKORSZERŰBB VIDÉKI SPORTLÉTESÍTMÉNYÉT

Közzétéve Szerző:

SZÉKELYKOCSÁRD: FELAVATTÁK FEHÉR MEGYE EGYIK LEGKORSZERŰBB VIDÉKI SPORTLÉTESÍTMÉNYÉT

A múlt hét folyamán vette át a munkálatokat Csegezi Zsuzsa polgármester, aki nem csak a kivitelezés minőségének örvendhetett, hanem annak is, hogy a munkálatok határidő előtt egy év és egy hónappal már elkészültek. A hazai körülményeket tekintve, amikor nap mint nap elkésett vagy befejezetlen munkálatokról értesülünk, a kocsárdi beruházás országos ritkaságnak számít.

Csegezi Zsuzsa polgármester szerint a siker elsősorban a kivitelező cég komolyságának köszönhető. A tapasztalaton és a technikai paraméterek betartásán túlmenően, a munkavégzés során mindvégig kiérződött a sport és a gyerekek iránti szeretet, és ez nem véletlen, hiszen kolozsvári Marstan Life Sport cég tulajdonosa maga is 300 gyereket foglalkoztat az Academia de Sport Luceafărul klubnál. Hasonlóan fontos volt az is, hogy a helyi tanács egyöntetűen megszavazta a projektet és az irodabeliek is szakszerűen állították ki a dokumentációt, így semmi sem akadályozta a kivitelezést.

A százezer euró értékű beruházás egy uniós, úgynevezett GAL – helyi akcióterv projektnek köszönhető, amelyben 11 Maros és Kis-Küküllő menti község alkotott egy kistérséget és mindenik egyformán77 ezer euróban részesült, ezt kellett minden társult tagnak kipótolnia százezerre. A forrás felhasználását eléggé szabadon jelölhette meg mindenik község. Sok településen még el sem kezdődtek a munkálatok és nem kis számban akadt olyan polgármester, aki a legegyszerűbb megoldással, például egy erőgép beszerzésével, könnyen „elintézte” az ügyet. A magyarlakta települések közül csak Magyarlapád érintett a társulásban; itt Marian Indreiu polgármester és a liberális többségű helyi tanács nem a községközpontba, hanem a szomszédos Fugadra irányította a pénzt egy falusi út felújítására.

Székelykocsárdon egyöntetűen egy olyan projektet szavaztak meg, amely a község igényét vette figyelembe. Így jött létre egy 22 x 42 négyzetméteres, FIFA 2-es típusú műfüves focipálya és egy 32 x 16 négyzetméteres műfüves teniszpálya, mindkettő éjszakai kivilágítással. Mindezt a helyi Fortuna Sportklub bázisán hozták létre, ahol már volt öltöző és füves nagy focipálya, a helyi csapat és különböző közösségi események használatára. Csegezi Zsuzsa szerint most már egy valódi sportkomplexumról beszélhetünk. Az edzők, bírók, akik már látták a felújítást, mindannyian egyetértettek abban, hogy „nem látni ilyet Fehér megyében”. Ezzel a Fortuna sportklub elnökének, Egyed Vinczének az álma vált valóra, aki több, mint egy évtizede foglalkozik önkéntesként a helyi sportélet fejlesztésével. Való igaz, hogy a kocsárdiak mindig is jeleskedtek a sportban, napjainkban a IV.Ligás nagy focicsapat sikereivel együtt említhető a teremfociban elért megyei 1.hely. A kicsiknél most kezdődik a bajnokság, de jó jelek vannak, mert már a nagyobb környékbeli városok ellen rendre nyertek a barátságos meccseken, az elmúlt hétvégén pedig, az új pálya felavatásának örömére , 5-0-ra győztek a gyulafehérvári Rival ellen. A teniszben egyelőre nincsenek „főtáblás” játékosok, egy azonban biztos: mindkét új pályán olyan összetartó csapatszellem formálódik, amelyik a közösségi élet más területein is az „együtt, egymásért” szellemében nyilvánul meg.

Basa Emese

„MAGYAR SZÓRVÁNY – HAZA A MÉLYBEN”

Közzétéve Szerző:

„MAGYAR SZÓRVÁNY – HAZA A MÉLYBEN”

Szucher Ervin Málladozó magyarságtudat című könyve került bemutatásra  Nagyenyeden

2019 április 4-én az Áprily-estek vendége két marosvásárhelyi újságíró, Szucher Ervin és Bögözi Attila volt, előbbi szerzői minőségben, utóbbi pedig a könyv méltatójaként.

Szucher Ervint „régi ismerősként” üdvözölhették az enyediek, hiszen 2017 májusában már bemutatta a Végvárak omladozó falai első kötetét, a Toronyba zárt anyanyelvünket. A szórvány helyzetét bemutató riportkötetek nagy érdeklődésnek örvendtek a dél-erdélyi magyarság egyik védőbástyájaként szolgáló Nagyenyeden, ott, ahol sokan fogékonyak erre a kérdésre.

A szórvány intő jele…

A huszonnégy riportból álló könyv méltatását Bögözi Attila – nagyon találóan –egyik saját versének, Az Ünőkőnél –nek a felolvasásával kezdte, amelynek két utolsó sora „Csak pislog, mint bányászlámpa,/Magyar szórvány – haza a mélyben”  képezte a beszélgetés indító gondolatát.

 „ A szórvány valóban haza a mélyben – vélte Szucher Ervin- de mi tesszük azzá, mert nem gondoskodunk róla. A Székelységből nem látszik a szórvány, ez a régió nem tudja, mit jelent a szórványosodás. Pedig, ha csak a statisztikákat nézzük, el kellene gondolkodnunk ezen a folyamaton, ráadásul a szórványosodás egyre inkább megközelíti a tömbmagyarság határait”. A szerző rámutatott:  jelenleg Csíkszereda 90%-a, Sepsiszentgyörgy háromnegyede magyar, viszont ott van például a könyvben is szereplő Piski esete, ahol a száz évvel ezelőtti, szinte színmagyar településen mára még 10% -nyi magyarság sem maradt. És a hasonló helyzetben levő településeknek se szeri, se száma. „ Ha nem lépünk, unokáink a Székelyföldön is már egy vegyes részen fognak élni, a vegyest pedig könnyű átbillenteni, erre példa Marosvásárhely”.

Makkay József, a könyv előszavában azon is töpreng, hogy vajon mennyire szomorú Szucher Ervin könyve? És arra a következtetésre jut, hogy Szucher Ervin könyve csak annyira szomorú, mint bármely, a magyar múltunkkal foglalkozó kiadvány, amely tükröt állít elénk. Szucher Ervin szerint könyve reális, jót is és rosszat is leír. Reménységre ad okot az, hogy a legtöbb településen megvannak azok a „kovászemberek”,  akik felveszik a szélmalomharcot a demográfiai helyzettel.

Könyv, melynek nincs eleje, se vége

Az író-olvasó találkozón Bögözi Attila felolvasta a könyvről írt méltatását, ebből idézünk: „Mondandómat azzal kezdeném, hogy előrebocsájtom: Szucher Ervin könyvét nem ajánlom OLVASÁSRA.

Nem ajánlom olvasásra, azoknak, akik holtfáradtan este ágyba zuhanva, lekapnak a polcról egy könyvet, azért, hogy néhány sor olvasása átsegítse őket az álmok birodalmába.

Nem ajánlom altató helyett, mert azon fogják kapni magukat, hogy immár hajnali négy lett és még mindig csak olvasnak és olvasnak, és ezen az éjjelen már biztos nem lesz alvás, pedig ez a vacak könyv még csak nem is igazi regény, zaftosan jó sztorival, sűrű eseményekkel, lebilincselő fordulatokkal, melyekre amúgy istenigazából rá lehet izgulni, és nem kápráztat el titokban végbement csodákkal sem, amiktől hosszan lehet lúdbőrözni.

És ami még ezeknél is rosszabb: nincs kezdete se. És vége se.

Nincs kezdete, de nem azért, mert a főborítón a Végvárak omladozó falai alcím, felcím – nem is tudom pontosan, melyik – mögött ott huncutkodik egy zárójelbe tett római II-es (ami arra utal, hogy ez valaminek a folytatása). És nem azért nincs vége, mert a könyv hátsó borítóján a szerző szelíden „megfenyeget”, hogy a kötetet életre hívó írói szándéknak lesz még folytatása, szóval e kötetnek nincs se kezdete se vége, egyszerűen azért mert olyan a témája, aminek nincs kezdete – és én nagyon remélem – nem lesz vége se. Legalább is olyan vége nem, amilyet, a témát nálamnál sokkal jobban ismerő szociológusok, társadalomkutatók és egyéb okos emberek, jövőt kutató vízióikban lefestenek.

De ha nem hallgatnak rám, és mégis megvásárolják a kötetet, higgyék el nekem, egyáltalán nem fogják tettüket megbánni, mert ez a könyv első betűjétől az utolsóig, olvasmányos. Szinte azt mondanám, olvasása rejtőjenősen könnyed, pedig témája mindvégig komoly, tovább megyek: súlyos, amennyire súlyos lehet a szórványlét – mert ez a kötet vezérfonalát adó fő motívum – ami kisebbségbe szorult magyarságunk egyre aggasztóbb valósága.”

Könyv, mely egyszerre meghökkentő és elgondolkodtató

Bögözi Attila szerint már a mű szokatlan szófordulatot használó címe is sejteti a fentebbi kettős jellemvonást: Mitől, és miért is málladozó a magyarságtudat?

A lényegre tapintást, a valóság egy szegletének mesteri bemutatását, amely egyszersmind „rejtőjenősen olvasmányos”, csak olyan újságírók, mint Szucher Ervin képesek megvalósítani- vélte Bögözi Attila.

A könyv riportjai a történelmi Erdély legjobban szórványosodó vidékeire kalauzolják el az olvasót, Máramaros északi csücskétől, az asszonyok uralta Tiszahosszúmezőtől, az olténiai Zsilvásárhelyen (ahova évente egyszer érkezik az anyanyelv), a csángóföldi Lujzikalagoron, vagy akár a mehedinci Szörényváron át a bánsági Lippáig.  „Földrajzi léptékkel mérve is hatalmas tabló ez a freskó, melynek alakjai a leépülő magyar közösségek mindennapi szélmalomharcának egyszerű hősei, akiket a kíváncsi riporter meghallgat, miközben riportalanyaival bebarangolja szűkebb pátriájuk múltját és ezer sebből vérző jelenét” – tette hozzá Bögözi Attila, aki ő maga is a szórvány egyik jó ismerője, saját meghökkentő „eseteiből” ő bemutatva néhányat az enyedi közönségnek.

A találkozó végén a szerző azzal az ígérettel búcsúzott el az enyedi közönségtől, hogy a sorozat harmadik kötetét is elhozza majd a Maros-parti kisvárosba.

BASA EMESE

HEVESY GYÖRGY KÁRPÁT-MEDENCEI KÉMIA VERSENY NAGYENYEDEN

Közzétéve Szerző:

HEVESY GYÖRGY KÁRPÁT-MEDENCEI KÉMIA VERSENY NAGYENYEDEN

 

Felújítását követően, a Bethlen Gábor Kollégium évente több országos vetélkedőnek adott otthont. A Nobel-díjas vegyészről elnevezett, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság Kémia Szakosztálya által szervezett rangos versenyre 2019. március 28-29 között került sor. Mivel a verseny nyilván van tartva a Román Oktatási Minisztérium országos versenynaptárában, a házigazda intézményt képviselő Szőcs Ildikó iskolaigazgatóval karöltve (aki mellesleg épp kémia szakos tanár), a szervezésbe aktívan bekapcsolódott Nagy Tímea Fehér megyei kisebbségi tanfelügyelő is.

Dr. Gál Emese, a BBTE oktatója, a versenyszervező bizottság alelnöke, lapunknak elmondta: az EMT 1991-től, a Magyar Természettudományi Társulat (Budapest) főszervezésében évente megszervezi a Hevesy György Kárpát-medencei Kémia Versenyt a kémia iránt érdeklődő VII-VIII. osztályos diákok számára. A nemzetközi verseny döntőjébe Erdély különálló régióként kapcsolódik be, a hazai fordulók lebonyolítása után, így a legjobb eredményeket elért diákok részt vesznek a magyarországi országos döntőn.

A nagyenyedi fordulót megelőzően két megmérettetésen kellett jól teljesíteniök a jelentkezőknek. A helyi szakaszon a verseny szervezésében közreműködő szaktanárok helyileg, az iskolákban versenyeztették a diákokat, az általuk összeállított feladatok alapján. A 8-as, illetve a 8-as feletti osztályzatot elért diákok továbbjutottak a megyei szakaszra. A második fordulóban, a megyei szakaszon, a versenyzők a versenyszervező bizottság által összeállított központi feladatsort kaptak. Az 50 pontot elért dolgozatokat kijavítva, az értékeléssel együtt a versenyt lebonyolító oktatók beküldték a kolozsvári EMT központba. A versenyszervező bizottság az eredmények összesítése nyomán döntötte el, hogy ki az a 30 diák, aki az országos döntőn részt vehet.

E kritériumrendszer a minőségnek kedvez, ezért a bizottság tagjai egyöntetűen nagyon színvonalasnak tartották az idei versenyt is, gyakran csak egy pontos különbség volt a dolgozatok között. A verseny komplexitásához hozzájárult a laborgyakorlat is, amelyet mindig a házigazda szaktanárok állítanak össze, a bizottság pedig választ a javaslatok közül. Idén a diákoknak a nyolcadikosok egyik kísérlete tetszett a legjobban, a cink és magnézium reakciója a sósavval, amely durranógázt eredményezett. Míg a dolgozatok javítása folyt, a vendégeknek városi sétát javasoltak, Kónya Tibor iskolalelkész vezetésével.

A 14 hetedik osztályos versenyző közül végül a következő diákok voltak a legügyesebbek (zárójelben az iskola és a felkészítő tanár neve): I. díj: Durugy Attila ( Jósika Miklós Elméleti Líceum, Torda, Nyitrai Apollónia), II. díj: Deák Noémi (Petőfi Sándor Általános Iskola, Székelykeresztúr, Bernád Rozália), III. díj: Lovász Tamás (Református Gimnázium, Szatmárnémeti, Kató Erika). Dicséretben részesültek: Orbán Pál (Nagy Mózes Elméleti Líceum, Kézdivásárhely, Kovács Zsuzsanna), Pál Ágnes (Székely Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, Fehérvári Ilona), Gál Péter (Báthory István Elméleti Líceum, Kolozsvár, Manaszesz Eszter).

A 16 nyolcadikos jelölt közül az élvonalba kerültek: I. díj: Dobra László Edgár (Nagy Mózes Elméleti Líceum, Kézdivásárhely, Kovács Zsuzsanna), II. díj: Szász Krisztián (Benkő József Gimnázium, Bardóc, Kolumbán Álmos), III. díj: Vitályos Mátyás (Nagy Mózes Elméleti Líceum, Kézdivásárhely, Kovács Zsuzsanna). Dicséretben részesültek: Kovács Lóránd ( Áprily Lajos Főgimnázium, Brassó, Lazsádi Rácz Erika), Fábián Péter (Báthory István Elméleti Líceum, Kolozsvár, Csuka Róza), Erős-Joó Kincső-Enikő (Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium, Nagyvárad, Németh Abigél).

A díjazottak értékes könyvjutalomban részesültek. Az országos döntő VII-VIII. osztályos diákjai közül, osztályonként az I. és II. helyezett jutott tovább a Kárpát-medencei döntőbe, amelyre 2019. május 31. –június 1-2. között kerül sor Egerben, az Eszterházy Károly Egyetemen. A döntő első 3-3 helyezett versenyzője és a határon túli régiók legeredményesebb diákjai 2019 nyarán részt vehetnek az egyhetes III.Kárpát-medencei Tehetségtáborban Beregszászon (Kárpátalja), ami egy további kiváló alkalom ismereteik gyarapítására és új barátságok szövésére.

Basa Emese