Admin bejegyzései
“Észt, erőt, szívet adj!”
“Észt, erőt, szívet adj!”
Sikert sikerre halmoz az Aranyosszéki és Alsó-Fehér Vármegyei Huszár és Honfoglaló Hagyományőrző Egyesület
Amilyen hosszú az egyesület neve, olyan a tevékenységlistája is, hiszen a 2018. november 4-i megalakulása óta eltelt fél esztendőben már majdnem húsz eseményen volt jelen főszervezőként vagy résztvevőként, a 35 tag szinte minden héten összegyűl gyakorolni és eddig már közel félezer érdeklődővel ismertették meg alapfokon az íjjal való bánásmódot. Közben folyamatosan bővítik jellegzetes öltözetük és eszköztáruk és már egy mongol jurtát is sikerült beszerezniük, családi napot szerveztek a mélyszórványban, néhányan pedig résztvettek Európa legnagyobb hagyományőrző rendezvényén, a Kurultájon
Az egyesület létrehozásának célja a magyarok nemzeti identitásának megőrzése és megerősítése volt. Ennek megvalósítása érdekében a tagok szeretnék a honfoglaló magyarok és a huszárok öltözetének bemutatását és megvarratását, az íjászat megszerettetését minél több gyerekkel, hiszen ezek nagyon hatásos és hatékony közösségformáló tevékenységek. Ugyanakkor a kezdeményezésnek fontos erkölcsi oldala is van: a tagok becsületet mutatnak, szavaikkal és cselekedeteikkel méltón képviselik az ősmagyar harcosok és a huszárok vitézségét és virtusát. Rendezvényeik és tevékenységeik tartalma a nemzeti, kulturális értékeink iránti elkötelezettség jegyében van megalkotva és a honfoglaló- és huszár történelmi élettereket igyekeznek rekonstruálni, bemutatni.
Az egyesület tagjai a hajdani Aranyosszék és Alsó-Fehér Vármegye különböző településeiről származnak. Összeköti tagságukat a hagyományok és a múlt tisztelete, a nemzeti kulturális értékek megbecsülése valamint az az eltökéltség, hogy lehetőségük szerint hozzájáruljanak a magyar közösség megmaradásához olyan szórványrégiókban, mint Fehér, Hunyad, Szeben megye, illetve Kolozs megye déli része. Programjainak jellege ismeretfejlesztő, hagyományőrző, szabadidős alternatíva hétvégék kellemes eltöltésére magyar környezetben, íjásztevékenységekkel, előadásokkal és bemutatókkal.
Egyelőre a huszárok a kellékek beszerzésére összpontosítanak, így az egyesület honfoglaló tagozata a tevékenyebb. Honfoglalás kori magyar viseletben tartják történelemismertető előadásaikat és az íjásztevékenységeket. Rendezvényeik általában két részre tagoldónak: az első részben egy érdekes, az iskolások számára is vonzó előadást szoktak tartani a honfoglaló magyarságról (a Kárpát medencébe való bevonulás, annak előzményei, a honfoglalók viselete, fegyverzete, hitvilága), amely a „Csillagösvényen – betekintés a honfoglalók életébe” címet viseli . Ezt követően kerül sor a magyar visszahajló összetett íj és más fegyverek bemutatására, kipróbálására, az íjásztatásra, íjászvetélkedők rögtönzésére.
Ladányi Árpád, az egyesület alelnöke, hosszasan sorolja a konkrét megvalósításokat. 2018. november 21-én, Az Őrhegy Aljában Önképzőkör meghívására Nagyenyeden, a Torockói Íjász Szer Egyesülettel együtt tartottak előadást a honfoglalásról, honfoglalókról, a honfoglalók viseletéről és fegyverzetéről. Ezt a Bugacon, 2018 augusztusában megtartott, Európa legnagyobb hagyományőrző rendezvényéről, a Kurultájról tartott élménybeszámoló követte.
- november 24-én hat tag részt vett a Kolozsvári Akadémiai Bizottság által szervezett Magyar Tudomány Ünnepén, ahol annak ellenére, hogy Hidán Csaba László régész – történész Közép-Kelet Európa geopolitikai helyzete a népvándorlás korában című előadása nagy sajnálatukra elmaradt, három kitűnő előadást hallgathattak meg. Simon János egyetemi tanár a Szovjetunió összeomlásának okait fejtegette és rendhagyó módon értelmezte az összeomlás felé vezető eseményeket. Rácz Lajos egyetemi tanár klímamigrációt elemző eszmefuttatása érintette a honfoglalás kori időszakot is (a klímaváltozásnak világformáló hatása a népvándorlásokra is kihatott). Hasonlóan érdekes volt Gergely Attila előadása a kulturális pszichológiáról is.
- decembere és 2019 júniusa között a „Csillagösvényen – betekintés a honfoglalók életébe” sorozattal jelentkeztek Gyulafehérváron, a II. Rákóczi Ferenc Közösségi Házban, a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Líceumban, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, a magyarlapádi iskolában, valamint a tordai Jósika Miklós Líceumban.
Az egyesületnek leghatékonyabban talán a III.Fehér Megyei Magyar Napokon sikerült népszerűsítenie tevékenységét, ahol a Bethlen Gábor Kollégium udvarán felállított jurta és az íjászat több napon keresztül folyamatosan vonzotta az érdeklődőket, kétszáznál is több gyerek tanult meg ekkor célba lőni.
Az egyesület felvállalta a gyulafehérvári elszórványosodott magyarság számára egy családi nap megvalósítását is, amelyet 2019. június 22-én tartottak meg Alvincen.
A szervezők tevékenységek megkezdése előtt jó egy és fél órával a helyszínen voltak, ahol egy 125 literes üstben készítették a finom gulyást. A gulyás készítésébe a rendezvényre kilátogató családok is bekapcsolódtak, zöldséget, krumplit aprítottak és közösen ügyelték a finom gulyás elkészítését. Ameddig az ízek összefőttek, dr. Gudor Kund Botond református esperes vezetésével a résztvevők egy része meglátogatta az alvinci református templomot, a Martinuzzi-Bethlen kastély romjait és a római katolikus templomot. Mindkét műemléknél Gudor Botond rövid, de alapos történelmi ismertetőt tartott. A Martinuzzi-Bethlen kastély, amelynek egykori lakója maga Fráter György, az Erdélyi fejedelemség megálmodója és megtervezője volt, napjainkban romokban hever.
A történelmi séta után egy hatalmas, több mint szász éves diófa árnyékában a honfoglaló magyarok rettegett fegyverét, a visszahajló összetett íjat mutatták be az egyesület tagjai az érdeklődőknek, akik ki is próbálhatták az íjak használatának módját.
Az íjászat látványos és identitástudat-ápoló jellegéből adódóan, egyre több környékbeli eseményre is meghívást kap az egyesület.
Legutóbb 2019. június 29-én az Abrudbányai magyar napokon a Viribus Unitis Egyesület szervezésében az Aranyosszéki és Alsó-Fehér Vármegyei Huszár és Honfoglaló Hagyományőrző Egyesület a honfoglalásról tartott kétnyelvű – magyar és román nyelven – előadást, hiszen az abrudbányai magyarok román barátaikkal együtt ünnepelték a magyar közösség napját. E harmonikus együttélésnek jeles példája Abrudbánya, ahol az a pár magyar, aki ott megmaradt és él a végeken, évről – évre erősödik nemzeti identitásában, mert mer álmodni egy szebb jövőről, megtervezi és meg is valósítja azt.
Az egyesület sokoldalú tevékenységét a Bethlen Gábor Alap, a Communitas Alapítvány, a Magyar Országgyűlés valamint cégek és magánszemélyek támogatják.
BASA EMESE
Támogatók: Bethlen Gábor Alap
Communitas Alapítvány
Az Erdélyi Magyar Kultúra VI. Kollokviuma Nagyenyeden
„Nagyon sokat kell dolgoznunk azért, hogy megőrizzük identitásunkat!”
Az Erdélyi Magyar Kultúra VI. Kollokviuma Nagyenyeden
A magyar kultúrának a románság körében való népszerűsítését célzó rendezvényre 2019. június 28-án került sor a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban, ahol könyv és fotóalbum bemutatókra illetve fotókiállításra került sor
Nyitóbeszédében Ioan Hădărig, a nagyenyedi Liviu Rebreanu Kulturális Központ igazgatója kiemelte: az esemény egy olyan kulturális alternatíva, amely az irodalom és a művészet találkozása révén képes rávilágítani arra, hogy Románia gazdagabb a nemzeti kisebbségek által. A találkozó folyamán ismét felhívta a figyelmet arra, amit már más fórumokon is felvetett, hogy a román tanulóknak nincs alternatívájuk az iskolában megismerni a magyar kultúrát, ami itt Erdélyben életbevágóan fontos lenne.
A házigazdák részéről Lőrincz Ildikó üdvözölte az egybegyűlteket és kiemelte: Balog Istvánnak, az Inter-Art Alapítvány elnökének kezdeményezésére, a Bethlen Gábor Kollégiumban kialakult egy, a művészet iránt fogékony diákcsapat, amellyel már több közös projekt valósult meg.
Oana Badea, Nagyenyed polgármestere felhívta a figyelmet a kollokvium szó eredeti jelentésére (beszélgetés), és egy találó Mihai Șora-idézettel példázta a kultúrák találkozásának jelentőségét: „ A világ, amelyben az életed zajlik, egyenes arányban annál gazdagabb vagy szegényebb, minél jobban képes vagy körülötted felfedezni a különbözőségek csodálatos gazdagságát…” (A fűszál). Szerinte Nagyenyed kiváló példa arra, hogyan lehet a nemzetiségek közötti dialógust érvényesíteni, annak mindenfajta vetületével, és az sem véletlen, hogy az Inter-Art Alapítvány épp ebben a városban jött létre és innen továbbította a multikulturalizmus jó példáit a bukaresti elnöki palotába, Genfbe vagy épp New Yorkba.
Az eseményt megtisztelte jelenlétével Laczikó Enikő államtitkár, aki Románia Kormánya – Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala részéről már többször megfordult Nagyenyeden, mint mondta, mintha már haza jönne. „Nagyon sokat kell dolgoznunk azért, hogy megőrizzük identitásunkat!” – hívta fel a jelenlévők figyelmét. A kiváló enyedi többpólusú intézményi együttműködés az őszinteségen alapul és azon, hogy mindenki teszi a dolgát. „Enyed képes Romániát is képviselni a világban a tolerancia tekintetében”- tette hozzá.
Laczikó Enikő kitért Balog Zoltán: ” Közösség, Multikulturalizmus, Fejlődés: Torockó – Rimetea” című fotókiállításra is, amely a „Tolerancia hídja” elnevezésű Közép- és Kelet- európai projekt kapcsán jött létre a Romániai Zsidók Szövetsége, a Román Akadémia és az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala között. A többszörösen díjazott enyedi fotóművész ezúttal 40 fotó segítségével mutatta be Torockó rövid történetét, rávilágítva az ottani gazdasági fejlődés múltjára és jelenére, arra, ahogyan az itteni sikerek – és ezáltal szimbolikusan az egész erdélyi magyar közösség- hozzájárult Románia gazdasági fejlődéséhez. A gyűjteményt 2019. június 19-én a Román Akadémia előcsarnokában állították ki, a fotókból egy kis kiadvány is készült.
Balog Zoltán fotókiállítását Ioan Hădărig igazgató is méltatta, kielemezve a Torockó-gyűjtemény négy tematikus dimenzióját: a földrajzi környezet, az archaikus és a felújított házak „mozgás-hallgatás” párharca, a jellegzetes torockói enteriőr (bútorzat, varrottasok, kerámia) és a farsangtemetés.
Ezt követően Ioan Hădărig rövid értekezletet tartott a 100 éve elhunyt Ady Endréről, akit mint a modern magyar vers megalkotójaként tárt a hallgatóság elé, és felolvasott néhány híres románra átültetett költeményt is az élelműből.
Nagy érdeklődés övezte Lukács Noémi “Megláthatsz engem” című verseskötetét is, amely a kolozsvári Grinta Kiadónál jelent meg, Bernát Zsófia illusztrációival.
Az ifjú tehetség, aki egyébként szépen fest is, 2017-ben végzett a Bethlen Gábor Kollégiumban, jelenleg vegyészmérnök-hallgató, húszévesen már a második kötetét mutatta be a kollokviumon. Szabadverseire a korára jellemző líraiság, az élet értelmére és sokszor annak abszurditásaira való reflektálás valamint eredeti képtársítások jellemzők. Mint lapunknak elmondta, egyetlen költő sincs rá közvetlen befolyással, inkább a környezete és az események hatására ragad tollat. Legtöbb versét a szesszióban írja, általában a stresszhelyzetek hozzák ki belőle azokat a furcsa gondolatokat és érzéseket, amelyeket aztán versbe foglal.
Az esemény szervezői a nagyenyedi „Liviu Rebreanu” Kulturális Központ, az Inter-Art Alapítvány, Nagyenyed Polgármesteri hivatala és Helyi tanácsa voltak, partnerek pedig az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala és a Dr. Szász Pál Egyesület.
BASA EMESE
Csoóri Sándor Alap – fejlődési lehetőség a néptánccsoportok számára
Közel 20 millió forint össztámogatásban részesült több Fehér megyei néptánccsoport
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Csoóri Sándor Alap a népi kultúra területén, közösségteremtő műfajokban működő – Magyarországon a hazai és nemzetiségi, az anyaország határain túl pedig a magyar néptáncos, népzenei és népdalköri – szervezeteket, közösségeket kívánja támogatni, évente meghirdetett kiírásokkal. A program 2017-ben indult, a Fehér megyében elért pozitív eredményeiről mindenki meggyőződhetett a különböző megyei szintű rendezvényeken, amikor új viseletben pompázhattak a kedvezményezettek és a tánctudásuk fejlődése is látványos volt.
A 2018-2019-es időszakban eddig soha nem látott mértékű támogatás érkezett néhány Fehér megyei néptánccsoport és népi zenekar számára, összességében közel 20 millió forint.
A legnagyobb összegeket a népviselet elkészítésére költötték az egyesületek. Egyesek a helyi viseletet varratták meg, például a magyarlapádiak (Ethnika Kulturális Alapítvány) és a torockószentgyörgyiek (Szilas Egyesület), ugyanakkor a csombordiak (Pipacs Néptánccsoport), a felvinciek (Felvinc Egyesület), a gyulafehérváriak (Csűrdöngölő Néptáncegyüttes), a miriszlóiak (Miriszló Gyöngye Egyesület) és a nagyenyediek (Bethlen Gábor Alapítvány) a már betanult táncrendhez varrattak fellépő ruhát. Sokan készítettek csizmákat, karaktercipőket is.
A néptáncoktatásra is tetemes összegeket áldoztak Búzásbocsárdon, Felvincen, Gyulafehérváron, Magyarlapádon és Nagyenyeden (Bethlen Gábor Alapítvány), hangszeroktatásra és népzeneoktatásra csak a nagyenyedi Pro Teneris Egyesület nyert támogatást, a Ficfa zenekar utánpótlására, mintegy 50 ifjú muzsikus számára.
A néptánccsoportok útiköltség- térítésére a felvinciek, a magyarlapádiak és a torockószentgyörgyiek kértek támogatást. A pályázati kiírás – korlátolt összegben- lehetővé tette a néptánctevékenységekhez szükséges műszaki kellékek, így például hangfalak, erősítők, mikrofonok, videófelvevők beszerzését is, tudomásunk szerint a felvinciek, a magyarlapádiak és a torockószentgyörgyiek éltek ezzel a lehetőséggel.
A szórványvidéken működő egyesületek, néptánccsoportok számára a Csoóri Sándor Program keretében folyósított támogatások fontos támpontot jelentettek a népi hagyományok ápolásában, a magyar nyelv és a magyar identitástudat megőrzésében.
BASA EMESE
Főtámogató: Emberi Erőforrások Minisztériuma- Csoóri Sándor Alap
