Admin bejegyzései

III.VAJASDI FALUNAP : AZ EGYETÉRTÉS AJÁNLÁSA

Közzétéve Szerző:

III.VAJASDI FALUNAP : AZ EGYETÉRTÉS AJÁNLÁSA

Vajasd, az Erdélyi Hegyalja magyarságának írmagja, első látásra úgy tűnik, egymagában vívja szélmalomharcát a megmaradásért, miután az 1848-as vérengzésekben az összes többi környékbeli honfitársuk a mócok betörésének áldozatává vált. A Bethlen Gábor által ide telepített hajdúk utódai azonban nincsenek egyedül nemes küzdelmükben, hiszen a református egyházkerület és a megyei RMDSZ vezetősége mindenben támogatja kezdeményezéseiket, ráadásul pályázati forrásokból, a Bethlen Gábor Alapnak, a Communitas Alapítványnak és az Emberi Erőforrások Minisztériumának köszönhetően, olyan projekteket léptettek életbe, amelyek közép- és hosszú távon is eredményesek lehetnek. Néhány évvel ezelőtt felújították a templomot, apró lépéssekkel, de dolgoznak a közösségi házuk felújításán, szeptembertől beindul a délutáni oktatás, mindeközben közösségépítő rendezvényeket szerveznek. A falunapra meghívják összes Kárpát-medencei kapcsolataikat, akár testvértelepülés-találkozónak is beválna az alkalom, ha formálisan létezne ilyesmi. Az alsószeli (Szlovákia), hajdúnánási és zombai (Magyarország), az orosházi, a bodonkúti és sok más közelebbi erdélyi visszatérő vendégcsoport jelenlétükkel megerősítik a vajasdiakat abban, hogy nincsenek egyedül, az általuk hozott minőségi programokról nem is beszélve.

A 2019. július 20-án megrendezésre kerülő III. Vajasdi falunap ünnepi istentisztelettel vette kezdetét. Barta Aladár református lelkipásztor találó bibliai idézettel kérte híveit az összefogásra: „ Jó és gyönyörűséges amikor együtt lakoznak az atyafiak”, hiszen csak oda küld áldást és életet az Úr, ahol együtt, egy akaraton van a közösség. Az összetartás az ókori drága olajhoz vagy Hebron harmatjához hasonlatos, mely leszáll Sion hegyeire, zöldellésre serkentve azokat. „Isten az egyetértés által kíván nekünk örök életet ígérni; csak egyetértés és egység által maradhat meg a közösség” – figyelmeztetett.

Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa részéről Kőrösi Viktor Dávid konzul is biztató szavakkal szólt a vajasdiakhoz, kiemelve : egy olyan közösség, amely szervezi magának a programokat és lélekemelően tud fogadni vendégeket, hitet tesz arról, hogy élni akar és alátámasztja: a Kárpát- medence magyarsága együtt tudja írni a jövőjét, magyarul.

Az Ars Longa idén is megtisztelte jelenlétével a rendezvényt, előadásuk a program egyik legszínvonalasabb kínálata volt. A Rónai Éva (hegedű), Rónai István (orgona) és Cseterki Ferenc(ének) alkotta kamarazenekar klasszikus és preklasszikus repertoárja a Székely Himnusz eléneklésével zárult, a művészek ezzel fejezték ki nemtetszésüket az Úzvölgyi katonatemetőben történtekért.

Ezt követően az egybegyűltek a templomkertben levő kopjafánál elénekelték a Magyar Himnusz első szakaszát, annak folytatását pedig Czernák Ferenc aranyfokozatú szavalóművész mondta el. A lippai magyarság mindenese első ízben járt Vajasdon, hiszen az idén kezdeményezték a vajasdiak a kapcsolatfelvételt azzal a településsel, ahonnan Bethlen Gábor kitelepítette őket a vár törököknek való átadásakor.

A templomból a tarka, népviseletekben pompázó sereg, élükön Tatár József lovas zászlóvivővel, a focipályára vonult, ahol festői, előre gondosan kialakított  környezetben folytatódott a program. Nagyméretű humoros szalmafigurák, szalmavár, kirakodó- és UV –védett pihenősátrak fogadták a résztvevőket, a „libalegeltetőn” pedig az Aranyosszéki és Alsó-Fehér Vármegyei Huszár és Honfoglaló Hagyományőrző Egyesület által felállított mongol jurta ígért jó szórakozást. Az egyesület nagyon aktív Kolozs- és Fehér megyei tagjain kívül jelen volt a felvidéki Alsószeli Zele törzs képviselete is, élükön Franciszki Lászlóval, aki a kassai lovasíjász iskolában elsajátított tudását társaival egyetemben egy lélegzetállító íjászbemutatón csillogtatta meg. Természetesen a résztvevők is kipróbálhatták az íjászatot és a sétalovaglást, Tatár József Csillag nevű kezes lovának jóvoltából.  A  délután folyamán az ún. parasztolimpiára sereglett össze az ifjúság, amely szalmabála- gurításból, talicskaversenyből, létracipelésből, traktorabroncs-hajításból és egyéb rusztikus versenyszámból állt. A jópofa megmérettetést az Állatok csapata nyerte, de a szervezők mind a hat csapatot megjutalmazták szép teljesítményeiért. A  sportolás helyett inkább a tányérfestést kedvelők is gyönyörű munkákat alkottak, Magyari Enikő óvónő és Szilágyi Adrienn önkéntes irányításával. A jó levegő és a sokféle tevékenység meghozta az étvágyat is, amelyet a több üstben rotyogó babgulyás, disznó-, juh- és vaddisznóhúsból készült pörkölttel lehetett csillapítani, persze ingyenesen.

Természetesen az egésznapos színpadi programok is sok érdeklődőt vonzottak a helyszínre, a konferálást Boros Anna Imola tanítónő végezte. A legnagyobb érdeklődésnek kétségtelenül a helybeliek produkciói voltak, így az óvodások és kisiskolások legújabb műsorszáma, egy látványos színes esernyős, gyermekdalokra koreografált tánc volt, továbbá a  Vajasdi Margaréta Néptáncegyüttes és annak utánpótlása, a Zálogos Néptánccsoport. Utóbbi a falu alatt csordogáló patakról (és legelőről) kapta a nevét, akárcsak a felvinci Létom Néptánccsoport, amelyik szintén szépen szerepelt az eseményen. Az élő zenét a Vajasdi Margaréta zenekar biztosította, amelyik az ördöngösfüzesi népdalokat éneklő fiatal gyulafehérvári tehetséget, Palkó Emmát is kísérte. Népdalokkal kedveskedett továbbá Boros Erzsébet többszörösen díjazott csombordi népdalénekes. Vastapssal jutalmazták idén is a Toláczy József kultúrigazgató vezette Zombai Hagyományőrző Néptáncegyüttest valamint a Zombai Székely Egyesület humoros mesemondó- mozzanatát. A kedvencek közé tartozott a Hajdúnánásról, a magyarországi fürdővárosból érkezett Nánási Népdal-, Nóta- és Tánckedvelők Egyesülete, amely „Korok és dallamok” című táncdal- és operett-összeállításával ismét belopta magát a vajasdiak szívébe, és ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy Bózsár Katalint és Sarkadi László közkedvelt nótaénekeseket már mint régi jó ismerősöket üdvözöltek sokan a helybéliek közül. A kulturális műsor keretében szavalatokra is sor került: a fentebb említett Czernák Ferenc mellett saját szerzeményeivel a vajasdi Vas János is meglepte közönségét.

A vegyes lakosságú Vajasdon a román falubelieket is megszólították, felléptek Cornelia Goția és Anamaria Motrici népdalénekesnők, a tövisi Dor Teiușan Néptánccsoport, a diódi Codrișorul Néptáncegyüttes valamint a gáldi gitáregyüttes. A falunap lampioneregetéssel és a közkedvelt szászrégeni együttes, a Titán koncertjével ért véget.

Farkas Attila főszervező, helyi RMDSZ tanácsos lapunknak elmondta: a harmadik falunap megszervezésébe már sokkal nagyobb létszámban és lendülettel kapcsolódott be az ifjúság, több napig dolgoztak kitartással, és a visszajelzésekből sikeresnek elkönyvelt rendezvénynek minden bizonnyal ez az egyik legfontosabb hozadéka.

BASA EMESE

Támogatok:

Bethlen Gábor Alapítvány

Communitas Alapítvány

XXII. Maros- és Kis-Küküllő Menti Népzene- és Néptánctábor Magyarlapádon

Közzétéve Szerző:

XXII.  Maros- és Kis-Küküllő Menti Népzene- és Néptánctábor Magyarlapádon

A falu ahol mindenki tud táncolni

Az Ethnika Kulturális Alapítvány által szervezett eseményre 2019. július 14-21 között került sor. Nagyenyed környékének  legrégebbi és legfontosabb hagyományőrző rendezvénye idén a helyi népzenei- és néptáncörökség dokumentációjára összpontosított és története során először népszerűsítette a környezetbarát népi építészetet

A magyarlapádi néptánctáborra idén is az évek óta megszokott minőségi oktatás, jó hangulat és vendégszeretet volt jellemző. Nincs is soha olyan résztvevő, aki elégedetlenül távozna, hiszen mindenki számára világos: nem sok olyan hely van Erdélyben, ahol élő népzene- és néptánckultúra létezik és „csak tiszta forrásból” sajátíthatja el a népdalokat, néptáncokat, hangszertudást.  Igyekeznek is a lapádiak minél több érdeklődőnek átadni tudásuk, megmutatni népviseletük, hiszen ez a legnagyobb büszkeségük. Egy hét alatt kétezernél többen fordultak meg a környéken, ebből majdnem kétszázan vettek részt az oktatásban, esténként a táncházban mintegy ötszázan gyűltek össze, a szombati gálán pedig alig fértek a 250 négyzetméteres óriási sátorban ( a kultúrotthont 3 éve sem sikerült még felújítani- ez még a hazai viszonyok között is felfoghatatlan).

Ugyanakkor a tábor a helybelieknek is szól, hiszen a legfiatalabb generáció itt sajátítja el az első tánclépéseket. Sipos Ferenc, az Ethnika Kulturális Alapítvány elnöke, a Pirospántlikás zenekar prímása kiemelte: Lapádon az idősebb generáció tagjai közül mindenki tud táncolni, ezért egyértelmű, hogy ezt a láncot nem szabad megszakítani és továbbra is az kell legyen a legfőbb cél, hogy a gyerekek kivétel nélkül továbbörökítsék ezt a páratlan kincset. Mivel már nem létezik kaláka, vasárnapi tánc és hasonló régi szokások, a néptánctanulást más szervezett keretek között kell megoldani és erre a tánctáborok és az évközi oktatás nyújtják a legjobb lehetőséget. Az idei táborban is több csoportban oktatták a táncot. A haladókkal Kis István és Kis Demeter Erika, a kezdőkkel Komáromi Kristóf és Kádár Kata, a gyerekekkel pedig Turzai Zsolt és Szabó Orsolya foglalkoztak, a helyszínek pedig az iskolai tantermek, a nagysátor és a szórványkollégium csűrje voltak. A kicsiknek népi gyermekjátékokat, a nagyoknak a lapádit tanították, a haladók pedig elsajátíthatták a közeli Magyarszentbenedek sajátos táncait is. A népdaloktatást Szilágyi András és Szilágyi Hajnal vállalták, akik az alapítvány által nyomtatott füzetek révén is népszerűsítették a környék gazdag népdalkincsét. A program koordinátorai a Petőfi-programos, Magyarlapádot imádó Hajdara-Herczeg Hajnalka és Hajdara Tamás voltak.

A táborozók körében egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a zeneoktatás iránt is, ezt az igényt a szervezőknek elismert hangszeroktatók bevonásával sikerült kielégíteniük. Vizeli Balázs budapesti egyetemi tanár koordinálta a zeneoktatást illetve hegedűoktatást biztosított, a furulya kezelésének titkait Babolka Gábor árulta el, a nagybőgő kezelését pedig Pandák Viktor ismertette. És természetesen bekapcsolódott Nyitrai Tamás is, aki rendszeresen jár Budapestről Magyarlapádra egy zeneoktatási program keretében és körülbelül 15 tanítványa van már.

A táborban több elismert muzsikus zenélt, akik kivétel nélkül hozzájárultak a rendezvény nívójához : a helyi Pirospántlikás és utánpótlása, azaz Kiss Adorján és Kónya Előd prímások és zenekaruk, a szászcsávási Csányi Sándor és zenekara, a mezőpalatkai Kodoba Florin és zenekara és nem utolsó sorban egy visszatérő magyarországi vendég, Nyitrai Tamás és zenekara.

A tanoncok javarésze a környékbeli falvakból származott, így Miriszlóról, Magyarpéterfalváról, Magyarbecéből, Magyarbagóból, Csombordról, Lőrincrévéről, Marosdécséról és Marosgombásról, de egy népes magyarországi diákcsoport is érkezett a Pest megyei Perkátáról illetve néhány visszajáró vendég Egerből és Debrecenből. Az is szokássá vált az évek során , hogy a Lapádról elszármazottak,  főleg a közeli nagyvárosokban élő értelmiségiek a tánctábor idejére időzítik pihenőszabadságuk, hogy gyerekeikkel részt vehessenek az oktatásban. Továbbá egyre több vegyes házasságból származó gyerek is érkezik ebben az időszakban a nagyszülőkhöz, így a táborban a néptáncokkal együtt a magyar nyelvet is gyakorolhatják, ami életbevágóan fontos a szórványvidéken.

Idén is megrendezték a “Hopp karéjba legények!” pontozóversenyt illetve “A lapádi hegytetőn” népdalversenyt, utóbbit épp a Várhegy festői tisztásán, a Hétág terén rendezett kiránduláson. Az idő legnagyobb részét kitevő néptáncoktatás mellett lehetőség adódott érdekes kézműves tevékenységekbe bekapcsolódni, amelyeket Szilágyi-Székely Melinda tanítónő és Székely –Bányai Andrea óvónő irányítottak nagy szakértelemmel. A helyi Biomilk- termékek sajtkóstolóján is sok volt az érdeklődő, ezt borkóstolóval kötötték egybe, ahol a csombordi Salai József és a lapádi Turzai Sándor finom borait lehetett véleményezni. Mivel Lapád és környéke híres bortermelő vidék, a szervezők évente más-más borász termését mutatják be, így nagyobb esély van mindenkinek a bemutatkozásra.  Továbbmenően, a helyi ízekre alapozó tábori étkeztetés a szórványkollégiumban zajlott; az intézmény ezúttal is bebizonyította sokirányú kihasználhatóságát, hiszen a már említett kultúrotthon felújítási munkálatainak elhúzódása miatt nem lett volna egyetlen alkalmas hely sem a faluban a nagytételi főzésre.

Nagy érdeklődés övezte a helyi református lelkipásztor, Borbándi András “A népi építészet múltja, az öko építészet jövője” című előadást, amelyben a népi tudásnak, a hagyományos népi építészetnek az új mérnöki ismeretekkel való ötvözési lehetőségeit ismertette. A lelkipásztor számtalan erdélyi, sőt saját kivitelezést hozott fel példaként, releváns néprajzi bibliográfiát sorolt fel és megemlítette az ökoházakat bemutató internetes vonatkozásokat, sőt egyszerű számításokkal bizonyította be a beruházás gazdasági előnyeit is.

Mivel a Maros- és Kis-Küküllő Mente adta mindeddig a magyar kultúrának a legtöbb Népművészet Mesterét a néptáncban, a szervezők a tavaly elhatározták, hogy minden évben ismertetnek egyet közülük . Öt személy vehette át eddig a Magyar Kormány e rangos kitüntetését: a lőrincrévi Karsai Zsigmond(1992), a magyarózdi Jakab József(2000), a szentbenedeki Vincze Árpád(2001), a nagyvesszősi Szabó Ferenc (2005) és a magyarbecei Szántó Ferenc(2016). Idén a nemrég elhunyt Szántó Ferenc ” Didri “prímás és furulyásra esett a választás, arcképe a főplakáton is megjelenik; a szervezők ezzel is elismerésüket akarták kifejezni a táborban minden évben résztvevő muzsikus emléke előtt. Életéről, muzsikájáról Vizeli Balázs értekezett, hiszen nagyon közel állt Feri bácsihoz, szinte az egész anyagát összegyűjtötte. A másfél órás emlékestre, amelyre meghívták a becei és décsei leszármazottakat is, levetítették illetve lejátszották a tőle gyűjtött archív anyagokat, majd a még élő becei zenészekkel a tőle tanult nótákat húzták el. „Ez a legjobb és legszebb módja annak, hogy tiszteletünket fejezzük ki azok előtt akiktől megtanultunk muzsikálni, ugyanakkor a fiatalokban is tudatosítsuk, hogy aki népi értékeinket, az őseinktől kapott kincset ápolja és továbbadja, azt köztiszteletnek örvend, itthon is és Budapesten is”- mondta Sipos Ferenc.

Az értékmentés és a múlt iránti tisztelet másik sokatmondó példája az 1969-es Martin György-féle gyűjtésre való emlékezés volt. A neves Erkel-díjas néptánckutató, zenefolklorista kereken 50 évvel ezelőtt járt Magyarlapádon, az ekkor rögzített filmanyagot a benne szereplők jelenlétében vetítették le, ami az idei tábor másik feledhetetlen mozzanata volt.

BASA EMESE

A rendezvény támogatói:

 Bethlen Gábor Alap

Communitas Alapítvány

MOL Románia

Hagyományok Háza

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Csoóri Sándor Alap

INTERNETMENTES VADKEMPING HARASZTOSON

Közzétéve Szerző:

INTERNETMENTES VADKEMPING HARASZTOSON

Igazi mongol jurtában éjszakázhattak a marosújvári gyerekek

Még egyéves sincs a Marosújvár magyarságért küzdő Sóváros Egyesület, máris számos programot valósított meg: mikuláspartit, farsangi bált rendezett, társszervezője volt a nőnapi, a Március 15-i ünnepségeknek és gulyásfőző versenynek, 2019. július 13-14 között pedig egy felejthetetlen táborozást szervezett az iskolásoknak „Vadkemping vidéken” címmel, amelyen mintegy huszonöten vettek részt.

A kalanddús események színhelye a harasztosi Tatár tanya volt, egy erdő mellett fekvő kies, két mesterséges halastóval gazdagított terület, ahol ráadásul egy mesebeli, félig a hegybe épített, zsindelyfedeles kunyhó is található. A tulajdonosnak, Tatár Józsefnek illetve a Communitas Alapítványnak köszönhetően, a gyerekek ingyen táborozhattak az egészséges, szép környezetben.

 A főszervező Kiss-házaspárnak, Kingának és Sándornak, könnyen ment az „ IT mentesítés”, hiszen izgalmas programot készítettek a 10-14 éves iskolások  számára. Gondosan előkészítették a gyermekjátékokat és csapatépítő játékokat, és egy kis idő után már maguk a kicsik jöttek a javaslatokkal. A gyerekek megtanulhatták a táborozás alapvető szabályait: a tűzgyújtást, sátorverést, üstben való főzést vagy a szalonnasütés fortélyait, a két tó közelsége pedig lehetővé tette, hogy a horgászást is megkedvelhessék. A kedvenc talán a hagyományos íjászat volt, ami újabban egyre népszerűbb az újvári gyerekek körében, már vannak rangos versenyeken díjazott tagok is köztük, például a 11 éves Kiss Ajna és a 13 éves Kiss Vejke. Imádták a lovaglást is és persze Tatár József Csillag nevű lovát és a szekerezés is nagyon bejött, kétszer is „végigvágtattak” a falun népdalokat énekelve, ki is futottak rögtön a kapuba a kíváncsiskodó harasztosiak. A legnagyobb kihívást talán a jellegzetes szagú jurtában való alvás jelentette, amiről kiderült, hogy kiváló hőmérsékletet és fedezéket biztosított a változékony időjárásban. Az értékes eredeti mongol jurtát az Aranyosszéki és Alsó-Fehér Vármegyei Huszár és Honfoglaló Hagyományőrző Egyesület adta kölcsön a hétvégére, így a gyerekek kis ízelítőt kaphattak az ősmagyarok életmódjáról, amiről egyébként az esti tábortűz mellett is szó esett.

A Sóváros Egyesület gyermekbarát szemlélete és a helyi magyar közösségért való tenniakarás a harasztosi hétvégi kikapcsolódásnál nagyobb méretű projektekben is megnyilvánul, például a délutáni oktatás beindításában a szeptemberi iskolakezdéskor, amelyhez már megszerezték az anyagi források egy részét és amelyért minden magyar ember lelkesedik a Maros-parti kisvárosban.

BASA EMESE

Főtámogató: COMMUNITAS ALAPÍTVÁNY