Ezzel a címmel tartottak 2016 február 6-12 között anyanyelv- fejlesztő tábort a Fehér megyei Magyarlapádon azon szórványból származó kisdiákok számára, akik a jövő tanévtől a helybeli bentlakók számát szaporítanák.

A Balassi Intézet által támogatott tábor szerves részét képezi annak a több éves programnak, melyet a Nagyenyed környéki szórványmagyarság megmaradása érdekében dolgozott ki az Ethnika Kulturális Alapítvány. A gyerekek nagy része hátrányos helyzetű, kis szórványtelepülésekről származik, ahol vagy nincs magyar tagozat vagy megszűnőfélben van. A környék több évig tartó, néprajzi és demográfiai feltérképezése révén az alapítvány 30-nál több olyan gyereket azonosított, akik vegyes házasságból származnak és vannak olyanok is , akiknek mindkét szüleje magyar, de nincs a falujukban magyar tagozat, ezért román iskolába járnak. Mivel az alapítvány biztosítani igyekszik a 2017-es tanévtől a taníttatásukat és teljes ingyenes ellátásukat a szórványkollégiumban, a mostani interszemesztriális vakációban a diákok magyar nyelvtudását, olvasás- és íráskészségét próbálta felmérni és fejleszteni. Mint kiderült, a legnagyobb gond az, hogy szinte teljes egészében hiányzik ezeknél a gyerekeknél a velük egykorúakkal való kommunikációs lehetőség magyar nyelven és  legtöbbször félnek magyarul megszólalni, nehogy „kikacagják” őket, ha tévednek.  Már kezdettől egyértelmű volt, hogy a hagyományos tanórák módszerei ebben az esetben nem hozzák a várt eredményt, ezért az önkéntes lapádi és enyedi pedagógusok alapvető kiindulási szempontja az alkalmazhatóság lett. Igyekeztek minél több szituatív kommunikációs játékot összeállítani a legalapvetőbb témák kapcsán, konkrét élethelyzetekre támaszkodva, amelyeket a gyerekek közvetlenül észlelnek és egyszerű mondatokkal ki tudnak fejezni. A szókincs- és beszédfejlesztés mellett játékos formában megtanították a magyar ábécét is, gyakoroltatták a helyesírást, a szép kiejtést és sok magyar gyerekekfilmet, mesét nézegettek, beszéltek meg. A foglalkozásokat olyan tevékenységekkel egészítették ki, amelyek segítették feloldani kommunikációs gátlásaikat is: együtt éneklés (magyarlapádi népdalok), mondókák, mondák és legendák, mesejelenetek bemutatása, bábozás, labdajátékok, kenyér-és csörögesütés, babaöltöztetés valamint számos olyan csoportos tevékenység, ahol a gyerekeknek meg kellett szólalniok ahhoz, hogy bekapcsolódhassanak a játékba. Esténként falubeli idős embereket hívtak mesét mondani, ezáltal a nagyszülőkkel való beszélgetésekre is rá akarták hangolni a gyerekeket, hiszen az idősek általában még jól beszélik a magyar nyelvet.  Nagy sikert aratott Kiss Sára fonó- és szövőasszony bemutatója, Szilágyi András matematika szakos tanár gitárórája, Székely Margit (Manyi néni) finom kosztja és konyhatitkai, melyeket a gyakorlatban is megosztott a lányokkal. A fiúk leginkább a sporttevékenységek terén remekeltek, kukoricafejtő és csúszatoronyépítő versenyt rendeztek és mint kiderült, a sütőkemence hevítéséhez is értenek, ám Borbándi András lelkész segítsége is jól jött. A kenyérsütés Borbándi Erika lelkésznő és Sipos Margit tanárnő irányításával zajlott, előbbi a kenyérről hangulatos vallásórát is tartott. Természetesen a híres lapádi népviselet és néptánc bemutatása sem maradhatott el. A kis vendégek magukra ölthették a szép lapádi ruhát és elsajátíthatták az itteni táncok alaplépéseit. A kézműves tevékenységeket Székely- Bányai Andrea óvónő és Szilágyi- Székely Melinda tanítónő vezette, Gilyén Izabella tanítónő a helyi népszokásokat ismertette. Minden délelőtt és délután rendeztek egy közös, 1-2 órás tevékenységet a helyi gyerekekkel, akiket már felkészítettek arra, hogy befogadják közösségükbe a szórványból érkező, itt tanuló kisdiákokat. Ezek koordinálásában oroszlánrészt vállaltak a szórványbentlakás nevelői: Kiss Andrea, Mán Helga és Sárközi Eszter és nem utolsó sorban a szórványbentlakás igazgatója, Sipos Margit . A 38 vendég és a 16 lapádi gyerek végül remekül összebarátkozott, utóbbiak közül sokan haza sem mentek egész nap, mert a tevékenységek izgalmasaknak, kihagyhatatlannak bizonyultak. A társaság jól összekovácsolódott, ami a kialakuló iskolaközösség szempontjából igen örvendetes.

Az anyanyelv fejlesztése és az identitástudat megőrzése érdekében végzett fontos szerepvállalásáért a Fehér Megyei Magyar Pedagógusok Szövetsége kiemelt projektnek minősítette a tábort.

BASA EMESE

Támogató:  az  Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Balassi Intézet közreműködésével