Az Áprily estek égisze alatt, az utolsó szép őszi napon megrendezett emlék-sétán részt vettek: id. Lőrincz Zoltán nyugalmazott református lelkipásztor (a fotós), felesége, Lőrinczné Fischer Gertrúd, Köble Botondné Emma, Román Toborné Járay Jozefa, Szabó Sándorné Lőrincz Edit, Szabóné Basa Emese, Tóth János, Karsainé Tamás Ildikó, Józsa Miklósné Vass Irén és Józsa Miklós.
A séta a Bethlen Kollégium elől indult, ahol Áprily Lajos tizenhét évig tanított (1909-1926-ig), ahova naponta bejárt a Sétatér végi kis villából, majd a Bethlen utca 9. számú szolgálati lakásból (ennek kapuja alá is betekintett a fotós).
Séta közben a résztevevők felidézték Áprily életével kapcsolatos ismereteiket, a néhai Tanár sor hangulatát, az egykor itt lakó „nagyhírű professzorok” emlékét. Józsa Miklós a hely szellemét, az ősz hangulatát idéző Áprily és Jékely Zoltán költeményeket olvasott fel. A sétálók hosszan elidőztek a Diákemlékmű és a sétatéri villa, Jékely Zoltán szülői háza előtt, majd a százados fenyők övezte Erzsébet sétányon tértek vissza a Kollégium elé.
Az Őszi versek című Áprily-ciklus első darabjának sorai hűségesen idézik fel az utolsó szép őszi sétát követő délután és éjszaka hangulatát:
„Az éjjel vad, süvöltő szélvihar volt,
leverte mind az őszi levelet.
Gyorsszárnyalású, lilaszínű felhők
lebegnek át a holt erdők felett.”
Józsa Miklós
2013.02.20.