Az előadóknak sikerült színessé tenniük az estet
Az első igazi meglepetést Győrfi Dénes könyvtáros szolgáltatta, aki bemutatta a Dokumentációs Könyvtár Erkellel kapcsolatos értékeit, így a Bánk Bán teljes eredeti nyomtatott változatát magyar és német nyelven, amely a zeneszerző születésének 100. évfordulóján látott napvilágot. Ezenkívül egy díszes Erkel Emlékkönyvet is elhozott, 150 képpel a zeneszerző életéről és munkásságáról.
Az est nagy meglepetését Borbándi András magyarlapádi református tiszteletes bemutatkozása jelentette, aki a Hazám, Hazám című nagyáriát operaénekeshez méltó nagyszerű előadásban tolmácsolta a hálás közönségnek. Közben Józsa Miklós érdekes adatokkal gazdagította a Himnusz keletkezésének történetét. Gárdonyi Géza Aranymorzsák című gyűjteményében lehet olvasni azt a kis történetet, amelyet a sakk-körben – amelynek a Erkel az elnöke volt – mesélt el néhány jelenlevőnek. Bartay András javaslatára meghirdették a pályázatot a himnusz megalkotására. Miután megtudta, hogy Erkel nem nyújtotta be a pályázatát a Himnuszra, felvitte a lakásába, betuszkolta egy mellékszobába, ahol egy kopott zongora sárgállott, odatett egy ív kotta papirost és ráparancsolt, hogy csinálja meg rögtön, majd kulcsra zárta az ajtót. Erkelnek első mestere jutott eszébe, aki azt tanácsolta: „Fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe” – ekkor a pozsonyi harangok jutottak az eszébe. És ott a szoba csendességében és a közben odakérezkedő áhítat jegyében született meg a Himnusz zenéje, mindössze egy óra alatt.
Mivel is fejeződhetett volna be ez a szép, formabontó és változatos Áprily est, mint a Himnusz eléneklésével…
Szabadság, 2010. november 17.
Fotók: Admin