A NAGYENYEDI IPAROS KÓRUSMOZGALOM MÚLTJÁBÓL

Közzétéve Szerző:

Ezzel kapcsolatban írja Váró Ferenc kollégimi professzor. „…a dalnak s a dal kedvelésével járó örömöknek kívánása hozta össze, s lelkesítette az egyesület első megalkotóit. Az első férfi dalkar tette az egyesület barátjává, jótevőjévé Fántát. (Fánta József kereskedő a Körre hagyta főtéri házát JM) A dalkar közszereplései adtak súlyt, jelentőséget a Körnek, az iparos ifjúságnak, városi, nemzeti ünnepségek alkalmával a város egész társadalmában. A dalkarban való egüttműködés bátorította a tagokat műkedvelő társaságok összehozására is.” (Váró Ferenc: Visszatekintés a Nagyenyedi Iparos Önképző Kör huszonöt évére, Nagyenyed, 1913.)
Egy évvel később, 1889-ben Borsai Samu kollégiumi zenetanár huszonöt tagú vegyeskart létesített, mely többször szerepelt a Kör műkedvelő előadásain Enyeden, nagy sikerrel lépett fel Tordán. A Kör első székházának megvásárlása előtt magánházaknál és a városi óvodában próbáltak, s már a kör megalakulása óta „fényes erkölcsi és anyagi sikerhez juttatták az egyesület rendszeres mulatságait, műsoros estélyeit.”
A kezdeti sikereket követően tíz évi kényszerszünet után Albrechtovich Antal köri elnök fáradozása nyomán, 19o3-ban 34 tagú dalkar alakul, melynek karnagyai, Veress Gábor, öccse Veress István kollégiumi zenetanárok és Felméri Sándor tanító. Ez a kör az első három évben szép sikerrel szerepelt különböző alkalmakkor, többek között a Kolozsvári Dalos-egylet jubileumán, Déván a helybeli Protestáns Nőegyesület nagy közönsége előtt, a március 15-i ünnepségken és az Ipartestület nyári mulatságain. Közben három évig ismét szünetel a dalkar, majd 1912-ben, Tángel József elnök szervezésében iparos és kereskedő ifjakból erőteljes kórus áll össze, melynek karmestere Wohlfarth Lőrinc lett. E kórus küldöttségekkel, zászlószegek küldésével részt vett a testvéralakulatok zászlóavató rendezvényein, többek között a nagyenyedi református egyház ünnepségein, Aradon, Nagyváradon, Máramarosszigeten, Nagykanizsán és másutt.
Az Iparos Önképzőkör 25 éves jubileumát 1913. szeptember 7-én ünnepelte Nagyenyed. Ez alkalomból avatják fel a Kör zászlaját, mely ezután a mondenkori kórusok fellépésein jelen van. Az eseményről a Közérdek 1913. szeptember 14-i száma 25 év ünnepe és zászlószentelés című tudósításában számol be. „A Nagyenyedi Iparos Önképzőkör e hó 7-én ünnepelte meg fennállásának 25-ik évfordulóját és ezt díszközgyűléssel és zászlószenteléssel tette emlékezetessé.”
          Az ünnepség sikerében nagy szerepe volt a két zászlóanyának, a „városszerte tisztelt, szeretett és nagyrabecsült személye”- inek, id. Zeyk Dánielnének és Török Bertalannénak.
           A nap fénypontja a délutáni zászlószentelés volt. Nyitányaként a Kör férfikara elénekelte a Himnuszt, majd kibontották a vadonatúj zászlót. Rada György római katolikus plébános pompás ünnepi mise-ornátusban beszentelte, Jancsó Sándor református lelkész, teológiai magántanár „magas szárnyalású, gyönyörű szép beszédet mondott, áldást és imát a zászlóra,Técsi Ferenc körtag „A mi zászlónk” cámű alkalmi költeményt nagy hévvel kiváló előadással szavalta.” 
          „A lélekemelő pillanatok után a zászló-anyák szép szavak kíséretében átadták a zászlót Tángel József elnöknek, ki a zászlóanyákhoz intézett lelkes beszédében ígérte annak megőrzését és az alatta való munkás előrehaladást.”
          A zászlóanyák egy-egy fehér selyem jeligés szalagot tűztek a zászlóra. „Az ezüst koszorút a zászlóra Tánge Józsefné tette a Nagyenyedi Iparosok Asszonyai nevében.” A felavatott zászlót Gazdag Géza zászlós magasra emelve meghajtotta, eközben a férfikar a Dalszentháromságot énekelte el. Ezután következett a zászlószegek beverése. „A magyar nyelv gyönyörű szókincse csillogott az elhangzott szép jeligékből.” A rendezvény után a díszes közönség a Szózat eléneklésével vonult le az utcára, ahol Aradi Jancsi zenekara a Rákóczi indulóval várta a kivonulókat. A zászlóanyák lelkes éljenzés közepette hagyták el a vármegyeházát. Az esti táncmulatság végén a Kör babérkoszorúval lepte meg Wohlfarth Lőrinc karnagyot.
Hadd álljon itt e korszak néhány fontos eseménye.
Az 1918. december elsejei fordulat után a Kör tevékenysége, így a kórusé is, 1918. december 19-től 1921. szeptember 18-ig szünetelt.
Az 1921. szeptember 18-i alakuló közgyűlés után az alapszabályzat szellemében ismét megindul a kórusmozgalom. Karnagynak újból Wohfarth Lőrincet választották meg. 1921. szeptember 19-én megalakul a Kör férfikara.
1922. július 3o-án a dalkar jelen volt a segesvári Petőfi ünnepségen. „A fehéregyházi síkon tartott ünnepélyen – jegyzi fel a krónikás – a többi dalárdákkal együttes karban énekelt(ünk)… Délután pedig bent Segesváron néprajzi felvonulás volt, melyen szintén részt vettünk gyönyörű zászlónkkal. Az egész menetben végig feltűnt és éljenzés kísérte zászlónkat…, (mely) közbámulat tárgya volt.”
1922. szeptember 17-én a Fövényessy Bertalan kollégiumi zenetanár vezette Iparos dalárda serlegavató ünnepségén énekelt a dalárda. Az összejövetelen felvetődött a két kórus egyesítésének az igénye is. A későbbi tárgyalásokon azonban az egyesülés nem valósulhatott meg, „mert – a krónikás szerint – csak Fövényessy Bertalan karnagyi szereplése lett volna a »fontos cél«.” A terv csak 1928-ban öltött testet, amikor a Kör férfikara egyesült az Iparos Dalárdával.
 1922-ben a Kör belépett a Romániai Magyar Dalosszövetségbe, melynek alakulógyűlését Brassóban tartották. Ez nagy lendületet adott a további munkához.      
 1922 októberében a férfikar a Bethlen Kollégium fennállásának 3oo. évfordulóján, a város összes kórusaiból alakított mintegy négyszáz tagú „összkarban” is fellépett. Ez alkalomból Kunsch Antal elnök lakásán vacsorát rendezett az ünnepélyen részt vett „kiválóbb ének-zeneművelő tiszteletére, névszerint Seprődi János tanár, zeneesztétikus, Rezik Károly csellóművész és neje, Tárcza Bertelan zenetanár…” és még sokan mások.
1923. szeptember 7-9-én a dalárda részt vett a Romániai Magyar Dalosszövetség Kolozsvárt megrendezett Országos Dalosversenyén, ahol az önképzőkör dalárdája a II. csoport ezüst babérkoszorúval jutalmazott I. díját nyerte, melyet Kunsch Antal elnök vett át. Az eredményhirdetés előtt „A díjakat a Piata Unirii- Mátyás-tér kirakataiban nagy érdeklődéssel szemlélte a hullámzó közönség és sok vidéki dalos.” E koszorú felavatására csak 1925. március 22-én kerülhetett sor az enyedi Erdélyi Borozó helyiségeiben (ma Malív vendéglő JM) „fehér asztalterítés mellett és a közép homlokzaton zöld gally és plüss díszben volt elhelyezve a babérkoszorú, két oldalt a Kör díszes zászlója és a zászló-szalagok.”
 1924. január 7-én hatvanhárom tagú vegyeskart szerveznek, melybe 27 nő jelentkezett. E kör névsora fennmaradt.
Az 1924 március 28-án tartott közgyűlésen részt vett Inczédy-Joksman Ödön, a Dalosszövetség elnöke.
Az Iparos dalárda és a az önképzőkör dalárdájának karmesterei, Wohlfarth és Fövényessy közt elmélyülnek az ellentétek, melynek következtében Wohlfarth lemond, és ideiglenesen Felméri Sándor kollégiumi segédtanár vállalta a karnagyi szerepet
A vegyes kar tagjai 1928. augusztus 4-5-6-án saját költségükön vettek részt a segesvári Dalosversenyen, mivel a székház építése minden pénzt felemésztett. Fellépésüket III. Díjjal, ezüst Shubert-palkettel jutalmazták. (A plakett magántulajdonban van. JM) 
Az 1925. március 8-i közgyűlésen elhangzott jelentésből megtudjuk, hogy a Kör férfikara 32-36 tagot számlál, a vegyes karnak 22-26 tagja van. Az is kiderül, hogy az előző évben 3 hangversenyt tartottak, melyek bevételét az iparos aggmenház javára szánták.
1928. szeptember 23-án az Önképző kör új székházának felavatására szervezett díszhangversenyen ugyancsak remekelt a nagyszámú közönség előtt a Kör két énekkara. Fellépésüket nagy elismeréssel méltatta Inczédy-Joksmann Ödön, a Dalosszövetség elnöke is. Vasárnap délelőtt, az ünnepély kezdete előtt Gazdag Géza és Felméri Sándor vezetésével a férfikar kivonult a katolkus temetőbe Fánta József „nagy hagyományozó sírjához kegyeletes emlékezésül.”
A házavató ünnepség után az udvari sátorban közebédre került sor, ahol számos szép felköszöntő hangzott el. Este a kör nagytermében díszhangversenyre került sor, ahol Inczédy-Joksmann Ödön „elragadó melegséggel és nagy hatással magyar dalokat adott elő”, Balogh Gizella zongoraművésznő Liszt rapszódiát játszott, a nagyenyedi dalárdák pedig szebbnél szebb karénekeket énekeltek. Sajnos, az est fénypontja, az enyedi származású Székelyhidy Ferenc budapesti operaénekes fellépése elmaradt, mivel a hatóságok nem adtak erre engedélyt.
Ezt követően a férfi kar 5 taggal, a vegyes kar 47 taggal működött Felméri Sándor vezetésével. Hetente két este próbáltak.
A Kör krónikása, Sulyok Ferenc szerint e karok megalakulásuk óta „fényes erkölcsi és anyagi sikerekhez juttatták az egyesület rendszeres mulatságait, műsoros estélyeit.”
Hadd álljon itt a Nagyenyedi Iparos Önképzőkör elnökségének átirata a Nagyenyedi Iparos Dalárda tekintetes elnökségének: „ 40 éves jubileumunk alkalmával egybegyűlt vidéki testvéregyesületek küldöttei, mint az erdélyi kézműiparosság jeles vezérei, – szárnyaló gondolatokkal hirdették az idők intése nyomán – a kívánatos egységet, az iparosság tömörülésében rejlő erőt és tekintélyt. Reményüket nyilvánították, hogy ez a kötelességtudás Enyeden is megértésre talál. Mert ez, a viszonyokat helyesen mérlegelő óhajtás az idők parancsa.”
Sajnos, ez a nagy múltú kórusmozgalom a II. világháború végén bekövetkezett fordulat után fokozatosan elsorvadt, majd teljesen megszűnt. A hajdan számos egyházi és világi kórussal rendelkező Nagyenyed karéneklését napjainkban csupán a Bethlen Kollégium kórusai éltetik.
                                                      
2009. október 10.
Józsa Miklós
nyugalmazott kollégiumi magyartanár

A NAGYENYEDI MAGYAR IPAROS ÖNKÉPZŐKÖR KÓRUSAINAK EREKLYÉI
(A KÜLÖNBÖZŐ DALOSVERSENYEKEN NYERT DÍJAK)
 
1.    Nagy serleg, felirata: A Romániai Magyar Dalosszövetség 1921. középen Erdély címere
2.    Kehely, felirat nélkül
3.    Nagy kehely, felirata
felül körben: A S.A. 1939.               Előre    1940.
alul körben: Paulini Róbert elnök vándordíja
4.    Ezüst serleg, felirata: Kerületi dalosverseny Tordán 1930. szeptember 21-én I. csoport I. díj
5.    Kis ezüst kupa, felirata: Kerületi dalosverseny Tordán 1930. szeptember 21-én I. csoport I.és II. díj, ezüst kupa
6.    Bronz plakett, felirata: Romániai Magyar Dalosszövetség 1921. Erdély címere
7.    Fém koszorú, felirata: 1931. IX. 6-7.
8.    Fém koszorú, felirata: Tg. Mures – Marosvásárhely 5.VI.930. Az országos dalosverseny
9.    Fém koszorú,felirata: A Nagyenyedi Iparos Dalárda ajándéka
10. Fém koszorú, felirata: Tg. Mures – Marosvásárhely 1935.     
      VI. 29-30. Az V. országos dalosverseny
11.Ezüst babérkoszorú Felirata: A Romániai Magyar Dalosszövetség első országos dalosversenyére a brassói magyar dalárda adománya II.cs. I.díj, dátum nélkül. Az 1923.szeptember 7-9-i kolozsvári dalosversenyen kapta.
12. Nagy babérkoszorú felirat nélkül
13. Kehely, felirata: Romániai Magyar Dalosszövetség,
          1921.
14. Kehely felirat nélkül
15. Kehely felirat nélkül
16.Alabástrom lap rajta egy ezüst lant. Feltehetőleg
     valamilyen tárgy teteje lehetett.
17. Fáklyavivő (kis szobor, sport-trófea)
18. Tekéző (kis szobor, sport-trófea)
 
                              Renoválta : Fodor László 2008-2009-ben