Innen átvonultak a Böjte Csaba ferences szerzetes által létrehozott gyermekotthonba, ahol külön erre a célra összeállított műsorral lepték meg a gyerekeket, akik életükben nem láttak még csellót és ütőhangszereket. Főleg a nagydob keltette fel érdeklődésüket, egyesek voltak olyan bátrak, hogy ki is probálták az érdekes hangszert. A koncert után a zenészek szerény tárgyadományokkal örvendeztették meg a kis társaságot. Másnap, július 18-án a tordai sóbánya színpadán tartottak koncertet, kedden pedig Dévára vezetett útjuk, ahol Böjte atya vendégei voltak. Ott is az árvagyerekeknek zenéltek, majd ellátogattak a vajdahunyadi várhoz, hiszen a turné második fontos célja az volt, hogy a magyarországi fiatalok minél többet megismerhessenek az Erdély múltjához kapcsolodó helyekről és természeti adottságaiból. A diákok közül sokan most jártak először ezeken a tájakon.
Szerdán a zenészek elhagyták addigi szálláshelyüket, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumot és Szovátára indultak, ahol este a Teleki Oktatási Központban léptek fel. A csütörtöki napot a kirándulásnak szentelték, a Bucsin tetőn át a Gyilkos-tó felé vették útjukat, majd Csíkszeredában szálltak meg. Pénteken a környékkel ismerkednek, majd az esti mise után a csíksomlyói kegytemplomban lépnek fel.
A régi kolozsváriaknak bizonyára ismerősen cseng a karmester neve, Farkas Rose Marie a Kolozsvári Magyar Operában kezdte énekesi pályáját. A kilencvenes évek elején áttelepedett Magyarországra, ahol a budapesti operában énekelt rövid ideig, majd zenetanárként szegődtek férjével, Orth Miklóssal a dorogi iskolához, ahol iskolánkívüli tevékenységet is vállaltak. A kis kórus az ő kezük alatt nőtt fel és vált ismertté Magyarországon és most már Erdélyben is.
A Halleluja Kamarakórus 2004-ben alakult az iskola énekszakos diákjaiból és több Kiemelt Nívódíj birtokosa. A Pachelbel kamarazenekar szintén 2004-ben jött létre a vonós tanszak diákjaiból, tanáraiból. Munkájukat többször minősítették Arany Fokozattal. Az énekegyüttes fennállása óta több mint 60 koncertet adott Magyarországon.
Végezetül közvetítem a fiatal zenészek köszönetét, azok felé, akik lehetővé tették erdélyi szereplésüket: Szőcs Ildikó és Popa Tibor (Nagyenyed), dr. Kerekes Márta és Ferencz Gábor (Torockó), Dumitriu Anna és Lovász Attila (Torda), Böjte Csaba atya (Déva), Lapohos Anna Mária és P. Péter Arthur házfőnök (Csíkszereda).