Török nyomásra 1616-ban Bethlen Gábor a Fehér megyei Vajasdra telepítette a lippaiakat. Akkor hevesen ellenezték, 2016 május 21-22-én méltó módon megünnepelték a fejedelem bölcs döntését.
Bethlen úgy kezdte uralkodását, hogy a törökök határozottan kérték Borosjenő és Lippa átadását. „Erdély kapujáért” három birodalom küzdött, Bethlen viszont belement az alkuba, hiszen Lippa volt a béke és a fejedelemség ára és így elkerülhető volt az is, hogy az uralkodásra alkalmatlan Hommonai vegye át a hatalmat. A lippai lakosság azonban megtagadta az engedelmességet, a Déva várában meghozott döntését határozott ellenszegülés követte, ezért a fejedelemnek 9 ágyút kellett odavinnie Gyulafehérvárról. A vár bevételére 1614 október 29-én került sor, a kiürítés folyamata pedig több szakaszban valósult meg. Vajasdra végül 52 család érkezett meg, az itteni magyarok az ők leszármazottaik. Az idők folyamán 600 főre szaporodott a közösség, ma mintegy 450 magyar él a településen. Református gyülekezete igyekszik megőrizni hagyományait, kiemelni a helyi jellegzetességeket. Ilyen például a környék egyetlen szász eredetű magyar néptánca, melyet a Margaréta Néptánccsoport ápol, újabban pedig igyekeznek a hajdú eredethez köthető elemeket is felkutatni és népszerűsíteni, hiszen a betelepítettek között szép számban voltak „kék inges gyalogosok”, azaz hajdúk. A kétnapos ünnepség, az „imádságos fejedelem népének számbavétele” is e két helyi jellegzetesség előtérbe helyezésére összpontosított.
Május 21-én, szombaton, ünnepi istentiszteletre került sor. Nt. Szegedi László Tamás generális direktor igehirdetésében úgy utalt a történelmi múltra, hogy mindvégig a jelen számára útmutatást szolgáló vonatkozásokat hangsúlyozta. Bethlen Gábor hitbeli hagyatéka „a lelkek templomává kell kinőnie magát”, a falu lakosságának pedig „együttesen mint élő kövek kell beépülniük a közös fundamentumba”. Ily módon Vajasd és tágasabb környéke, az Erdélyi Hegyalja, nem válik – Finna Béla szavaival élve- „az egyre jobban elnémuló harangok országává”. A megható prédikációt a szépen felújított templom udvarán elhelyezett kopjafa avatása követte, melynek emléktáblája a 400 évfordulónak állít mementót. Köszöntőt mondott Nt. Gudor Kund Botond esperes, aki az egyházhoz és néphez való hűség fontosságát hangsúlyozta: „ Ti vagytok azok leszármazottai, akik vándorbotot, nemességet, szabadságot kaptatok, de mindezek semmit sem érnek hűség nélkül…”. A kopjafát Nt. Szegedi László Tamás generális direktor és Barta Aladár vajasdi lelkipásztor áldotta meg.
A déli szeretetvendégség, majd a helyi kultúrotthonban megrendezett ünnepi műsor következett, elsőként Vass János helybéli népi költő hazafias sorai csendültek fel. A szép számú közönséget Lőrincz Helga Fehér megyei RMDSZ elnök és Szólláth Tibor Hajdúnánás polgármestere köszöntötte. Utóbbi 7 anyaországi hajdúváros százezer magyarjának az üzenetét hozta el a kis erdélyi faluba és kiemelte a hasonlóságokat a határ két oldalán fekvő települések között, melynek magvát természetesen a közös gyökerek jelentik. A bocskais vörös úri díszbe öltözött polgármester és a hajdúkra jellemző kékinges illetve cifraszűrben felvonuló kísérete különös színfoltját, attrakcióját képezte az eseménynek. Szólláth Tibor lapunknak felvázolta a két település közti jövőbeli együttműködés konkrétumait, például az augusztus elején mnegrendezésre kerülő Hajdúk Világszövetségére való meghívást, a Hajdú rege című színdarab vajasdi bemutatóját, közös táborozásokat és hagyományőrző programok megvalósítását.
Dr.Gudor Botond esperes érdekfeszítő, rendkívül jól dokumentált power-pointos helytörténeti előadást tartott, hangsúlyt fektetett nem csupán az áttelepítés előzményeire és véghezvitelére, hanem nyomon követte annak hosszú távú következményeit is. Így tudhattuk meg például, hogy a vajasdiak, a magukat meg nem adó kék darabontok utódai, mentették meg 1849-ben a környék magyarságát, sokan itt várták be, hogy visszatelepülhessenek közeli szülőfalujukba. Hasonlóan érdekes előadást tartott Buczkó József, a hajdúnánási múzeum igazgatója a hajdúkról, akik „szablyával eszik kenyerüket”, Dózsa György „kedves katonáim”-nak nevezte őket, de úgy is szerepelnek, mint Bocskai István „angyalai”. Vetési László, a hegyaljai magyar szórvány szakavatott ismerője, több éves kutatásaiból fotódokumentációt állított össze, melynek levetítése nagy élményt jelentett a helybeliek számára. Az ünnepségbe a vajasdi iskola diákjai is bekapcsolódtak, műsorukat Boros Imola tanítónő állította össze.
A program a sportpályán folytatódott, ahol gulyásfőzés és néptáncbemutató zajlott. Felléptek a Miriszló Gyöngye Néptánccsoport, a felenyedi és felvinci közös csoport valamint a vajasdi Margaréta Néptánccsoport, Sipos Réka helybeli szólóénekes és a népdalkör további néhány tagja népdalokkal örvendeztette meg a közönséget. Az élő zene sem hiányzott: örvendetes tény, hogy Vajasd azon kevés településünk közé tartozik, ahol népi zenekar működik, ennek lelkes tagjai: Szilágyi Levente prímás, Jakab Károly másodprímás, Varga Sándor bőgős, Tibori László hermonikás. Az ünnepségsorozat a vasárnapi istentisztelettel és közös ebéddel ért véget.
BASA EMESE
A rendezvényen készült fotók megtekinthetők itt.